Mivel, amint az előbbiekben már szóltunk róla, az anya és a báránya között szoros kapcsolat alakul ki, ez elég nehéz feladat. Ha szükséges a dajkásítás, ezt lehetőleg születés után néhány órán belül hajtsuk végre. Az idegen bárány elfogadtatásának több módszere is van: az idegen bárányt kenjük be a befogadó anya vizeletével, a saját bárányt és az idegent bundájuknál fogva összedörzsöljük, az árva bárányt kenjük be valamilyen erős szagú anyaggal, ugyanezzel bekenve a fogadó anya orrát is (szesszel, fokhagymás vízzel, parfümmel), állatorvossal elaltathatjuk az anyát, felébredés után legtöbbször elfogadja az idegen bárányt, durvább módszer a fogadó anya lekötése, hogy ne tudja a bárányt elöklelni. Abban az esetben, ha a dajkásításra nincs mód, és az anyának láthatólag kevés a teje, az anyatej kiegészítéseként cumis üvegből más anya előzőleg kifejt tejét vagy tejpótlót kell itatnunk, nem lépvén túl a napi egyliteres adagot. A kiegészítő tejtáplálást legalább 35—40 napos korig kell folytatni, közben, természetesen háromhetes kortól, már kaphatnak tápot, szénát, vizet és nyalósót.

Abban az esetben, ha az anya elhull, a bárány tejpótló tápszerekkel mesterségesen felnevelhető, de ez aránylag drága módszer. A bárányt ugyanakkor felnevelhetjük tehén- vagy kecsketejjel is, napi 1—1,5 litert itatva vele. A szoptatás ideje alatt többszöri egyéni méréssel ellenőrizni kell a napi súlygyarapodást, elfogadhatónak mondható a cigájánál a napi 150—200 grammos súlytöbblet.

A fiatal bárányoknál elég gyakori az úgynevezett fehérizom-betegség, ez az anyák vemhesség alatti rossz takarmányozására vezethető vissza, főleg az E-vitaminban és szelénben szegény takarmányok etetésekor. Ez a betegség izomsorvadásban és izomelfajulásban nyilvánul meg, amit a szervezet általános legyengülése és az elhullás követhet. Az E-vitamint pótolhatjuk csíráztatott gabonamagvak etetésével, a szelént pedig szelénnel dúsított nyalósóval. Ugyanakkor szeléninjekciót is alkalmazhatunk. A bárányok játékra utaló mozdulatai a jóltápláltság megnyilvánulásai, a gyakori bégetés pedig az éhezés, szomjazás, társkeresés jelzése.

A juh kis csoportokban jobban érzi magát. A több száz juhot számláló seregben is a kisebb, 4—6 állatból álló csoportok maradnak együtt. Az istállók zárt, párás és különböző gázokkal (ammónia, metán) szennyezett levegőjét, az ürülékkel szennyezett, nedves almot, sáros talajt nehezen viseli el a juh. A juhok között az úgynevezett szociális rangsor nem annyira kifejezett, mint más állatfajoknál. De adódhatnak ,,viták", ilyenkor egymás fejét összekoccantják. Növendék és tenyészkosok között gyakoribb a verekedés. Ilyenkor egymástól előbb hátrálva eltávolodnak, majd egymásnak iramodva összecsapják homlokukat és szarvukat. A figyelő juh felemeli, és a hang irányába fordítja fülét. A veszély jelzése lábdobbantással kezdődik, majd leszegi a fejét, és öklelő mozdulatokkal támad, illetve védekezik.

A juhok 6—8 alkalommal ürítenek bélsarat, 8—10 alkalommal vizelnek. Teleltetéskor, abrakoláskor elegendő etetőtérnek kell rendelkezésükre állnia, mert ha dulakodniuk kell a takarmányért, az állomány 20—30 százaléka alultáplált maradhat.