Az oroszok Szergej Lavrovval és az amerikaiak Marco Rubióval az élen elmentek Szaúd-Arábiába, Rijádba tárgyalni az ukrán–orosz békéről, az ukránok nélkül. Négy órán keresztül tárgyaltak, és Rubio elmondta, hogy nem fognak előre egyezkedni a konfliktus befejezéséről, miután ezek olyan ügyek, amelyek kemény és nehéz diplomáciai úton, zárt szobákban, hosszú időn keresztül zajlanak. Azt nem mondta, hogy sötét és füstös szobákban, ahol a titkárnők egész nap kávét főznek és whiskey-t szolgálnak fel, így nekik lesz a legnehezebb.

Elhangzott hogy ez „a mai nap egy hosszú és nehéz út fontos első lépése volt”. Lavrov szerint nagyon hasznos beszélgetés volt, ahol meghallgatták egymást. Ezek szerint nem ittak eleget, és nem jutottak el abba a fázisba, mikor mindenki beszél és senki nem hallgatja, hogy ki mit mond.

Az ukrán elnök megmondta, hogy nélkülük róluk ne tárgyaljanak. Meg is ígérték, hogy majd bevonják őket is a tárgyalásokba. Az a baj, hogy ebben a háborúban egyik fél sem győzött, és így nem lehet azt tenni, mint egy rendesen megnyert vagy elveszített háborúban, amikor a győztes mindent visz, és a vesztesnek lenyomják a torkán a békefeltételeket, elveszik azt, amije még maradt, kártérítések megfizetésére kötelezik, és a kutya se törődik azzal, hogy a vesztes fél polgárai mit szeretnének. Az első világháború után is így tákoltak össze országokat, ráadásul a népek önrendelkezésére hivatkozva, aztán az ezt az elvet meghirdető Amerika el sem ment a béketárgyalásokra Franciaországba.

Mivel most ilyen csúnyán kibabráltak az európai országokkal, és a két nagyhatalomnak eszébe sem jutott másokat meghívni Rijádba, az európai országok megriadtak, és Macron elnök a gyerekasztalhoz hívatott hét fontosabbnak számító országot megtárgyalni a helyzetet. (Vajon most is Párizsból szeretné-e diktálni a békét?) Érdekes módon nem hívták meg Romániát sem az első találkozóra, pedig bárki láthatja, hogy milyen hadseregünk van: minden december elsején megmutatja magát a díszszemlén. A politikusaink is elégedetlenségüket fejezték ki, mert Románia kitett magáért az ukránok támogatásában. A reklamálások után aztán a második menetre Macron meghívott minket is, és így egy, még kisebb macskaasztalnál kaptunk helyet.

Magyarországot még oda sem hívták meg, bár az az igazság, hogy a magyar külügyminiszter, Szijjártó Péter megmondta, hogy Párizsba a háborúpárti, anti-Trump vezetők gyűltek össze, hogy megakadályozzák az ukrajnai béketeremtést. Így még ha meg is hívták volna őket, biztosak lehetünk benne, hogy nem mentek volna el. Ezért nekik inkább Rijádban lett volna a helyük, de ezek szerint oda sem hívták meg.

A lényeg az, hogy a mi ideiglenes elnökünk, Ilie Bolojan ott volt Párizsban, és Macron máris kiállt amellett, milyen jó, hogy az alkotmánybíróság megsemmisítette az elnökválasztás eredményét, mert az oroszok manipulálták azt, és Oroszország létükben való fenyegetést jelent az európaiak számára.

A román politikusok most azt sem tudják, mit mondjanak. Úgy vannak, mint a Buridán szamara, amelyik előtt egyfelől egy veder víz, másfelől egy halom széna volt, nem tudott dönteni, hogy először egyen-e vagy igyon, és így étlen-szomjan halt. Most vezetőink nem tudnak dönteni, hogy mit válasszanak, a liberális Európa hűs vizét vagy az amerikai illiberális gereblyézetlen szénahalmot.

Tény, hogy az Egyesült Államok alelnöke, J. D. Vance erős kritikával illetett az elnökválasztás decemberi megsemmisítése miatt. De nekünk bizony elég sajnálatos lenne, ha egy ilyen alak, mint Călin Georgescu, vagy netán Diana Șoșoacă vagy az AUR-os George Simion kerülne fel az elnökjelöltek listájára. Jó lenne, ha ezt valahogy Orbán Viktor megsúgná jó barátjának, Trumpnak, mert ha nagy demokratikusan ezek egyike vagy egy hozzájuk hasonló lesz az elnök, no aztán akkor megtanulhatjuk, hogy milyen is az igazi demokrácia.

Szergej Lavrov. Fotó: Facebook / Russian Foreign Ministry