A Háromszéki Népfőiskola Egyesület péntek délután a kézdivásárhelyi Gyűjtemények Háza ’48-as termében tartotta felolvasóestjét, melyen tizenegyen – Mojzi Ildikó, Barta Enikő, Biszak Török Tünde, Dragomér Katalin, Koszti Ildikó, Ferencz Gábor, Fekete Miklós, Deszke Piroska, Khell Lola, Porczel Csaba és Mikola Éva – olvastak fel Wass Albert műveiből. Elsőként Bíró Erika, a Népfőiskola elnöke szólt a felolvasóest résztvevőihez, elmondva, hogy hivatalosan ez a második alkalom, amikor az általa vezetett civil szervezet csatlakozott a Wass Albert-felolvasómaratonhoz, de az egyesület berkein belül már több éve elkezdték a Wass Albert-estek megtartását. Őt követően Ambrus Ágnes ny. egyetemi adjunktus a „Csak a vér s a nyelv tudja összetartani az embereket s a közös múlt emléke. Ha ez megszűnik, fölbomlik a világ” Wass Albert-idézettel nyitotta meg a rendezvényt, majd felkérte Hodor Hannát és Kelemen Hanna Dorkát, a Petőfi Sándor-iskola ötödik osztályos tanulóit (felkészítő tanáruk Füleki Katalin), hogy az író sorsához, műveihez kapcsolódó népdaléneklésükkel teremtsék meg az irodalmi est ünnepélyesebb hangulatát. Ambrus Ágnes elmondta: egy olyan íróról, költőről van szó, aki a magyar irodalom legnagyobbjai közé tartozik és az a szomorú, hogy mégsem tanítják az iskolákban, ezért nagyon fontosnak tartja, hogy legalább ilyen felolvasóestek

n vagy műsorokban az olvasók találkozzanak műveivel. Az írót Romániában halálra ítélték, és az ítéletet a mai napig nem sikerült megváltoztatni, habár történészek bizonyították, hogy semmiféle olyan dokumentum nincs, ami az író bűnösségét bizonyítaná, azt, hogy hat román ember halálbüntetésének a felbujtója lett volna azokban a zűrzavaros időkben. Az édesapját emlegetik többször, de róla sem találtak olyan dokumentumot, ami azt támasztaná alá, hogy ők részt vettek volna azokban az eseményekben, amivel megvádolták őket. Wass Albert abban az időben nem is tartózkodott a családi birtokukon, hanem a hegyekben található vadászházukban volt. Magyarországi liberális körökben az önéletrajzában leírtakkal mintegy vitatkozva hungaristának, szélsőjobbboldalinak, Hitlerrel szimpatizálónak állítják be, mert olyan bajuszt viselt, mint Hitler. Ilyenekkel bizonyítják, hogy rokonszenvezett a názicmussal, annak eszméivel. Nagyon sok helyen, az irodalomtörténetben is olyan érvek fogalmazódnak meg, hogy ilyen okok miatt nincs helye az irodalomban, nem tanítják vagy nem foglalkoznak a munkásságával sem az egyetemen, sem a középiskolában – hangsúlyozta Ambrus Ágnes.

A megjelentek Wass Albert műveiből olvastak fel mesét, írói vallomást, regény- vagy novellarészletet, illetve verset. A résztvevők közül legtöbben pedagógusok voltak, akik közül sokan (Barta Enikő, Biszak Török Tünde, Deszke Piroska, Fekete Miklós, Mikola Éva) az író meséit hozták magukkal az estre. A ’48-as termet az Erdők könyve csodálatos lakói: tündérek, boszorkányok, manók, őzek, farkasok, virágok, mohák, fák és csivitelő madarak népesítették be, akik a Jóság, a Szeretet és a Békesség érzését tolmácsolták a jelenlévőknek. Ferencz Gábor, Koszti Ildikó, Khell Lola, Dragomér Katalin azokat a költeményeket olvasták fel, amelyek üzenete az utóbbi időben élénken foglalkoztatta őket (Az öregember imája, Találkozás, A bujdosó imája, Gátak). A természet varázsáról, a bujdosás fájdalmáról, „az elátkozott szabadság-gátak” és mindenféle gát ledöntésének szükségességéről vallottak ezek a versek. A háború értelmetlenségéről, a keresztény ember felelősségéről, a kisebbségi lét gyötrelmeiről is elgondolkodhattak a résztvevők az Ember az országút szélén c. regényből elhangzott részlet kapcsán (Porczel Csaba). Megérintettek mindenkit a jóság feltétlen győzelmét és a krisztusi igazságokat hirdető gondolatok: „Hogy aki jó, azt baj nem érheti, akármi is történjék vele: egyenesen járhat, és nyílt homlokkal nézhet szembe a világgal”, és „Káin sohasem győzhette le Ábelt. Csak megölte.” (Mojzi Ildikó). Az est imaszerű sorok elmondásával zárult: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, / (…) Add, hogy egymás kezét megtaláljuk, / (…) Fülünk úgy figyeljen magyar szóra, / Mintha hozzánk Édesanyánk szólna” (Ambrus Ágnes).

Pedagógusi tapasztalatcserének is megfelelt a felolvasóest azon része, amikor Barta Enikő tanítónő a magyarországi Kincses könyvek sorozatban megjelent Erdők könyve és Tavak könyve feldolgozására hívta fel a figyelmet, amelyekben a szövegekhez elgondolkodtató, a gyerekek szubjektív élményeit mozgósító kérdések kapcsolódnak, olvasás közbeni gondolkodásra serkentve őket. A sikeres felolvasóest emléklapok kiosztásával és az emlékkönyvbe történő beírásokkal ért véget.