Több mint fél évszázados múltra tekint vissza Sepsiszentgyörgy városi sporttelepe — 1957. augusztus 23-án volt az ünnepélyes avatása, majd két nappal később az ,,újabb avatása", amikor a Textil focicsapata a Kisinyovi Burevesztnyikkel játszott barátságos mérkőzést —, melyet, miután közvetlen közelében felépítették a Szemerja negyedet, előszeretettel nevezünk Szemerja negyedi stadionnak.
Furcsa játék, nem a városnegyed kapott stadiont, hanem a stadion kapott városnegyedet, aztán egységet alkotva — mármint a stadion és a városnegyed — kaptak egy sportcsarnokot, sportszállodát, kantint, 1996-ban pedig polytanborítású atlétikapályát a Román Olimpiai Bizottság, a Román Atlétikai Szövetség, a polgármesteri hivatal és néhány vállalat, intézmény közreműködésének köszönhetően. Ötvenkét év alatt gyarapodott, s mi örvendtünk ennek, mert tudtuk, függetlenül attól, hogy ki mit épít, szépít, gyarapít, tesz valamit, az itt marad, a mi sportéletünket szolgálja (!).
Eddig rendben is ment minden. A baj akkor kezdődött, amikor a város nem tudta kifizetni a német cégnek a műanyag borítás költségeinek egy részét, a kb. 3 milliárd lejt. Forrt a légkör, megkezdődött az egymásra mutogatás... az adósságot végül a sportminisztérium törlesztette, a város pedig igényelte a tulajdonjogot, az okos párbeszéd és megegyezés helyett perre mentek. A pereskedésnek az lett a szomorú következménye, hogy a műanyag borítás elkészülte után a sporttelep kellő fejlesztéséről, az atlétikapálya felszereltségéről megfeledkeztek (ma is ott tart a stadion és atlétikapályája, hogy egy országos bajnokság megrendezésére alkalmatlan!).
A létesítmény körüli örök vita rányomta bélyegét a sportéletre is. Közben megszűnt az atléták Olimpiai Központja, a város labdarúgócsapata, eladódott Viktóriavárosnak, nem csak a játékosok egy részét vitték el, hanem feltűntek a telekügynökök is — nem mondom, hogy a viktóriavárosi edző, az egykori labdarúgó-híresség, Aurel Ţicleanu vezérletével, de Aurel többször is megfordult itt, nálunk —, akik szemet vetettek a stadionra, s itt hadd idézzem a Krónikát (hogy ne hazabeszéljek): ,,Egy létrehozandó részvénytársaság szeretné bérbe venni a sporttelepet, illetve a hozzá tartozó létesítményeket... Termelőtevékenységet is tervez, melynek jövedelmét a sporttelep fejlesztésére, illetve a focicsapat finanszírozására akarja fordítani..." Jól emlékszem a polgárokra, akik a stadion előtti parkolóból vették szemügyre a terepet, s mondogatták: ,,ide építjük a sörözőt, itt sütjük a miccset..." Ezt az ,,ostromot" végül megúsztuk, új csapat alakult, de sajnos, annak is került elherdálója...
Na, szóval, a perlekedés miatt a forrófejűek megfeledkeztek a stadion (foci-, atlétikapálya) fejlesztéséről (az eredményt jelző tábláról, az orvosi kabinetről, az illemhelyről, az atléták öltözőjéről...), viszont telekkönyvmásolatokért meg-megostromolták az illetékes hivatalt, ki ezért, ki azért... Mindeniken a román állam a tulajdonos, az egyiken (1993) a városi tanács szerepel mint adminisztrátor, a másikon (2007) az ifjúsági és sportminisztérium, azaz képviselője, a Municípiumi Sport Club; az elsőn világosan szerepel a sportcsarnok, a szálloda, a kantin, az öltözők, az előre gyártott betonelemekből, fémből készült kerítés... a másodikon már nincs sportcsarnok, szálloda, kantin... csak építési terület (!). Érdekes, nemde?! Közben parkolót épített a város az egykori edzőpályára — s úgy, hogy menet közben polgármestere elmarasztalta, megbírálta a műjégpályát felszámoló Manigát, figyelmeztetve őt, hogy a sportpálya rendeltetését nem lehet önkényesen megváltoztatni (hát igen, ami szabad másnak, az nem szabad Tamásnak) —, amikor látjuk nap mint nap, hogy a még használható edzőpálya előtt sorban állnak a csapatok.
A helyhatósági választások után egy újabb perlekedés lángja csapott fel. Az elején a sportcsarnok volt a központi témája — hadd ne idézzem azt az alaptalan, nagyon sokszor nevetséges, logikátlan, de főleg átgondolatlan szódobálózást, amelyet rendszerint a polgármester indított —, legújabban szerepet kapott az egész sporttelep, sőt, a Municípiumi Sport Club is. Minden bizonnyal figyelmeztették az illetékeseket arra, hogy az ország egy új sportstratégia kidolgozására törekszik, s ez a stratégia a sport egészét foglalja magában, ebből nem lehet kihagyni a sportbázist, a klubokat, egyesületeket! Minden bizonnyal... Tény viszont, s itt idézem a Háromszéket: ,,...az önkormányzat jövő heti ülésén a sportklubnak és a sportbázisnak a város általi átvételét kezdeményező határozatot fogad el — olvasni a lapban —, s hogy teljesen egyértelmű legyen szándékuk, azt is beleírják: a sportlétesítmény rendeltetésén nem változtatnak." (De úgy legyen!!! — szerk. megjegyzés)
Fontos ez most, a gazdasági válság idején, amikor minden lejnek súlya lesz. S ha már a lejről esett szó, hadd mondjam el, ez idáig mélyen hallgatott a polgármester arról, hogy pontosan mennyi pénzt, mekkora összeget fordít — természetesen, az adófizetők pénzéből — a megszerzésre kiszemelt sporttelep karbantartására és főleg fejlesztésére, mert legyünk tárgyilagosak, jelenlegi állapota messze elmarad a nemzetközi követelmények színvonalától, de még az országosétól is. Ha jól emlékszem, a szóban forgó sporttelepre az MSC 2008-ban 893 700 lejt költött, ebből 796 379 lejt a Nemzeti Sporthivatal fedezett, 97 321 lejt saját bevételéből pótolt. És akkor még nem szóltunk a sporttevékenység költségvetéséről, ami 501 992 lejre rúgott, s ez négy, az év vége felé öt sportág tevékenységét fedezte. Nem kis pénz. S akkor jön a többi sportág, a kosárlabda, a futsal, a karate... a többi sportegység, az Iskolás Sportklub, a Sepsi BC, a Sepsi FC, a Master Karate Club, az Electrica... Ezek után érthető az aggódásunk: Mi lesz veled, szentgyörgyi sport?
