Az erdővidéki származású nemesi család egyik ága már a 17. század végétől Gyergyószéken élt, Csomafalván és utóbb Újfaluban tartva birtokközpontjait, két évszázados jelenlétük alatt pedig több meghatározó jelentőségű széki tisztségviselőt is adtak Gyergyó-, illetve tágabb értelemben Csíkszéknek.

Családtörténeti adatok

A gyergyószéki ág első jelentősebb tagja az a Baló József (1684 k.–1764) volt, akit ifjúkorában szárhegyi gr. Lázár Ferenc jószágfelügyelőjeként és fiának nevelőjeként említenek a források. A Lázárhoz fűződő kliens-patrónusi viszonya alapozhatta meg nemcsak a személyes karrierjét, hanem családja jövőjét is. Végigjárta a széki tisztviselők szokásos ranglétráját: előbb ülnök volt és adószedő, majd széki jegyző, végül pedig másfél évtizeden keresztül gyergyói alkirálybíró.

Baló József alkirálybíró pecsétje 1749-ből

Nagyobb fia, István (1720 k.–1798) is hasonló pályát futott be: néhány évig gyergyószéki jegyző, táblabíró, majd II. József közigazgatási reformját követően főszolgabíró és két rendben is – összesen 22 éven keresztül – gyergyói alkirálybíró volt. A kisebbik fiú, Antal (1726 k.–?) pályája Nagyszebenben bontakozott ki, a Főkormányszéknél írnokként, iktatóként, majd titkárként dolgozott, végül a Királyi Tábla ülnöke lett. Baló István fia, József (1781–1849) az itthon maradt családtagok közül talán a legeredményesebb pályát járta be: előbb számfeletti táblabíró, majd széki jegyző, végül 35 éven keresztül volt Gyergyószék alkirálybírója. Örökségét fia, János (Iván) vitte tovább, aki diákként vett részt a szabadságharcban, Gál Sándor nevezte ki hadnaggyá, utóbb pedig a neoabszolutizmus bukását követően dullósegéd, majd vármegyei levéltárnok lett. A gyergyói Balók másik ágazatából származott Baló Ferenc (?–1777) gyergyóújfalvi birtokos, aki széki ülnök és helyettes gyergyószéki jegyző volt. Nem lévén fiúörökösei, vagyonát öt fiúsított leánya és azok családjai örökölték.
 

Címer- és pecséthasználat

A Baló család címerhasználata igen érdekes téma, ugyanis a gyergyószéki ág teljesen más címert használt, mint a bardocszéki Balók. A család még 1670-ben – vélhetően röviddel az egyik Baló gyergyói kitelepedése előtt – kapott címerlevelet, az ekkor adományozott medvés címert azonban a kitelepült Balók sohasem használták. A 18. század második felére véglegessé vált címerük teljesen más, nyilazó vitézt ábrázol, és leginkább azzal a címerrel mutat rokonságot, amely először nagybaconi Baló László fejedelmi udvarmester 1678. évi pecsétjén tűnik fel, azonban e címerképhez meglehetősen hosszú és kanyargós úton jutottak el.

A gyergyói ág korai családtagjai több, a 18. század első feléből, derekáról fennmaradt pecsétjükön is – pl. id. Baló József 1722. és 1734. évi, illetve Baló Ferenc 1753. évi gyűrűs lenyomatain – viszonylag szerény kialakítású, kivont kardot tartó könyöklő félkart ábrázoló címert használtak. Az előbbi 1734. évi pecsétjének tipáriuma viszont annyiban kivételt képez, hogy megrendelője törekedett az egyszerű címerképből a legtöbbet kihozni: a félkar ez esetben vértezett, és egy stilizált rózsán könyököl. Úgy látszik azonban mégsem lehetett maradéktalanul megelégedve az eredménnyel, mert nemsokára új tipáriummal hitelesített: 1749. évi jelvényes gyűrűspecsétje már egy egész alakos, szembefordult vitézt ábrázol, aki felemelt, nyílvesszőkkel átlőtt jobbjában kivont szablyát tart, hegyére tűzött levágott török fejjel, leengedett baljában pedig három szál virágot fog. Nagyon hasonló kialakítású jelvényes tipáriumot használt ekkoriban Baló Ferenc is, annak felzetes, gyűrűs lenyomata 1746-ból ismert. Talán nem a valóságtól túlságosan elrugaszkodó a feltételezés, hogy az új jelvényeken tulajdonképpen a kardot tartó félkar által felidézett történetet látjuk, jobban kibontva és sokkal plasztikusabban megfogalmazva. Hogy az új változat sem nyerte el mindenik családtag tetszését, azt Baló Antal datálatlan gyűrűspecsétje jelzi, amelyen először tűnik fel a gyergyói ág esetében a szembefordult, de jobb irányba nyilazó vitéz alakja, és először véset valamely családtag színjelzett címert (a címerpajzs színe: kék). Az sem zárható ki, hogy a kormányszéki hivatalokban otthonosan mozgó Baló Antal ott ismerkedett meg Baló László fejedelmi tanácsos egy évszázaddal korábbi pecsétjével, és annak hatására vésette saját pecsétnyomóira a nyilazó harcos alakját. Az tény viszont, hogy végül is ez a címerváltozat rögzült a gyergyói Balók körében, ezt tették magukévá rokonai: Baló István és ifj. Baló József is a 18. század második, illetve a 19. század első felében (1783., illetve 1814., 1815., 1816., 1819., 1823. évi lenyomatok). Ifj. József 1814. évi pecsétje – amely azonban a Ferenc tipariumával készült – a régi-új címer sajátos, hasított változatát ábrázolja, mely vélhetően a történet könnyebb értelmezhetőségének igényével született meg. A vitéz eddig ugyanis – látható ellenség híján – a semmibe nyilazott, az új címer azonban az ellenség ábrázolását is megoldja: a jobb oldali mezőben pártázatos vár(os)kapu előtt jobbra fordult oroszlán fekszik; a bal oldali mezőben félig jobbra fordulva álló vitéz pedig az állat irányába, jobb felé nyilaz. Az új tipáriumot létrehozó igény jól illeszkedik a magyar (és erdélyi) heraldika „naturalizmusába”, a történetmesélés jelenetes megoldásaiba.

Baló József alkirálybíró pecsétje 1816-ból

A nagybaconi Baló család esetében egy önjogúan felvett, meglehetősen egyszerű kompozíciójú címertől – amely azonban feltehetően egyre kevésbé felelt meg a vezető széki tisztségeket viselő családtagok reprezentációs igényének – eljutunk egy harci jelenetet ábrázoló, fölöttébb élethű ábrázolású jelvényhez, majd egy hasonló tematikájú és kivitelű címerhez. Sajátos módon azonban ez utóbbi mozzanat valójában visszatérés egy évszázaddal korábban a családban már használatban volt, nyilazó férfit ábrázoló címerhez. A végeredmény viszont az, hogy a nyilazó vitéz naturalisztikus képe felülírja mind a kardot tartó félkar sematikus ábráját, mind pedig a szablyával hadakozó katona alakját, ilyenformán a régi és az újabb motívum is feledésbe merülnek, és helyüket átveszi egy harmadik, de hasonlóképpen harci jelenet.

Párhuzam

Ugyanezen modell – ha nem is ilyen látványos, de némiképp hasonló formában – érzékelhető az altorjai Mike család csíklázárfalvi címerváltozatai esetében is. Mike Antal a 19. század elején még egy viszonylag egyszerű kialakítású, koronán könyöklő páncélos jobbkart ábrázoló címert használt, a kard hegyén levágott törökfejjel. Rokonai, Mike Sándor és Lajos viszont a 19. század derekán és második felében már jelenetes címert vésetnek pecsétnyomóikra, amely az előbbi motívum részletesebben elbeszélt változatát mutatják: szembefordult vitéz felemelt jobbjában kivont szablyát tart, míg baljában egy levágott török fejet fog.

Bicsok Zoltán