A magyar szarvasmarha-tenyésztés az elmúlt évtizedekben jelentős átalakuláson ment keresztül, amiben meghatározó szerepet játszott a holstein-fríz fajta, illetve a húshasznú fajták térnyerése. A napokban ismét vidékünkön járt dr. Wagenhoffer Zsombor, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének ügyvezető igazgatója, a Magyar Állattenyésztők Lapjának főszerkesztője, az Állatorvostudományi Egyetem Állattenyésztési Intézetének vezetője, címzetes egyetemi tanár, akivel a magyar szarvasmarha-tenyésztés múltjáról és jelenéről, a tenyésztési stratégia változásáról beszélgettünk.
Vendégünket először az anyaországban tenyésztett fajtákról kérdeztük.
– A tejtermelésben a holstein-fríz dominanciája vitathatatlan, a húsmarháknál jobbára francia és brit fajtákkal folyik a hízómarha-tenyésztés, de a magyar szürkemarha és a magyartarka is megőrizte helyét az ágazatban. A mai fajtaszerkezet kialakulása mintegy ötvenéves múltra tekint vissza. 1972-ben a kormány elrendelte az ágazat szakosítását, vagyis azt, hogy külön kell választani a tej- és hústermelést. Addig a kettős hasznú magyartarka volt az egyeduralkodó fajta hazánkban, amelynek termelése országos átlagban elmaradt a tej- és a hústermelésre nemesített egyhasznú fajtákétól.
A magyartarka a svájci szimentáli fajta magyar szürkemarhával való, fajtaátalakító keresztezés útján jött létre a XIX. század második felében, és közel egy évszázadon keresztül volt a hazai szarvasmarha-ágazat meghatározó fajtája. Az ötven évvel ezelőtti szakosítás eredményeképpen a magyartarka állomány jelentős részét átkeresztezték holstein-frízzel vagy francia és brit húsmarhafajtákkal. Ma a kép meglehetősen színes, hiszen 11 tenyésztőegyesület keretei között összesen 18 szarvasmarhafajtát tenyésztenek hazánkban.
Ezek között tejtermelésben egyeduralkodónak mondható a holstein-fríz, míg a húshasznú fajták között sorrendben a limousin, a magyartarka, a charolais és az angus létszáma meghatározó. A magyartarka összlétszámban a második a holstein-fríz után, de a fejt (kettős hasznú) és a nem fejt (húshasznú) populációt külön számoljuk. Viszonylag jelentős létszáma van még a blonde d’Aquitaine és a hereford fajtáknak. A magyar szürkemarhát elsősorban génmegőrzési céllal tenyésztjük. Létszáma az elmúlt 25 évben örvendetesen emelkedett és mára a 6. legnagyobb állománnyal rendelkezik a szarvarmarhafajták között.
Kiemelkedő sikertörténet
– A holstein-fríz szarvasmarha tenyésztése Magyarországon kiemelkedő sikertörténet, a magyar fajtatiszta populáció a világ élvonalába tartozik – mondta el a továbbiakban vendégünk. – Már az elejétől kezdve, tehát az 1970-es évektől nagyon tudatosan és kiváló szakemberek keze alatt folyt a fajta tenyésztése hazánkban. Az elmúlt húsz évben a holstein-fríz állományunk tejtermelési mutatói igen látványosan emelkedtek. A Hungenom program néven 2017-től bevezetett genomvizsgálatokon (génvizsgálat) alapuló tenyészértékbecslésnek köszönhetően a hazai holstein-fríz populáció genetikai előrehaladását a Holstein-fríz Tenyésztők Egyesülete még gyorsabb fokozatra kapcsolta.
Ha számokkal is szeretnénk bemutatni az elmúlt két évtized hihetetlen fejlődését, akkor ez úgy néz ki, hogy míg 2001-ben a hazai holstein-fríz populáció tejtermelése 7380 kg volt, 3,73% zsír és 3,26% fehérje mellett, addig 2023-ban ezek a számok: 10 850 kg, 3,84% és 3,38%-os beltartalmi adatokkal. Egy holstein-fríz tehénnel ma másfélszer annyi tejet tudunk termelni, mint 25 éve. 2024-ben a magyar tejhasznú szarvasmarha-tenyésztés jelentős fejlődést ért el, megerősítve pozícióját a globális tejtermelés élvonalában.
A magyar holstein-fríz állomány egyik érzékeny pontja, hogy az állatokat viszonylag gyorsan selejtezik, vagyis rövid ideig maradnak termelésben – átlagosan mindössze 2,2 tejtermelési cikluson keresztül. Ez viszonylag alacsonynak számít, más országokban ez az érték inkább 2,3–2,7 ciklus között mozog, ami hosszabb élettartamot jelent. A rövid hasznos élettartam miatt a teheneknek az első két laktációban kell annyi tejet termelniük, amiből a rájuk addig fordított költség megtérüljön. Magyarországon jelenleg azon dolgozunk, hogy a tehenek átlagos élettartama legalább 2,5–2,6 laktációra növekedjen, ami javítaná a tejtermelés jövedelmezőségét.
Fenntarthatóság és állatjólét
Mi változott a szemléletmódban az évek során? – kérdeztük meg vendégünktől.
– Az elmúlt évtizedekben a tejtermelés növelése volt a fő cél, de ma már egyre többet hallani a fenntarthatóság és az állatjólét fontosságáról. Korábban a tejtermelés maximalizálása mellett minden más szempont eltörpült, mára azonban a gazdaságosság mellett a fenntarthatóság is előtérbe került, mondhatom szerencsére, hiszen minden fronton arra kell törekednünk, hogy csökkentsük a környezetterhelésünket és figyelmet kell fordítani az állatjólétre is. Ha kizárólag a termelési mutatók növelésére koncentrálunk, az egyrészt hosszabb távon fenntarthatatlan, másrészt az egyoldalú szelekció az állatok egészségét is veszélyezteti, például szaporodási vagy lábproblémákhoz vezethet.
A modern tenyésztési módszerek, mint a genomvizsgálat (génvizsgálat), az állat életének egészen korai szakaszában segítenek előre jelezni a várható termelési szintet és kapacitást, továbbá segítségükkel kiszűrhetők az örökletes betegségek, illetve terheltségek. A holstein-fríz tenyésztésében ez már több mint 15 éve bevett gyakorlat, és lehetővé teszi, hogy csak a legígéretesebb üszőket tartsák tenyésztésben. Korábban egy bika tenyészértékét leghamarabb 4–5 év után lehetett megállapítani, hiszen ki kellett várni az ivadékok termelési eredményeit. A genomvizsgálaton alapuló szelekció nemcsak költséghatékonyabbá teszi a tejtermelést, hanem hozzájárul egy egészségesebb, hosszabb élettartamú állomány kialakításához is.
(folytatjuk)
