Egy történész végzettségű kandidátus fokozatú levéltáros 2011-ben feldolgozta az Őfelsége katonája, Kádár alattvalója című visszaemlékezést, és abban egy lábjegyzetben már tényként kerül említésre. A legenda ezzel életre kelt. Az utolsó (2022 évi) Álmok álmodói kiállításon – ahol a kuratórium elnöke egy másik kandidátus volt – a telefonhírmondó standon Puskás Tivadar mellett ott mosolygott egy másik arc, Szmazsenka Nándor mint társfeltaláló. Bizonyítás helyett kandidátus úr a kuratórium tagjaira mutogatott. Egy, a 2023. évi szeptemberi könyvhétre megjelent könyvben szintén találunk egy mondatot: „a technikai kivitelezést Szmazsenka Nándor, a budapesti telefonhálózat akkori műszaki igazgatója segített megoldani.”

Szmazsenka Nándor az Állami Távbeszélő Hálózat Bérleti Vállalat Részvénytársaság (Fürdő utca 10.) telephelyén dolgozott műszaki ügyintézőként, ezt hívták annak idején műszaki igazgatónak. Mint ahogy napjainkban a raktárost árumenedzsernek. A Telefon-Hírmondó Társaság nem a szomszédban, hanem a Magyar utca 6. szám alatt üzemelt. Szmazsenka Nándor 1862-ben (15 évesen) a Nagyszombati Érseki Gimnázium 4. osztályát elvégezte. 1872. 04. 10. – 1883. 03. 26. között Kassán, majd Debrecenben távírdatiszt. Ezt egy 3 hónapos tanfolyamon oktatták, később éves továbbképzés volt (csak a közmunka és közlekedésügyi miniszter, Baross Gábor 41595/1886. rendelete írt elő mérnöki végzettséget a távírdatiszti munkakörre). Szmazsenka Nándor nem rendelkezett ezzel a végzettséggel és a megszerzése is reménytelennek tűnt, így 1883. 03. 26-tól, 39 évesen, végkielégítéssel nyugalmazták. Az Állami Távbeszélő Hálózat Bérleti Vállalat Részvénytársaságnál nem a kivitelező csoportnál vagy valamilyen mérnöki beosztásban, hanem egyszerű ügyintézőként dolgozott. Ebből az életútból adódik a kérdés: miért vonta volna be Tivadar ezt az embert a telefon-hírmondó fejlesztési munkájába?

Tivadar halálát követően az özvegy Albertre íratta a hagyatékot, hogy vagy üzemeltesse, vagy értékesítse azt. A tömegkommunikáció államérdek volt, és ma is az, így a korabeli hatóság igyekezett a telefon-hírmondót a saját érdekeltségébe vonni és megakadályozni a külföldi értékesítést. Rögtön meg is született a világ első médiatörvénye. Albert a megszorítások mellett nem vállalta az üzemeltetést, hanem összehozott egy tőkeerős csoportot és nekik értékesítette a Telefon-Hírmondó Társaságot, valamint a kapcsolódó magyar szabadalmat. Az új Telefon-Hírmondó Társaság működését „Közigazgatási bejáráson” ellenőrizte egy bizottság, amelynek tagja volt Szmazsenka Nándor is (1895. 01. 12., Pesti Hírlap). Ekkor jutott be a Magyar utcai telephelyre és jutott hozzá tisztázatlan módon a szabadalmi leírás egyik példányához, amit nem a munkahelyére vitt, azaz nem a munkájához kellett, hanem hazavitt és 1915. 09. 30-i öngyilkosságáig hallgatott róla. 22 évvel élte túl Puskás Tivadart.

Szmazsenka Nándor egyik fia igen kiváló mérnök volt, aki katonai szolgálata közben megsebesült. A sebesülés helyéről engedéllyel Taróczyra magyarosította a nevét. Taróczy Jenő (valójában Ferdinánd Jenő Ernő Mária) magas rangú katonatiszt, királyi altábornagy, egyszer felbontotta az apja hagyatékát, s megtalálta a szabadalmat. Mivel a szabadalmak akkor sem voltak egyszerűen hozzáférhetők, a tábornok úr az örökségében talált szabadalmi leírások létét azzal magyarázta, hogy a szabadalom javított változata egy véletlen folytán az édesapja érdeme. Gyorsan írt egy remek cikket az elképzeléseiről a Magyar Mérnök- és Építész Közlöny LXXIII. évfolyama 1939. évi 35–36. számának 275–278. oldalán. Állítását azzal támasztotta alá, hogy „az írások között még most is megvan az a kötelező nyilatkozat, melyben Puskás Tivadar örökösei nevében Puskás Albert biztosította Szmazsenka úr részére a közreműködés honorálásaképpen, nevezetesen a tiszta jövedelem 10%-át.” Ez önmagában ismét felveti azt a kérdést, hogy miért nem Tivadar adta ki a kötelezvényt? Továbbá ha nem kapta volna meg Szmazsenka az ígért részesedést, akkor miért nem követelte, hiszen ez 22 évig elmaradt.

Vajon, egyáltalán létezhetett egy ilyen papír? Nézzük meg Tivadar hagyatéki eljárását! Az özvegy Tivadar halála után 5 héttel jelent meg Budapesten, pontosan 1893. 04. 22-én, és átruházta Albertre Tivadar hagyatékát. Honnan kellett volna Albertnek értesülnie öt héttel Tivadar halála után egy ilyen 10%-os mértékű kötelezettségről, ha nem szerepelt a cég aktáiban? Albert ugyanis Kolozsváron élt, egy papírgyára volt ott. Ilyen kötelezvény tehát nem létezhetett, magyarul a Taróczy-állítás egy erős próbálkozás volt a feltalálói dicsőség megszerzésére, amelyet később a kádárista új értelmiség egyes tagjai felkaptak és elemi ellenőrzés nélkül terjesztenek a mai napig. Törölni akarják Puskás Tivadart a kollektív emlékezetből, mert leszármazottai nem voltak Kádár talpnyalói (...). Ne gondoljuk túl ezt a jelenséget, csak érdekességként emeltem ki.

Nézzük a többség véleményét. Több szobor is emléket állít Puskás Tivadarnak szerte a világban. Az elsőt Berecz Frigyes, a BHG akkori vezérigazgatója állíttatta 1986-ban Genfben, az ITU székháza I. emeletén, a távközlés halhatatlanjainak panteonjában. Budapesten szobor (a Magyar Telekom Budapest, I. kerület, Krisztina körút 55. szám alatti székháza előtt) és emléktábla (a József Távbeszélő Üzem falán) őrzi emlékét. Iskolák, utcák őrzik Tivadar nevét. 1954-ben, születésének 110. évfordulójára a Magyar Posta bélyeget adott ki. 2008. 02. 15-én a Magyar Nemzeti Bank „Telefonhírmondó” elnevezéssel 1000 Ft névértékű kupronikkel emlékpénzt bocsátott ki.

*

A kicsemegézett új könyv célja az ismeretterjesztés. A tények politika- és érzelemmentes dolgok. Akit részleteiben is érdekel a könyv, elolvashatja itt: https://izulafome.com/hu/. Ez egy online könyvtár, a 365 napos olvasójegy 2400 HUF vagy 6 euró. Nem mindenkinek van rá pénze vagy ideje, így a Háromszék olvasói a könyv eszenciáit a lap oldalain ismerhették meg.

Puskás István