Bükkfatapló (Fomes fomentarius)

Termőteste pata, kagyló vagy párna formájú, fiatalon lehet gömb vagy félgömb alakú is. Felszíne előbb hamvas, sima, többévesen barázdált, halványbarnás színű, repedezett. Minden évben új termőréteget növeszt, ezért ez többrétegű lesz idővel. Pórusai nagyon szűkek, fiatalon szürkések, krémszínűek, majd barnásak. A vékony, de kemény kéreg alatt levő vastag hús rozsdabarna és őzbőrhöz hasonlóan kellemes, puha tapintású, savanykás gombaillatú. Városunk és egyben vidékünk egyik legnagyobbra növő gombája.

Sepsiszentgyörgyön gyakori, de mivel bükköt nemigen talál, más lombos fákra fanyalodik. Városi kedvence a vadgesztenye, a juhar és a fűz. Rajtuk kívül még megtaláltam nyíren, nyáron, akácon, dión és mogyorón. Ha valahol otthon érzi magát, onnan elűzni szinte lehetetlen, legalábbis, míg tápanyagforrása teljesen ki nem merül. Új-Szemerján több évig figyeltem egy tömbház melletti tuskón megtelepedett bükkfataplót. Valamelyik közeli lakos (aki valamiért nagyon neheztelt rá) minden évben gondosan lemetszette fiatal, öklömnyi gumóit. A gomba azonban konokul ragaszkodott elhalt gazdájához, esze ágában sem volt tágítani. Minden tavasszal újabb és újabb termőtesteket fejlesztett, míg csak tuskója szét nem porladt.

A bükkfatapló kemény kéreg alatti, könnyen nyújtható húsából a híres korondi toplászok különféle használati és dísztárgyakat készítenek. 1996 és 1998 között, kétévi munka eredményeként Zsigmond Győző és az ő felkérésére István Lajos és Szőcs Lajos összegyűjtötte a korondi taplófeldolgozás tárgyait egy országos méretű kiállítás céljára, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum részére.

Napjainkban a toplászat is hanyatlóban van. A bükkfatapló gyógyászati felhasználása azonban egyre inkább hódít, és valószínűleg ez fogja tovább táplálni, fenntartani e gomba évszázados hírnevét.

Farkas János