Bálint Huba rámutatott, hogy Szent István fiáról, Imre hercegről viszonylag keveset tudunk, hiszen 1031. szeptember 2-án bekövetkezett halálától eltérően még a születése idejét is csak hozzávetőlegesen ismerjük. A történetírás ezt 1000–1007 közé teszi.

Ottó névre keresztelt bátyja korai halála miatt trónörökössé vált, így neveltetésére és oktatására nagy gondot fordítottak. Már zsenge korában az időközben Pannóniába érkezett Gellért bencés szerzetesre, későbbi püspökre bízták, aki hét éven keresztül latinra tanította, és a tudományok mellett bevezette a vallás berkeibe, beavatta a papi élet rejtelmeibe. Tizenöt éves volt, amikor István maga mellé vette az udvarba, ahol az államirányítás, hadvezérség és diplomácia művészetének megismerése, valamint elsajátítása után rá bízta a királyi sereg parancsnokságát.

Ebben az időszakban születtek meg Szent István király intelmei Imre herceghez, amelyek tulajdonképpen írásba foglalt jó tanácsok és útmutatások az uralkodás mikéntjére és az azt gyakorló személy viselkedésére, valamint döntéseire vonatkozóan. Latin nyelven írták ugyan, de az első, magyar földön született irodalmi műként tartják számon. Szerzője a hagyomány szerint maga István király. A szövege csak 15. századi kéziratokban maradt fenn, amelyek közül a legrégebbit a bécsi Nemzeti Könyvtárban őrzik. Első alkalommal a nemzete múltjának Nyugattal való megismertetését küldetésének tekintő Zsámboki János (1531–1584) magyar filológus, polihisztor tette közzé Frankfurtban 1581-ben.

Az uralkodásra gondosan felkészített és megérett Imre hercegnek huszonhárom évesen még egyetlen elvárásnak kellett megfelelnie ahhoz, hogy István hivatalosan utódjának jelölje ki. Ez a nősülés volt, aminek a kor szokásrendjét és apja kívánságát tiszteletben tartva eleget is tett. A feleségével azonban nem élt házaséletet, mert a legenda szerint korábban a veszprémi Szent György-kápolnában imádkozása közben elhangzott égi szózat hallatán szűzességi fogadalmat tett. Ennek pedig az előadó véleménye szerint az egész lényére és élete további folyására kiható következményei voltak.

Az előadó meggyőződése szerint Imre herceg az elmondottak együttes hatására válhatott az országot kemény kézzel irányító István király, illetve alattvalói elismerését és bizalmát egyaránt elnyerő trónörökössé. Sorsa, küldetése azonban Isten által eleve elrendeltetett, és a vadászat közben nekirontó, rajta halálos sebet ejtő vadkan által be is teljesedett. A Mindenható ugyanis nem az uralkodó, hanem a fizikai, szellemi, erkölcsi vonatkozásban egyaránt példaképnek tekinthető ifjú szerepét szánta neki, aki a földi létben és abból való távozása után egyaránt csodákra képes. Ez volt az ára a szűzességi fogadalma megtartásának, amelyet királlyá koronázása esetén kénytelen lett volna megszegni, mert az utódlást biztosítani kell. És ez volt az ára annak, hogy Magyarhon Mária országává váljék, hiszen István utód hiányában ajánlotta fel a Szűzanyának és helyezte az oltalma alá.

Az Imre hercegről szóló legendák egyikéből megtudhatjuk, hogy amikor apját kísérve a Pannonhalmi Apátságba látogat, csókkal üdvözölte a köszöntésükre eléjük járuló szerzeteseket. Volt, akit csak eggyel, másokat kettővel, hárommal. A legtöbbet – hetet – Mór kapta, mert amint István kérdésére válaszolva kifejtette, őt érezte közülük a legerényesebbnek. A szavain elgondolkozván a király néhány nap múlva titokban visszatért az apátságba és miután meggyőződött, hogy fiának igaza volt, Mórt a pécsi püspökség élére állította.

Egy másik legenda arról számol be, hogy halála órájában Imre herceg megmutatkozott a papsággal és a hívőkkel éppen körmenetben vonuló palesztinai Caesarea érseke, Szent Euszébiosz és imádságára egy esperes látomásában is. Több legenda a sírjánál történt csodákról regél.

Az Imre herceget és tetteit említő forrásokból egy érzékeny lelkületű, különleges képességekkel rendelkező, szent életű, de ugyanakkor erőteljes, Árpád szilaj hősiességét megöröklő, erényes ifjú alakja rajzolódik ki. Egy olyan férfié, aki rendkívüli szellemi és fizikai adottságai, illetve magatartása és ítélőképessége révén környezetéből, a királyi udvarból és főúri osztályból is magasan kiemelkedett. Így nem véletlen, hogy alakját, cselekedeteit már éltében az ország határain jóval túlterjedő regékbe foglalták, a nép pedig a szívébe fogadta és zárta. Amint az sem, hogy Szent László király az őt apostoli uralkodóként megillető jogaival élve, az ország egyházi és világi méltóságai jelenlétében 1083-ban atyjával és nevelőjével együtt oltárra emeltette, vagyis szentté avatta.

Személyéről és küldetéséről Prohászka Ottokár (1858–1927) egyházi író, szónok, filozófus így fogalmazott: ,,Szent Imre hivatása az, hogy eszményt hirdet, példája kihat századokra, s nemzetének nagyobb szolgálatot tesz, ha az erény uralmát benne biztosítja, mintha az országot arasznyi uralmával boldogítja”.