Kiválasztunk egy időpillanatot, az akkori helyzetet tényként fogadjuk el, és nem foglalkozunk azzal, hogy mi is történt azelőtt. Ezekből a tényekből vonunk le megkérdőjelezhetetlen következtetéseket – amelyek alapján már indokolt minden innen kiinduló akció.

Magyarán, tényként fogadjuk el az orosz agressziót, nem foglalkozva azzal, hogy mi is vezetett oda. Hogy biztosabban űzhessük kisded játékainkat, hermetikusan elzárjuk, kiközösítjük az „agresszort”, beleértve a művészeket, sportolókat, macskákat, megbélyegezve az esetleges kellemetlen kérdéseket felvetőket, és messiásnak kiáltjuk ki a „hős ellenállót” – mindezt anélkül, hogy észrevennénk: a király meztelen.

Múlt év közepéig istenkáromlásként hangzott a béke szükségességének hangoztatása. Ma már majdnem mindenki erről beszél. Igaz, hogy egyesek olyan békéről beszélnek, amelynek kivívásáért olyan harcot kell folytatni, ami után kő kövön nem marad. Emlékszünk még, valamikor nálunk is így harcoltunk a békéért.

Most már az Egyesült Államok is megemlíti, hogy a háborúnak előzményei is voltak, és nem hajlandó Oroszországot egyetlen vétkesnek tekinteni. Még mindig emlékszünk a villanyoszlopokhoz fóliázott, lemeztelenített „oroszbérencekre”, az odesszai oroszokra rágyújtott házakra. Tudjuk, hogy a balti államokban lakó embereknek 25 százaléka orosz nemzetiségű, akik nem rendelkeznek állampolgársággal, és viselik ennek minden következményét. Ismerjük kárpátaljai nemzettársaink jogfosztottságait. Nem lehet nem tudomásul venni az Uránjából nyugatra vagy keletre menekülők millióit. Ezeket sem lehet csak az oroszok elől menekülőknek felfogni: Kárpátalján sem maradnak meg a menekülők, habár ott harcok sem folynak, és rakéták sem hullanak. Nem beszélve az utcáról összegyűjtött emberek kényszerbesorozásairól, a zöldhatáron át menekülő katonaköteles férfiakról, akire úgy vadásznak az ukrán határőrök, mint a keletnémetek annak idején az NSZK-ba menekülőkre.

Most már ezekről a tényekről is egyre többen beszélnek. És akárhogy kapálóznak az uniós vezetők, az Egyesült Államokban megfordult széllel szemben a legnagyobb elszántsággal sem lehet a kisdolgunkat kielégítő módon elvégezni.

Nem tartom megfelelő taktikának a „jól megaszontam” taktikát sem. Legfeljebb az ukrán altalajkincseket az Amerikai Egyesült Államok az oroszoktól fogja megvásárolni, vagy az amerikai cég által megvásárolt és megjavított Északi áramlat csővezetékén keresztül fog az orosz gáz Európába érkezni. Ehhez megvan az Amerikai Egyesült Államoknak az ereje és eltökéltsége. Nem beszélve arról, hogy az érdekével is egybevág.

Ezért vagyok bizakodó.

Szakács Béla,
Sepsiszentgyörgy