Egy nap alatt több mint ezer hozzászólásban fröcsög a gyűlölet, a magyarellenes indulat, küldenek bennünket keletre (vissza Ázsiába), nyugatra (Magyarországra). Kioktatnak történelemből, közlik, hogy ez az ő országuk, és ha itt akarunk élni, jobb, ha meghúzzuk magunkat. Néhány erőtlen magyar próbálkozás igyekszik helyretenni a tényeket, pár román békéltető bejegyzés, a többség azonban letűntnek hitt, régmúlt időket idéző, megmagyarázhatatlan dühöt sugárzó, sötét nacionalizmust tükröz. Ez március 2025 Romániájában.

Hogyan jutottunk ismét ide? Egy átlagos hétköznapon miért érzi fontosnak több száz román honfitársunk, hogy egy általuk nem is ismert város polgármesteri hivatalának közleményét böngéssze, és egy ünnep apropóján egy számukra ismeretlen közösséget pocskondiázzon, hazafias köntösbe öltöztetve rajtunk vezesse le dühét?

Azt hihettük, lejárt az ideje a Ceaușescu nacionálkommunizmusának táptalaján kikelt, a kilencvenes évek zűrzavarában újra szárba szökkent magyarellenességnek. Remélhettük, hogy az életszínvonal emelkedése, a demokratikus eszmék térnyerése végleg eltemeti az ellenségeskedést. Csakhogy elegendő volt egy teljes lezárást hozó világjárvány és egy szomszédban kirobbant háború, hogy mindent összezavarjon életünkben, a politikai vezetők tétova, rossz válaszai pedig újra teljes bizonytalanságba sodorták világunkat. A bizonytalanság elégedetlenséget szül, az elégedetlenkedők változásért kiáltanak.

1848. március 15-én is az elégedetlenség okán robbant ki a forradalom. Ám akkor szabadságért, egyenlőségért, igazságosabb életért, a népek önrendelkezési jogáért vonultak hadba a magyarok és Európa más népei. Most is feltűnnek hasonló jelszavak, de mögöttük ott az önzés, mások sárba tiprásának akarata és a jogokat sértő, nyirbáló nacionalizmus is.

Szombaton az 1848-as forradalom és szabadságharc kirobbanását ünnepeljük. A magyar történelem meghatározó, szép momentuma ez, amely a modern nemzeti identitás egyik alapkövévé vált: egyszerre törekedett az egyéni szabadságjogok kinyilvánítására és a nemzeti önrendelkezés megteremtésére. Mintha most is forradalom érlelődne körülöttünk, csakhogy egy igaz revolúció igaz eszmékre épül, nem világmegváltást hirdető álpróféták áltanaira. Vélhetjük, hogy egybecsengenek mindazzal, amit mi is igaznak hiszünk, hogy közösek az érdekeink, de látnunk kell, hogy a „szuverenista”, „patrióta” felszín alatt sötét, vérmes nacionalizmus burjánzik, ma még elsősorban a fennálló rendszer ellen háborognak, holnap, egyetlen vezény­szóra, talán mi kerülhetünk célkeresztjükbe. Ma ezren pocskondiáznak bennünket a Facebookon, holnap – ha elég erősnek vélik magukat – elindulhatnak, hogy valóra váltsák fenyegetéseiket. Ha nem ismerjük fel, hogy ez a „forradalom” nem az a forradalom, ha nem állítjuk meg őket addig, amíg még lehet, mindez könnyen megtörténhet.

Forradalmi tömeg a Nemzeti Múzeumnál 1848. március 15-én, Budapesten. Fotó: Wikipédia