A költséges új vízórák dacára is fennálló vízveszteség és a lakók ellenkezése ellenére kivágott fák ügyében fordult szerkesztőségünkhöz két sepsiszentgyörgyi tömbházlakó. Elmondták, hogy már mindenütt próbáltak panaszt tenni, de sehol sem jártak eredménnyel. Véleményük szerint közérdekű kérdésekről van szó, amelyek valószínűleg nem csupán a saját – a Nicolae Iorga utcában levő, de egy Ág utcai lakótársuláshoz tartozó – lépcsőházukat érintik; esetük nyilvánosságra hozásától pontosabb választ, határozottabb fellépést várnak az irányukban szűkszavúnak és elutasítónak mutatkozó illetékesektől. Természetesen megkerestük az érintetteket is, a panaszokat és a velük kapcsolatos álláspontokat az alábbiakban közöljük.
Vízveszteségek és fakivágások
Az eredeti panasz Horvát Noémi Katalin lapunkhoz címzett leveleiből rajzolódik ki:
„Sajnos nem mindenkinek adatott meg, hogy magánházban élje napjait. Nekünk, tömbházlakóknak pedig sok bosszúságot okoz, ha olyan lakótársulási vezetőséghez van szerencsénk, mely nem a leghozzáértőbben kezeli ügyes-bajos dolgainkat.
Tudjuk, hogy városunkban sok a panasz a vízveszteségre hosszú évek óta. Azzal az indoklással, hogy a lakók minden hónapban tévesen, késedelemmel vagy egyáltalán nem jelentik a vízfogyasztást, tavaly januárban enyhén szólva ránk erőszakolták a lakásokban levő vízórák cseréjét digitális mérőműszerekre, miközben a főcsapon máig a hagyományos maradt. És a vízveszteség is. Kész élmény volt a téli hónapokban (3 részletben) lepengetni lakrészenként 517 lejt azokért az eszközökért, amelyek nem változtattak érdemben semmin.
Júniusban arra eszméltünk, hogy szaporán vágják a zöldövezetünkben a fákat. Sokat. Erről semmi értesítés! Pl. lépcsőházi gyűlés, értesítés a hirdetőn, jóváhagyási aláírásgyűjtés vagy ilyesmik. Semmi. Végül az verte ki nálunk a biztosítékot, hogy kérdéseinkre nem kaptunk választ. Nemes egyszerűséggel az orrunk elé nyomták a lakótársulási elnök névjegykártyáját, hogy hívjuk fel, ha panaszunk van, holott neki kötelessége lenne heti két alkalommal, pénzbeszedéskor a lakók szolgálatára állni.
Amikor panaszunkat leadtuk a polgármesteri hivatalhoz (júniusban), iktatás után felhívott a lakótársulási ügyekkel foglalkozó hölgy, és teljes támogatásáról biztosított, mert végre valakik írásban is panaszt emeltek a sok szóbeli panaszt kiérdemlő lakótársulási vezetők ellen. Írásbeli válaszra szólították fel őket, amit bő egy hónap elteltével meg is kaptunk (a törvény adta tíz nap helyett). És igencsak érdekesnek bizonyult: tele volt valótlanságokkal, csúsztatásokkal és egy bizonyítható okirat-hamisítással. Rögtön választ állítottunk össze, amelyben pontról pontra megcáfoltuk a valótlanságokat; ezzel kihallgatásra mentünk a városházi illetékes hölgyhöz, aki ezúttal is nagyon segítőkésznek mutatkozott, iktatta az észrevételeinket tartalmazó papírt, de közölte, hogy az ő hatásköre megszűnt; miért nem váltjuk le a vezetőséget?
Elmentünk a fogyasztóvédelemhez, ahol megtudtuk, hogy lakótársulási tag nem tehet panaszt a lakótársulás ellen (ezt a Háromszék jogtanácsosa is megerősítette, akit szintén felkerestünk); onnan a pénzügyhöz irányítottak, de ott sem foglalkoznak ilyesmivel. Pénzről lévén szó, a gazdasági rendőrség következett – eredménytelenül, mert szerintük ez a polgármesteri hivatal szakosztályának hatáskörébe tartozik, nekik kell megoldaniuk. Így, ezzel a vargabetűvel oda jutottunk, ahonnan elindultunk. Annyit kértem még a városházán, hogy írásban okolják meg a pálfordulásukat. Miért nem élt a hölgy törvény adta jogával és kötelességével egy ellenőrzés erejéig, hogy lett volna törvényes alapunk (vagy nem, ha mindent rendben talál, és mi vagyunk okvetetlenkedők) a cenzorokhoz vagy a végrehajtó bizottság tagjaihoz fordulni? Már egész vaskos paksamétát gyűjtöttünk, hiszen igyekeztünk mindent papírokkal alátámasztani.”
Az okirat-hamisítás súlyos vád, ezért külön rákérdezek, amikor (néhány levélváltás után) találkozunk. Horvát Katalin és a fák kivágását megakadályozó szomszédasszonya egymást kiegészítve tálalják a történteket.
A fák kivágását egy olyan kérvénnyel igazolták, amely alatt a Horvát Katalin férjének neve szerepelt, csakhogy ő nem írta alá. A férj még 2019-ben, egy kézzel írott kérésben közvetlenül a városházán folyamodott egy elszáradt nyírfa és egy, a faltól két méterre levő fenyőfa kivágásáért, az rövid idő alatt meg is történt, ki is fizették a lakótársuláson keresztül. 2024 nyarán azonban az ő nevében, de a tudta és aláírása nélkül benyújtott, gépelt, 2019-es dátumú papír alapján kezdték kivágni a teljesen ép fákat, amelyek senkit sem zavartak, sőt. A munkából hazaérkező szomszédasszony hirtelen körbejárt, és kiderült, hogy senki sem kérte, nem is tudtak róla, és nem is akarják kivágatni a fákat. Négyet már kivágtak, mire leállította őket, és aláírásokat is gyűjtött, hogy nem kérik a vágást (a törvény szerint a lakók többsége kell hogy ezt igényelje, a többség azonban a fák maradását akarta).
Utólag ennek is utánajártak, ott is több rendellenességet fedeztek fel: a kivágásra ítélt fák listája nem talált a jóváhagyott fák listájával, a beadványok és válaszok dátumozása is csúsztatásokra utal. Tudni szeretnék, hogy a lakók többsége által ellenzett favágást végül miből fizette ki a lakótársulás, és azt is, hogy a kezdetben még kedvezőnek tűnő városházi álláspont miért vált elutasítóvá. Ha nincs igazuk, azt is csak egy ellenőrzés tudja kimutatni, ilyen azonban nem történt. Még a prefektúránál is próbálkoztak, onnan is a városházára irányították vissza őket, ahol azonban elutasításba ütköztek.
Kivágott fák helyén csonkok. A szerző felvétele
Ismét Horvát Kataliné a szó:
„Komolyan mondom, könnyebb egy szabadkőműves társaság titkaihoz hozzáférkőzni, mint egy lakótársulást felelősségre vonni. Legyen ez tanulság mindenkinek, aki arra vetemedik, hogy kérdőre meri vonni egy lakótársulás vezetőségének a munkáját. Sokan elfelejtik, hogy ők nem a lakók elnökei, hanem az alkalmazottai, akik munkájukért cserébe fizetést kapnak tőlük. Megalázónak és felháborítónak tartom azt is, hogy „élhető” városunkban egyre gyakrabban viszonyulnak lekezelően az állami intézmények alkalmazottai az egyszerű polgárok ügyes-bajos dolgaihoz, esetleg panaszaihoz. Senki sem teszi ezt jókedvében, csak ha jól megalapozott oka van rá. Ha pedig, mit ad Isten, jogosnak találják a panaszt a szigorú ügyintézők, és már-már sínen is lenne a probléma megoldása, hirtelen rájön valakinek a valakije, hogy mégsem lehet csak úgy leellenőrizni a panasz alanyát, mert az is valakinek a valakije. Ez fölöttébb kényelmetlen. A panasztevő amúgy rámenős alak, akinek van pofája megkérdőjelezni, hogy miért költötték a pénzét teljesen hiába. Sőt, mindenféle törvénytelenségre még bizonyítékai is vannak! Miért nem tesz maga rendet, ha már baja van, készen tálalva a megoldást, az alkalmazott munkáját könnyítendő? Aláírás, pecsét megoldható... Talán még vicces is lehetne ez a helyzet, ha nem szórakoznának az ember türelmével, idejével, felrúgva a józan gondolkodás szabályait és pimaszul bátorítva a szabálytalankodó valakiket. Magyarán: hülyének nézik a polgárt! És történik mindez városunk egyik vezető intézményében. Már idegesen szabadulnának az okvetetlenkedőtől, törvényekre hivatkozva, igazukat bizonyítva. Törvényekre, melyeket maguk is vígan mellőznek, ha a helyzet úgy kívánja... Magasról a lenti dolgok aprónak látszanak, de ideje lenne vagy alászállni, vagy elővenni a nagyítós szemüveget! Átgondolni, hogy ki kiért van. Az arrogancia előbb-utóbb megbosszulja magát, akkor is, ha ez most elképzelhetetlennek tűnik!”
Mindent törvényesen, szabályszerűen végeztek
A lakótársulás vezetősége minden törvényt és előírást betartott – szögezi le Elekes Rozália adminisztrátor, aki szerint papírokat is küldtek és gyűléseket is tartottak. Ezek a törvény értelmében akkor is érvényesek, ha csak egyetlen lakó van jelen – hangsúlyozta. Bővebben nem akart a kérdésről beszélni, de megjegyezte, hogy bár mindenfelé feljelentették már őket, semmilyen hatóság sem marasztalta el a gondnokságot semmiért.
Minden kivizsgálás eredménytelenül zárult, mármint a feljelentők szempontjából – erősítette meg id. Zsigmond József lakótársulási elnök is. Elmondása szerint 17 lépcsőház tartozik ehhez a lakótársuláshoz, mindenütt tartottak gyűléseket, nem is egyet, és ezek időpontját jó előre kifüggesztették a lépcsőházakban. „Nem is volt sehol semmilyen probléma, csak ebben az egy lépcsőházban, ahol a panaszosok laknak. Akik egyébként nem is vettek részt a gyűlésen, pedig akkor elmondhatták volna a kifogásaikat, ők azonban csak utólag tették meg, akkor sem egyenesen, hanem feljelentéseken keresztül. Állok elébe bármilyen vizsgálatnak, bár eddig semmilyen illetékes sem talált semmiféle rendellenességet; nem is találhatott, mert minden lépésünket a törvények alapján tettük és dokumentáltuk” – szögezte le.
A panasz érdemi részéről a következőket közölte: a vízórák cseréjét törvény írja elő, ezt hatévente kell elvégezni. Voltak gyűlések emiatt, és a lakók több mint fele aláírta, hogy legyenek új vízórák. A beszerelésük után is fennálló vízveszteségre a lakótársulási elnöknek nincs magyarázata: tudomása szerint városszerte vannak ilyen gondok, néhol kisebb, néhol nagyobb mértékben. Ő maga is azt hitte, hogy az órák lecserélésével közelebb kerülnek a valóságos fogyasztáshoz, de nem így történt, sajnos „megy tovább az egy”. Valamennyit sikerült faragni a különbségen, amióta digitálisan, a lépcsőházból olvassák le a fogyasztást, hiszen eddig sok esetben saccolni kellett, de az egyéni és a közös, közüzemi mérőeszközök közötti eltérés nem tűnt el. Írtak a közüzemeknek, kértek okosórát a lépcsőházakba is, ennél többet nem tudnak tenni.
Ami a fákat illeti, azokat valóban egy régebbi kérvény alapján vágatták ki. Annak idején az erdészetet kellett volna felkérni, az drága volt, ezért elmaradt a munkálat; tavaly a városháza átvette ezt a feladatot, olcsóbban elvégzi, ezt akarták kihasználni. A lakók hozzáállása változó: amikor elmaradt a favágás, az volt a baj, amikor nekifogtak, akkor az. Volt, aki örült, hogy több fény jut be a lakásába, mások nem, és olyanok is akadtak, akik meggondolták magukat: eleinte helyeselték a favágást, aztán mégis aláírták a tiltakozást. De minden egyes kivágott fára engedélye volt a lakótársulásnak, és a kiérkező szakemberek is úgy vélekedtek, hogy azokat nem érdemes megtartani, hiszen maradt így is elég a lépcsőház előtt.
Sok vitát gerjeszt a vízórák állása is. Fotó: Albert Levente
Lehet kérni a vízórák ellenőrzését
A lakásokban levő vízórák más típusúak, a főóra magasabb precizitású, ebből is adódhat a különbség – közölte Kozsokár Attila. A sepsiszentgyörgyi Közüzemek vezetője elmondta: a lakók kérhetik a főóra metrológiai ellenőrzését, ezt egy akkreditált laboratóriumban végzik el, és ha az óra hibás, akkor minden költség a Közüzemekre hárul, ha azonban az óra jól mér, akkor a lakók viselik a leszerelési, szállítási, ellenőrzési, visszaszállítási és visszaszerelési kiadásokat is. A szóban forgó esetben egy klasszikus mérőműszerről van szó, amely érvényes metrológiai bizonylattal működik, és a lakók nem éltek a főóra ellenőrzésére vonatkozó jogukkal – a veszteséget azonban egyetlen csepegő csap is okozhatja, hiszen az egy veder vizet is képes megtölteni egy éjszaka alatt. Nagyobb veszteség, hirtelen vízelfolyás esetén, amikor a pince feltelik, egyértelműen a fővezetékkel van baj, de a lakásokban történő csepegés, szivárgás sokszor nem is látszik máson, csak az órák közötti különbségen – magyarázta az igazgató.
Az átlagos vízfogyasztás egyébként havonta három köbméter fejenként, a nyugdíjasoknál általában kevesebb, a fiataloknál több, a kertes házaknál, ahol öntöznek is, még több. A Közüzemeknek nagyjából 6000 főórája van a városban, ezek mintegy felét már digitálisra cserélték (részint európai uniós támogatásból, részint a cég saját költségvetéséből), és ezt folytatni is fogják, de óriási összegekről van szó, évente néhány száz órára futja. Általában ott cserélik a főórát, ahol a lakók 70–80 százaléka már szereltetett magának okosórát, bár ez sem megy simán, néhol nincsenek otthon, vagy egyszerűen nem engedik be a szerelőket – mondta még Kozsokár Attila.
Nem tudjuk azt mondani, amit hallani akarnak
A lakótársulásokkal a polgármesteri hivatalban külön részleg tartja a kapcsolatot, ám ez egyetlen személyt jelent, aki megkeresésünkre azt felelte: a panaszosok a városházát is felkeresték a vízveszteség és a kivágott fák miatt, és mivel nem tetszett nekik a válasz, amit kaptak, ezért más intézményekhez fordultak, de sehol sem azt mondták nekik, amit hallani akartak. Az újság után már csak a tévé jöhet, jegyezte meg a hölgy, aki a neve feltüntetése nélkül kívánt nyilatkozni.
Az iratcsomót előkeresve részletesen beszámolt az eddig történtekről, maga is kihangsúlyozva, hogy egyetlen hatóság sem talált semmiféle törvénytelenséget az illető lakótársulásnál. Általános jelenség, hogy a közgyűléseken kevés lakó vesz részt, de ez nem érvényteleníti a döntéseket, és az új vízórák 16 lépcsőháznak megfeleltek, csak egynél van panasz, ott sem mindenki részéről – szögezte le. Véleménye szerint az új vízórák felszerelésénél a lakótársulás betartotta a törvényes lépéseket, csatolta a lakók többségének aláírását is; ha valaki nem ért szót az elnökkel, az magánügy, amibe nem tud és nem is kíván beleszólni. Elmondta, hogy kezdetben valóban jól indult a beszélgetés a panaszosokkal, de aztán továbbmentek más hatóságokhoz, ahonnan persze nem kaptak más választ, és ennél többet már nincs mit tenni az érdekükben. A kivágott fákkal kapcsolatosan annyi igazuk van, hogy miért nem 2019-ben lépett a lakótársulás, de az nem hamisítvány, ha egy régi kérést újra benyújt a lakótársulási elnök, és arra, amit 2024-ben kivágtak, volt engedélyük a városházától.
Ahol egyébként tanultak az esetből: korlátozták az engedélyek érvényességét, ezentúl csak az év végéig lehet nyírni és metszeni a fákat, a kivágásukra pedig legtöbb egyéves határidőt szabtak, ha pedig ezalatt nem sikerül elvégeztetni a munkálatot, új engedélyt kell kérni.
A polgármesteri hivatal illetékese sajnálkozását fejezte ki, de megismételte: nem tud olyan választ adni, amit a panaszosok hallani akarnak, nem történt törvénytelenség, a személyes konfliktusok megoldása pedig nem tartozik az önkormányzat hatáskörébe.
