Rövid történeti áttekintés után Tőkés László emlékeztetett: a világuralomra törő kommunizmus a sátán uralmát honosította meg ott, ahol elterjedt, s egyik legfőbb jellemzője az istentelenség, az ateizmus volt. Urai saját magukat állították Isten helyére az Antikrisztus képében. A Gonosz Birodalmát ma már egyaránt nevezzük gyilkos rezsimnek és vérszomjas rendszernek, amely több mint százmillió embert pusztított el az idők során, sokszorosát a nácizmusnak tulajdonítható áldozatoknak. Mi, magyarok is alaposan megszenvedtük a kommunista diktatúrákat, előbb 1919-ben „uszultak ránk az ordas eszmék”, majd éppen nyolcvan évvel ezelőtt kezdték elhurcolni a Gulag-haláltáborokba felmenőinket a szovjetek. De a „nemzeti kommunistáink” is kivették részüket a népirtásból, Magyarországon és Romániában egyaránt. Tőkés László rámutatott: a diktatúrák a mi gyengeségeinkre, félelmeinkre, megalkuvásainkra is építettek, ezek voltak a rezsimek tartópillérei. A 35 évvel ezelőtti eseményekre utalva felemelő közös élményünkként emelte ki éppen ezen félelmeink leküzdését: erőt vettünk akkor gyengeségünkön, megtörtük hallgatásunkat, szabadságkövetelő kiáltásaink és reménységet adó imádságaink célba értek. Még akkor is, ha pár hónap múlva már újból követelni kellett a kommunizmussal való végső leszámolást – lásd az 1990. márciusi Temesvári kiáltványt –, még akkor is, ha ma is, annyi év után is annak átkos örökségével viaskodunk. Emlékbeszéde végén a püspök felidézte, hogy az elmúlt három és fél évtizedben számtalanszor kísértett életünkben az egykori diktatúra, amely bűncselekményszámba menő asszimilációs és homogenizációs politikát folytatott a romániai magyar nemzeti közösség és más nemzeti kisebbségek ellen. Nem is olyan régen még biztonsági kockázatnak minősítette a román nemzetállam titkosszolgálata a magyar kisebbséget, amelynek számbeli apadása Tőkés szerint nem csak a „természetes” demográfiai folyamatoknak tulajdonítható.

A kommunista diktatúrák áldozatai emléknapjának megtartását minden év február 25-én a magyar Országgyűlés rendelte el 2000-ben. Nagyváradon 2004-ben avatták fel a bronz domborműves táblát, amelyen Jékely Zoltán verssora áll: „Kiket kiirtott az idő gazul.” Azóta mindig itt hajtanak fejet a váradi magyar polgári-nemzeti oldal képviselői az emléknapon.