Eltiport szabadság. Az oroszok bejövetele, 1849. június címmel tartotta meg a Történelem emberközelben sorozat záró előadását Albert Ernő nyugalmazott igazgató-tanár, néprajzos a Bod Péter Megyei Könyvtárban.
Az előadó, aki levéltári kutatásaira alapozva a témát már könyvben is megjelentette, most sűrítette a történteket, végigvezetve hallgatóságát az oroszok székelyföldi jelenlétének történetén, követve Bem tábornok erdélyi hadmozdulatait is. Megtudhattuk, honnan származik az annyian (vagy sokan), mint az oroszok mondás is, hiszen Ferenc József osztrák császár és I. Miklós orosz cár varsói ,,kézcsókos találkozóján" előbbi könyörgésére utóbbi kétszázezer orosz katonát küldött a magyar területekre, minekutána a szabadságharcosok már kiűzték az osztrákokat. Az oroszok nem vonultak ki a szabadságharc leverése után, hanem még november 10-ig itt állomásoztak Háromszéken és Csíkban. Érdekesség, hogy a Szotyor mellett tanyát vert orosz csapatnak a környékbelieknek napi 1200 kenyeret és kétnaponta negyven veder pálinkát kellett biztosítaniuk.
Megismerhettük a Gál Sándor vezette háromszéki és csíki ifjú önkéntesekből álló honvédek útját is. Első csatájukat február 5-én vívták Aldobolynál. Erről a parancsnok jelentésében úgy számolt be, hogy hat halottjuk és tizenöt sebesültjük volt, ám a nagyzoló orosz jelentés már százötven halottról és sebesültről beszél, akiket tíz szekérrel szállítottak el. Az előadás időpontjához igazítva, pontosan 160 évvel azelőtt a csapat Szeretfalvára ért, ekkor már Bem vezetésével, s másnap az Urban ezredes irányította román határőrezred ellen indult, és győzedelmeskedett.
Albert Ernő kitért arra is, hogy az erdélyi seregek fővezérét, Bem tábornokot a székelyek apónak nevezték, ami különleges tiszteletet jelentett. Bemet brassói bevonulása után meghívták Háromszékre, s a kökösi hídnál, majd a mostani Gábor Áron Teremben elmondta: eddig tisztelte a székelyeket, a mai naptól meg is szerette őket, s élete legboldogabb napját töltötte Sepsiszentgyörgyön. Az előadó igen szerencsésnek tartja, hogy Bem emlékét utcanév őrzi a megyeszékhelyen. Hozzátette, még sok más, Sepsiszentgyörgyhöz kötődő személyiségnek kellene emléket állítani ilyképpen, miközben olyanok viselik főutak nevét, akiknek semmi közük a városhoz.
