Régi háromszéki család sarja

A Szacsvay család régi háromszéki székely család. Egyik ősük, Szacsvay Gergely, részt vett a szentimrei csatában (1442) Hunyadi János seregében. Egy másik ős, Szacsvay Mihály Bethlen Gábor fejedelem egyik kapitánya volt, akitől 1623-ban címeres nemeslevelet kapott. Nemesi előnevüket és családnevüket is a Kárpát-kanyar egyik festői völgyében fekvő Szacsva faluról kapták. A falu határában állott Szacsva vára, melynek romjai ma is láthatók. A vár a kora középkorban épülhetett, szakszerű feltárása még várat magára.

Szacsvay János elemi iskolába Esztelneken járt a ferencesek kolostora mellett levő tanodába. Neve szerepel az iskolába járó gyermekek névsorában. Tovább tanult a Kantában levő Római Katolikus Főgimnáziumban, amit ma Nagy Mózes Elméleti Líceumnak neveznek. Ezt követően Csíksomlyón, majd Kolozsváron részesült felsőfokú oktatásban. Kolozsváron már kitűnt lelkes hazafiságával, amikor tizenhét évesen, 1828-ban részt vett a német színészek ellen irányuló megmozduláson, amikor az egyesült ifjúság tettlegesen kergette el a magyar lakosság pénzén épült Farkas utcai színházba hatósági engedéllyel betelepedett német színészeket, így a magyar színtársulat újból játszhatott a saját kőszínházában. Azok között volt, akik a főkormányszék legsúlyosabb büntetését kapták: nyolcnapi elzárást az iskolában, minden második nap kenyéren és vízen való böjtöléssel.

Szacsvay János arcképe. A szerző tulajdona

Iskolái után Esztelneken élt és gazdálkodott a családi házban, amit ma Szacsvay–Köntzey-udvarházként emlegetnek. Jómódú földbirtokos, több faluban voltak birtokrészei: Esztelneken kívül Polyánban, Pákén, Hatolykán, Zágonban, Dicsőszentmártonban. A Nyárád menti Harasztkeréken is volt szőlőse, ahonnan évente hordókban hozták szekéren a borokat. Összesen százötven hold szántón, ezerötszáz hold erdő fölött rendelkezett. (A hold régi területmérték­egység, egy magyar hold 0,43 hektárral egyenlő.) Híres vadász volt, a családi hagyományokat folytatva jól ismerte a környező erdőket, havasokat. Édesapjától megtanulta a puskapor készítését, amit vadászataiknál használtak. Jó minőségű puskapor volt, Felső-Háromszéken úgy mondták, hogy attól még golyó nélkül is megdöglött a medve.

Szabadság, szerelem

Nevezetes dátumon volt az esküvője: 1848. március 15-én. Természetesen ez a dátum nem függött össze a Pilvax kávéházban lezajlott eseményekkel, hiszen Esztelneken még nem tudhattak az azon a napon Pesten kitört forradalomról (bár a Nemzeti dal sorai hamarosan ismertté váltak ezen a tájon is). Felesége a nyujtódi Bisztray Zsófia (1821–1905) volt. A Bisztray család a Macskásiakon keresztül rokonságban volt a Rhédeyekkel, s ennek révén az angol királyi családdal. Házasságukból hat gyermek született, öt leány és egy fiú. Bisztray Zsófia kelengyéjében volt egy szalongarnitúra, ami a Rédeiektől származott, ennek egy része fennmaradt a leszármazottaknál.

A pesti forradalom szele hamarosan Háromszékre is elért, Esztelneken is volt „forradalmi esemény”: a felbujtott emberek Szacsvay Jánosék portája előtt gyülekeztek, hogy betörjenek és kirabolják őket, ahogy az több szomszédos faluban meg is történt. A kapuk el voltak torlaszolva, benn pedig tálakba rakva a puskapor és a golyók az asztalon, a puskák töltve voltak. Az udvarházbeli férfiak benn gyülekeztek, el voltak szánva a védekezésre. János akkor fegyvertelenül kiment az emberek közé, lecsillapította őket, s így tettlegesség nélkül elszéledtek. Népszerű ember volt. Ezt a népszerűségét később is megőrizte, amikor sokan segítették, hogy menekülni tudjon a Habsburgok fogdmegjei elől. Soha nem tudták elfogni.

Bisztray Zsófia öröksége. A szerző felvétele

A magyar forradalom és szabadságharc eseményeit lázas érdeklődéssel követték Háromszéken is. A Kolozsvárra összehívott országgyű­lés kimondta Erdély unióját Magyarországgal. Október 16-án a székelység képviselői Agyagfalván gyűltek össze és döntöttek a székelységnek a szabadságharchoz való csatlakozásáról. A frissen nősült Szacsvay Jánost hamarosan a harctéren találjuk a szabadságharc küzdelmeiben. Petőfi Sándor szabadság-szerelem eszméje nem csak költői kép volt, hanem mélyen gyökerezett a magyarság lelkében. Ezt igazolja Szacsvay János példája is, aki képes volt elhagyni otthonát és fiatal feleségét azért, hogy harcolhasson népe szabadságáért.

1848 októberében Szacsvay Andrást rendeletben hívták Kézdivásárhelyre:
„Kézdivásárhely, 1848. október 31. Tisztelt bátyám!
A szorongatott hon érdekében s a háromszéki honvédelmi bizottmány nevében szólítom fel, miszerént méltóztasson holnap, u.m. november 1sőjén itt K[ézdi]vásárhelyen délelőtti 11 órakor megjelenni, itt Dobay ezredes és Berde s Demeter kormánybiztos urakkal puskapor tárgyában értekezendő.
K[ézdi]vásárhelyen, októb[er] 31n 1848.
alázatos szolgája Vida főhadnagy, ezredi segéd.”

Kézdivásárhelyi hadiipar

Berde Mózesék azzal a megbízással fordultak Szacsvay Andráshoz, hogy szervezze meg a puskapor gyártását. András akkor már 70 éves volt, nem tudta vállalni, viszont a fiát, Szacsvay Jánost ajánlotta maga helyett.

Az akkor 37 éves Szacsvay Jánost a frontról rendelték haza, hogy elkezdje a lőpor készítését. János lelkesedéssel állította tudását a haza ügyének szolgálatába, és Esztelneken, a saját telkén kezdte el gyártani a lőport, de ez hamarosan kevésnek bizonyult. A szabadságharc küzdelmeinek egyre több lőporra volt szüksége. Ezért a puskaporgyárat (vagy lőpormalmot, ahogy akkor nevezték), Kézdivásárhelyen szervezték meg az egykori határőrséghez tartozó Őrnagyi Szállás, később Erzsébet árvaháznak nevezett épületében. Az üzemről azt tudjuk, hogy 1848 decemberében már működött.

Szacsvay János aláírása

A puskaporgyár tagja lett a céhes város hadiiparának, ahol már ágyukat öntöttek, gyutacsokat gyártottak, salétromot állítottak elő és töltényeket készítettek. A gyár vezetője és főfelügyelője Szacsvay János volt akkor tüzérfőhadnagyi rangban, munkavezető id. Molnár Józsiás tüzér alhadnagy, felügyelő Csiszér Ádám volt. A munkások közül is fennmaradt néhány név: Czakó Mátyás, Pászka András, Nagy András, Szász Bálint, Székely Károly, Baló Samu, Baló József, Kovács Samu. A nagy szükséglet miatt a gyárat bővítették, a termelést fokozták. 1849 márciusában a gyárnak 52 dolgozója volt, akik 40–80 font puskaport állítottak elő naponta. (A font régi tömegmértékegység, egy magyar font 0,45 kg-mal egyenlő.) A lőporgyártáshoz ként, salétromot és faszenet használtak, amit kutyabengéből (Frangula alnus) és mogyorófából (Corylus avellana) készítettek. Ezeket az alapanyagokat Háromszékről szerezték be, de szükség szerint hoztak Csíkszékből vagy Moldovából is. Az alapanyagok utánpótlását megszervezték, így a lőporgyár folyamatosan működhetett, s a harcterek hadianyaggal való ellátásában nem volt fennakadás. A munkások betanítása egyidejűleg történt a puskapor gyártásával. Balesetek is történtek, két robbanásról maradt fenn leírás 1848 december 19-én és 1849 február 8-án.

A károkat azonban gyorsan helyrehozták, a termelés folytatódott. Kossuth Lajos, a szabad Magyarország kormányzója nagy elismeréssel tekintett a kézdivásárhelyi hadiiparra. Maga Csányi László kormánybiztos terjesztette fel többek között Szacsvay Jánost rangban való előléptetésre, megjegyezve: fontosnak tartja, hogy a haza és ne a tábornok jutalmazzon hasonló hazafias tetteket.

Szacsvay János íróasztala. A szerző felvétele

Többen feltették a kérdést, hogy mi lett volna ha ez a hazafiság, szabadság utáni vágy lelkesedéséből megteremtett kézdivásárhelyi hadiipar tovább fejlődhetett volna. Természetesen a kérdésnek nincsen sok értelme, a hadiipart szétverték és az elnyomó hatalomnak gondja volt arra, hogy ne is indulhasson újra. Viszont el lehet játszani azzal a gondolattal, hogy Európa nyugati felében abban az időben vagy még azután létrehozott hadianyag-gyárak hová fejlődtek a mai napig.

A szabadságharc után

Bem József tábornok 1849 júliusában a moldvai expedíciójából tért vissza az Ojtozi-szoroson. Szacsvay János is ott lovagolt a kíséretében. Július volt, meleg, szárazság. Bem szekere és a kísérő lovasok felverték az út porát. Berecknél egyszerre annyi látszott a szálló porban, hogy egy lovas vágtat Bem szekere felé. Merénylettől tartva Szacsvay János kardot rántott, és szembe fordult az érkezővel, mikor többen észrevették, hogy Petőfi Sándor érkezett meg. Utána Petőfi, Bem és kísérete Marosvásárhely felé mentek, Szacsvay János pedig Esztelnek felé vette az irányt. Ez a történet így maradt fenn a családi legendáriumban.

A szabadságharcot leverték az egyesült orosz és osztrák katonai erők. Szacsvay János belátta, hogy mentenie kell az életét, mérhetetlen szabadságszeretete nem tudta volna elviselni a nehéz börtönökben töltött éveket. Maga az élete is veszélyben volt. Esztelnekről nem volt nehéz nyomtalanul eltűnni: a falu beékelődött a Nemere- és Nagysándor-havas lábainál levő végeláthatatlan erdőségekbe. Ott aztán „bottal üthették a nyomát” a hegyek világában járatos vadásznak. Nézzük meg, hova menekült Szacsvay János.

Szacsvay János sírfelirata. Rancz Gyárfás Elemér felvétele

Hozzátartozói emlékezete szerint többször volt a moldovai Szaláncfürdőn, ahova a Nagysándor nevű havason ment keresztül. Az Ojtozi-szoroson átvivő kényelmes hadiúton nem mehetett, mert azt őrizték az osztrákok. Háromszéken több faluban voltak birtokrészei, nem tudták róla, mikor hol tartózkodik. Sok barátja, harcostársa volt, akik szintén adtak menedéket. Így Kézdiszentléleken Könczey Antal családjánál az ott vezetett vendégkönyv szerint 1860-ban hétszer, 1861-ben kétszer tartózkodott. Az üldöztetés alatt nem mindig bujdosott, gyakran volt otthon a családjával és ellátta azokat a feladatokat is, amik rá hárultak a falu elöljárójaként.

A tízéves üldöztetés sem törte meg Szacsvay János szabadságszeretetét. 1859 áprilisában kitört az osztrák–piemonti háború. A magyarok közül sokan bíztak abban, hogy ez elősegítheti a magyar szabadságharc ügyét is, és indultak Olaszországba harcolni a szabadságért, az osztrákok ellen. Szacsvay János nem ment el harcolni, akkor már hat kicsi gyermek igényelte otthon a szülői gondoskodást, de megszervezte és segítette a harcba indulók átjutását a Kárpátokon keresztül Moldovába, ahonnan aztán tovább tudtak menni Olaszországba. A Nagysándor alatt, a Zsíroson és a Kecskésen ereszkedtek be Szaláncfürdőre, ahonnan Aknavásárra mentek, ott gyülekeztek a harcba indulók. Szacsvay János vagy megbízható emberei vezették át őket a vad hegyvidéken, ha kellett, meleg ruhát, szekereket, szánokat bocsátott a rendelkezésükre. Ennek hamar híre ment, s egyre többen keresték fel Esztelneken. Volt úgy, hogy egyszerre 18 szánnal indultak a Szacsvay portáról. Ez már nem maradhatott titokban, feljelentették.

Az osztrák hatóságok újult erővel folytatták az üldözését, elfogatási parancsot adtak ki, vérdíjat tűztek ki a fejére. Ennek egyik példánya megvan Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban. A kézdivásárhelyi laktanyából egy század katonaság indult el, hogy elfogják. Kézdivásárhelyről a 16 kilométerre levő Esztelnekre egy század katonának nem lehetett feltűnés nélkül vonulni. Szacsvay Jánost jó emberei értesítették, így el tudott menekülni családjával együtt. Akkor sem tudták elfogni. A portájukkal szemben az út túlsó oldalán testvérbátyja, Szacsvay Károly lakott. Sánta ember lévén semmilyen harci tevékenységben nem tudott részt venni, de az osztrákoknak kellett egy Szacsvay, ezért őt fogták el és vitték Kézdivásárhelyre, majd onnan tovább a brassói fellegvárba.

Szacsvay János-emlékmű. A szerző felvétele

A leírt legenda szerint a kézdivásárhelyi heves vérű fiatalság kiszabadította a Dálnoktetőn. Másodszor már nagy katonai kísérettel vitték tovább Brassóba, utána pedig Nagyszebenben töltött két évet nehéz börtönben. Ugyancsak a legenda szerint minden nap megkérdezték tőle, hogy ő készítette-e a puskaport, mire azt felelte, hogy nem, de ha tudta volna, ő is csinálta volna.

1867-ben megtörtént a kiegyezés, Szacsvay Jánost nem üldözték tovább, nyugodtan élhetett esztelneki birtokán. A kiegyezés évében helyi kezdeményezésre megalakították a Rikánbelőli Honvédegyletet. Tagjai háromszéki szabadságharcosok voltak. Szacsvay János is a tagok közé tartozott már a megalakulástól.

1887-ben halt meg Esztelneken, 76 éves korában. A falu alsó részén levő úgynevezett „alsó templomot” kerítő cinteremfal belső felén, a templom déli bejáratával szemben van a Szacsvay család sírhelye. A sírhelyet kovácsoltvas kerítés veszi körül, felette a falban van a sírfelirat. Ott nyugszik a szabadságharc hőse, Szacsvay János. Mérhetetlen szabadságszeretetét a haza szolgálatába állította, hitt benne és tehetségéhez mérten sokat tett érte.

Emlékezete

Nézzük meg hogy őrizte és hogyan őrzi az utókor Szacsvay János emlékét. Kézdivásárhelyen utcát neveztek el róla. A Székely Újság arról tudósított, hogy Kézdivásárhelyen a vakációzó egyetemi ifjúság táncos mulatságot rendezett, s a bevételből emléktáblát készítettek, amit 1906-ban ünnepélyes körülmények között az árvaház falára helyeztek el, megjelölve azt a helyet, ahol Szacsvayék a lőport készítették. Az emléktábla ma is ott van.

A magyarországi Szacsvay rokonság márvány emléktáblát helyezett el a temetőben a régi sírfelirat mellé.

1993-ban id. Köntzey József mérnök, Szacsvay János dédunokája sikeres szervezésével a helybéliek létrehozták a Szacsvay János Alapítványt. Külföldi szponzorok pénzadományaiból domborműves emlékművet állítottak Köntzey József telkén, és nem köztéren. Ez ugyanaz a telek, ahol egykoron Szacsvay János élt. Az emlékmű jól látható az utcáról. A környező hegyekből származó kőből faragott obeliszket Papp János kézdiszentkereszti kőfaragó mester készítette, a rajta levő domborműves plakett Vetró András szobrászművész munkája. A plakett Szacsvay Jánost ábrázolja a róla készült időskori fénykép alapján. Az emlékművet pünkösd napján avatták fel méltó ünnepség keretében 1997-ben. A helyiek azóta is megemlékezéseket tartanak március 15-én az emlékműnél.

Emléktábla Szacsvay János sírjánál. A szerző felvétele

Csak néhány relikvia maradt meg Szacsvay János után a leszármazottak birtokában. Van egy hiteles fénykép, ami idős korában, nem sokkal halála előtt készült. Akkor kezdett elterjedni Háromszéken a fényképezés, egyre több portré és családi kép készült. Valószínű, hogy több felvétel nem is készült róla. A későbbi korból van festmény (Kosztándy Jenő festőművész) és dombormű (Vetró András szobrászművész), amelyek az eredeti fénykép alapján készültek. Egy másik relikvia az íróasztala, amelyet Kézdivásárhelyen készíttetett az 1800-as évek második felében. A szép íróasztal kaukázusi diófából (Pterocarya fraxinifolia) készült, Pataki Lajos műbútorasztalos munkája.
Van tucatnyi eredeti okmány, ezeket a család őrzi. Felmenőim szerint a kardját és más személyi tárgyait még a huszadik század elején beadták múzeumoknak. Sajnos nem tudtam ezek nyomára akadni.

Szacsvay János szabadságharcos volt, hazájáért, a szabadságért, szülőföldjéért bármit képes volt feláldozni, egy olyan korban élt és harcolt, amikor a magyarság felemelte fejét és szembeszállt idegen elnyomóival. Van, aki bukásként emlegeti ezt a harcot, de a magyarok szíve március tavaszán ma is megdobban a dicső harc emlékére és méltóan ünneplik a szabadságharc évfordulóját. Fontos, hogy mi is gondozzuk és életben tartsuk Szacsvay János emlékét és nevét.

Köntzey Tamás