Eközben persze számos sértődött politikus kifogásolja, hogy kihagyják a tárgyalásokból, de még ők is Szaúd-Arábiára figyelnek, sőt, közvetlen érintettként maga a szintén mellőzött Zelenszkij is Szaúd-Arábiára figyel. Akinek maradt még némi realitásérzéke, aki a geopolitikai adottságokra, katonai és gazdasági tényekre józan ésszel és nem emocionálisan, indulatoktól, vágyaktól vezérelten figyel, az mind a szaúdi királyi palotára figyel. És nem azt nézi, hogy éppen ki nincs ott, hanem azt, hogy ki van ott.

Rijádban ugyanis évekig tartó elzárkózás, semmitmondó jelzők ismételgetése után tárgyalóasztalhoz ült az amerikai és az orosz küldöttség, hogy felmérjék az orosz–ukrán háború lezárásának lehetőségeit. Esetleg azt is, miként normalizálhatnák gazdasági kapcsolataikat, mi több, talán még azt is, hogy a nagy amerikai olajvállalatok miként térhetnének vissza Oroszországba. Hogy mennyire előnyös, morális az üzleti szempontok érvényesítése a nagypolitikában, arról lehet vitatkozni, ám elemzők szerint az üzleti megközelítésű érdekérvényesítés még mindig jobb, mint a szigorúan ideológiai hátterű politizálás, ezt állítja maga Demkó Attila író, biztonságpolitikai szakértő is.

A sértettség ellenére a rijádi tárgyalás meghatározó pillanat. Míg korábban a Biden-adminisztráció – és az európai vezetők tekintélyes része – beérte azzal, hogy szidta Putyint, diktátornak és bűnözőnek nevezve, most a vezető politikusok végre beszélnek egymással. A hivatalos bejelentések szerint egyelőre a Trump-kormányzat arról kíván megbizonyosodni, hogy Oroszország „komolyan gondolja-e” az ukrajnai háború befejezését, míg Moszkva képviselői azt közölték, számukra elsődleges fontosságú a kapcsolatok normalizálása az Egyesült Államokkal.

Lehet folytatni a sértődöttség politikáját, lehet szidni Trumpot és Putyint, egyet nem lehet tenni: figyelmen kívül hagyni a realitásokat. A világ – és benne Ukrajna – sorsa ugyanis nem vágyak mentén, hanem nagyhatalmi érdekek mentén alakul. Lehet pátosszal beszélni az Európát hősiesen védelmező ukránokról, miközben Európa és Amerika a szükséges katonai és gazdasági támogatások töredékét juttatta csupán nekik, ám eközben kórusban zúgták: a végsőkig támogatják Ukrajnát, mert Oroszország nem győzhet. Három évig tartó háború alatt bebizonyosodott: teljes mellszélességgel a Nyugat nem tudta, nem akarta támogatni Ukrajnát, hát nem álságos tovább folytatni ezt a politikát?

Két út áll előttünk: érdemben és hangsúlyosan beszélni a három éve dúló orosz–ukrán háború befejezési lehetőségeiről, avagy tovább dédelgethetőek a hamis illúziók. Ez utóbbi viszont tévút, sehová sem vezet és nem járható.

Fotó: X / Orosz külügyminisztérium