Jókora pánikot okozott Cristian Diaconescu, az ideiglenes államelnök védelmi és nemzetbiztonsági tanácsadója kijelentésével, miszerint a mostani „drámai pillanatokban” az orosz képviselők a rijádi tárgyalásokon azt kérték volna az Egyesült Államoktól, vonuljon ki Kelet-Európából, így Romániából is.
Hozzátette, az amerikai fél ezt egyelőre elutasította, ám később megjegyezte, egy 2022-ben megfogalmazott orosz követelésre utalt. Valójában ismert az oroszok eme álláspontja, hogy az Észak-Atlanti Szövetségnek vissza kellene térnie az 1997 előtti állapotokhoz, magyarán, a NATO-nak vissza kellene vonnia biztonsági garanciáit a később csatlakozott közép-kelet-európai államoktól.
Mindez nem csupán bukaresti körökben, hanem európai kitekintésben is riadalmat okozott. Németországi sajtójelentés szerint európai politikusok attól tartanak, hogy Donald Trump elnök kivonná az amerikai csapatokat Kelet-Európából. Az efféle értesülések semmiképp sem tekinthetőek bizalomgerjesztőnek, mindez remélhetőleg csak egy zsarolási játszma része, melynek az a célja, hogy a NATO-tagállamok növeljék katonai kiadásaikat. Emellett érdemes tekintettel lenni Trump eddigi nagyotmondásaira – Kanada, Grönland, Gázai-övezet – is.
Érintettként meglepően higgadtan nyilatkozott Marcel Ciolacu kormányfő az ukrajnai béketárgyalások kapcsán hangsúlyozva, hogy nem a világ vezetőinek pillanatnyi durva nyilatkozatai számítanak, hanem az igazságos és tartós béke Ukrajnában, amit csak az Amerikai Egyesült Államok segítségével lehet elérni. Ezt megelőzte Ilie Bolojan ügyvezető államfő kijelentése, aki miután tárgyalt Emmanuel Macron francia elnökkel, illetve részt vett az európai vezetők Ukrajna támogatásáról szóló párizsi egyeztetésén, kiemelte, hogy Ukrajna biztonsága romániai érdek és együtt kell működni az Egyesült Államokkal. Elhamarkodott következtetések helyett érdemes tekintettel lenni e két óvatos és hivatalos kijelentésre, minden egyéb hangzatos szóvirágot pedig jobb egyelőre figyelmen kívül hagyni, bármilyen oldalról hangozzék is el.
Azon viszont érdemes eltöprengeni, hogy eközben a másik, hamisan szuverenistának nevezett oldalon növekszik az erőszakra való hajlam, az erőszakra való bátorítás. Elegendő akár Diana Şoşoacă legutóbbi botrányára, az alkotmánybírósági betörésére gondolni, de a másik szélsőjobboldali agitátor szimpatizánsai is morfondírozhatnak azon, mi az üzenete annak, hogy vasgárdista kedvencük egy videón olyan figurával bájolog, akit letartóztattak legionárius propaganda terjesztéséért, antiszemitizmusért és xenofóbiáért. E képsorok társszereplője, Călin Georgescu azt üzeni, „öleljük meg a múltunkat, vállaljuk a történelmünket, vállaljuk őseinket”.
Még mindig felismerhető: az efféle öleléseket jobb elkerülni, ehelyett e békétlenségben inkább békét kellene teremteni. Ukrajnában is, a Gázai-övezetben is, de nem csupán a harctereken, hanem a lelkekben is. Utóbbihoz pedig nem szükséges nagyhatalmi egyezkedés, alkudozás, csak a mindenkori békességet igénylők kellenek. Hiszen békétlenség idején megvalósítható erény és képesség maga a békesség. Ehhez elegendő a tisztánlátás igénye, az emberi tartás, az álhírek és a hazugság kiszűrése, végső soron a hit abban, hogy a gondolkodó, a világot értelmezni, sőt, alakítani kívánó ember felülkerekedhet a megvezető szándékon. Mert ha el is hallgathatnak a fegyverek, tartós, emberséges béke jobbára csak a világgal, önmagukkal békességben élőkkel lehetséges.
Fotó: Facebook / Volodimir Zelenszkij