Lakóinak akarata szerint alkosson önálló, autonóm közigazgatási és fejlesztési régiót Székelyföld, Románia pedig tartsa be a nemzeti kisebbségekre vonatkozó vállalásait – ezt kérték a székely szabadság napján tartott sepsiszentgyörgyi rendezvényen. A hétfő délelőtti időpont ellenére több százan gyűltek össze a turulmadaras emlékműnél, és nem csupán helybeliek: a környékbeli falvakból és Kézdivásárhelyről is többen bejöttek a megyeszékhelyre, egy busznyi résztvevő Marosvásárhelyre is elment.
Sepsikőröspatakról például 35-en érkeztek, saját táblával. A résztvevők zöme nyugdíjasnak tűnt, de azért néhány fiatalabb arcot és kisgyermekes családot is lehetett látni; néhányan ünneplőben, székely zászlóval vagy kék-arany kokárdával jöttek. A rendfenntartó erők is ott voltak: az állami és a helyi rendőrség, valamint a csendőrség emberei terelték el a forgalmat. Az ünnepség a Szózat eléneklésével és a Székely Miatyánk elszavalásával kezdődött (a Kónya Ádám Művelődési Ház kórusa és Debreczi Kálmán színművész előadásában), majd Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke felelevenítette, hogy a székely vértanúkra emlékezünk a 12 éve felavatott turulmadaras emlékműnél, és arról is beszélt, hogy ma a számunkra kedvezőtlen közigazgatási átszervezés ellen kell kiállnunk. „De nem vagyunk egyedül: a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) nemzeti régiókra vonatkozó, múlt héten előterjesztett kezdeményezését 11 állam 1,2 millió polgára írta alá, ezért bízunk abban, hogy az Európai Bizottság és az Európai Parlament is támogatni fogja. Nem szabad feladnunk a reményt” – hangsúlyozta.
Székelyföld tudja, mit akar: területi autonómiát – jelentette ki Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke. A külső környezet 1989 után sem volt kedvező, a Székely Nemzeti Tanács azonban folyamatosan napirenden tartotta a kérdést, nem az akadályokat nézte, hanem a lehetőségeket kereste. Ez az elszántság lehet a mi erőforrásunk, ezért fontos közösségként is tudni, hogy mit akarunk, keresni a lehetőségeket a megvalósításhoz, „és ha az megnyílik, készen álljunk gyakorlatban is megélni, megszervezni azt, amiről nemzedékek sora, dédapáinktól errefelé minden nemzedék álmodott – az önálló igazgatással működő Székelyföldet”. És habár az új, most alakuló világrend – amelyben a nagyhatalmak „nemcsak saját érdekeik mentén szabják újra a világot, hanem alapvető játékszabályokat változtatnak meg” – nem a mi törekvéseinket segíti, helyt kell állnunk, meg kell maradnunk közösségként is, mert „ha egyszer elpusztítják a közösséget, akkor könnyű lesz elpusztítani az egyént is” – fejtette ki.
A Románia kormányának és parlamentjének címzett, Ilie Bolojan ideiglenes államfőnek is elküldött, immár hagyományos március 10-ei kiáltványt Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke olvasta fel. Az Izsák Balázs SZNT-elnök által „a 2025. március 10-i marosvásárhelyi tüntetés résztvevőinek nevében” aláírt dokumentum leszögezi, hogy az egybegyűltek és a velük szolidaritást vállalók „tántoríthatatlanul, a jog és a demokrácia útját járva, egyhangúlag és ismételten” Székelyföld autonómiáját követelik. „Ez nem sérti Románia területi egységét és állami szuverenitását, nem sérti a Székelyföldön élő román és más nemzetiségű polgárok érdekeit, sem Románia alkotmányát” – hangsúlyozza az SZNT petíciója, amely emlékeztet arra, hogy az Európa Tanácshoz való csatlakozásakor Románia több ajánlás teljesítését is vállalta, közöttük a valamely körzetben többséget alkotó nemzeti kisebbségek önrendelkezésére és sajátos státusára vonatkozó előírásokat is, ám ezeket harminc év alatt sem teljesítette, hatóságai még a párbeszédet is elutasították. A petíció elfogadói épp ezért követelik, hogy „Székelyföld alkosson önálló, autonóm jogkörökkel rendelkező közigazgatási és fejlesztési régiót a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott jogszabálytervezet alapján”, hogy a kormány és a parlament tartsa tiszteletben vállalt nemzetközi kötelezettségeit és a székelyföldi közösség akaratát, kezdjen párbeszédet Székelyföld státuszáról a székely nép legitim képviselőivel, és támogassa a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért indított európai polgári kezdeményezést. Ugyanakkor tiltakozást is megfogalmaznak: „a magyar nyelvű oktatási intézmények ellen irányuló sorozatos támadások, Székelyföld helyhatóságainak meghurcolása, az anyanyelvhasználat és a nemzeti jelképek használatának korlátozása”, a Székelyföld nagyobb régióba való betagolásával vagy feldarabolásával járó közigazgatási reformtervek, illetve a székely községek megszüntetése ellen.
Egy újabb vers következett, Kányádi Sándor Játszva magyarul című négysorosa, majd Deák Botond rétyi református lelkész beszélt arról, hogy üldözötten is boldog lehet, aki meri vállalni a hitét. A közösen elmondott miatyánk és a koszorúzás után a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult a rendezvény.
