E mondás ernyője alá bőven belefér a decemberi államfőválasztás második fordulójának a demokrácia határait alaposan feszegető lefújása az alkotmánybíróság által, illetve az e körül azóta kavargó zűrzavar, aminek fenntartásához, sőt, táplálásához az ország vezetői és intézményei is hozzájárulnak. Elsősorban azzal, hogy – amint azt oly sokszor megtapasztalhattuk – sem a döntéshozók, sem az állam alapvető intézményei nem állnak a helyzet magaslatán, amikor gyors és hatékony lépésekre lenne égető szükség. Márpedig a májusban tokkal-vonóval megismétlendő államfőválasztás esetében pont ez a helyzet körvonalazódik egyre erőteljesebben, tekintve, hogy minden jel szerint az új washingtoni adminisztráció szemében hatalmas szálka a decemberi második forduló eltörlése, valamint annak a lehetősége, hogy az első fordulóban legtöbb szavazatot kapó Călin Georgescut kizárják a megmérettetésből. Sőt, utóbbi kapcsán még lépéseket is szándékoznak tenni, illetve részben már tettek is, igen erős nyilatkozatok formájában.

Ebben a kontextusban valahol már szánalmasnak mondható, hogy az alkotmánybíróság elnöke, Marian Enache egy interjúban – nem, nem az alaptörvényt őrző intézmény hivatalos tájékoztatójában – részletesen magyarázza, hogy miért nem érvényteleníthető a második forduló eltörléséről szóló döntés, illetve mely érvek jelentették a taláros testület decemberi ítéletének alapját. Tévedés ne essék, az elnök által az alaptörvénybe foglaltak és az alkotmánybíróság szerepe kapcsán elmondottak, illetve a döntéshez fűzött magyarázatok fontosak, ám sajnos késeiek, és nem is oszlatják el a ködöt, ami a taláros testület döntését, illetve az egész eljárást és annak indokait az első perctől körüllengte. Egész pontosan a máig fennálló kételyeket a titkosszolgálati jelentések kapcsán, melyek a döntés meghozatalára késztették az alkotmánybíróságot.

A fentieket, valamint az elmúlt hetek nemzetközi és hazai történéseit is figyelembe véve, adódik az az igencsak égető kérdés, hogy a májusban esedékes elnökválasztás kapcsán mit lép majd az alkotmánybíróság. Az interjúban is említett érvek némelyike alapján egyes lehetséges jelölteket – köztük a már említett Călin Georgescut, de nem csak – máris ki lehetne zárni a versenyből, hiszen nem egy nyilatkozatukkal éppen az alkotmányos rendet, illetve az állam alapvető intézményeit támadják. Következetes tud-e maradni a taláros testület, valóban az alaptörvény védelmében fellépni, lesz-e bátorságuk – a több irányból érkező nyomás ellenére –, vagy csendben, tétlenül kivárnak, és esetleg újból megkésve, tűzoltómódszerrel próbálják majd menteni a menthetőt?

Ha akkorra egyáltalán marad még valami az amúgy is sajátos romániai demokráciából olyan körülmények között, hogy a Cotroceni-palotába kívánkozók között többen is vannak, akik alapjaitól forgatnák fel az egészet, a teljes államszerkezettel együtt.

Marian Enache, az alkotmánybíróság elnöke. Fotó: ccr.ro