Az is borítékolható volt, hogy sem a Központi Választási Iroda, sem a taláros testület döntéseit nem fogják szó nélkül elfogadni a Georgescu mögé felsorakozott politikai alakulatok, tovább menetelnek majd az úton, aminek célja az államfői szék megszerzése. Ennek egyértelmű jelei már az elmúlt napokban is láthatóak voltak, a tegnapi pedig kétségkívül igazolta, hogy a szélsőjobb táborban (és nem csak) bőven akadnak, akik szívesen Georgescu helyébe lépnének, magasba emelve a szuverenizmus lángját (jelentsen ez bármit is esetükben). Egymás után érkeztek az ellentmondó, órák alatt gyökeresen megváltozó bejelentések, hogy éppen ki száll versenybe a májusi válasz­tásokon.

A tegnapi bejelentés- és nyilatkozatdömping alapján ugyanakkor az embernek az az érzése támad, hogy a Georgescu mögött eddig látszólag egységesen felsorakozók között mintha hiba került volna a rendszerbe. Noha egyértelműen készültek arra, hogy a vezért, a megmentőt elgáncsolják, a vesztett csata után viszont mintha nem is tudnák pontosan, mit is tegyenek, a kapkodás, tűzoltás egyelőre csak enyhe, de mindenképp tetten érhető jeleit közvetítik. Az idegesség nyilván érthető, hiszen igen rövid az idő, amíg még beszállhatnak a Cotroceni-palotáért folyó versenybe, és ha sikerül is, továbbra is fennáll annak lehetősége, hogy az alkotmányos rend védelmében újabb jelölteket zárjanak ki a versenyből.

Nagy botorság lenne ugyanakkor hátradőlni és úgy tekinteni, hogy az általuk jelentett veszély elmúlt volna. A végül eltörölt decemberi államfőválasztás kapcsán felszínre kerültek intő jelként kell szolgáljanak, hogy ez a társaság képes meglepetéseket okozni, aduászokat előkapni. A taktikázás egyértelműen elkezdődött, George Simion  AUR-vezér és Anamaria Gavrilă, a Georgescu-féle Fiatal Emberek Pártja (POT) elnökének cselesnek ígérkező indulása, illetve a Georgescu-tanácsadó Anton Pisaroglu váratlan feltűnése is világos bizonyítéka ennek, amint az is, hogy a napokban más lehetséges jelöltek neve is „kiszivárgott”. Ne feledkezzünk meg továbbá azokról se, akik nem az AUR, illetve a POT irányából érkeznek, de ugyanúgy „szuverenista” húrokat pengetnek: Diana Șoșoacă vagy a függetlenként bejelentkezett Victor Ponta.

Mindent összevetve, Georgescu kizárása nem oldotta meg sem a politikai válságot, a társadalmi elégedetlenséget sem csökkentette, sőt, mindössze egy győztes csatának tekinthető a szélsőségesek ellen. A harc folytatódik, a hagyományosnak tekinthető politikai erők számára még igen nehéz hetek jönnek, a Georgescu-jelenség nem szűnt meg, és híveinek eszük ágában sincs feladni.

Fotó: Facebook / Călin Georgescu