(folytatás március 11-i lapszámunkból)
A napokban vendégünk volt dr. Wagenhoffer Zsombor, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének ügyvezető igazgatója, a Magyar Állattenyésztők Lapjának főszerkesztője, az Állatorvos-tudományi Egyetem Állattenyésztési Intézetét vezető címzetes egyetemi tanár, akivel a magyar szarvasmarha-tenyésztés múltjáról és jelenéről, a tenyésztési stratégia változásáról beszélgettünk.
A védett őshonos fajta
A magyar szürke marha múltbeli szerepéről és jövőjéről is kérdeztük a vendégünket.
– A magyar szürke védett őshonos fajtánk, amelyet a magyar Országgyűlés 2003-ban nemzeti kinccsé nyilvánított, 2015-ben pedig felvett a hungarikumok sorába. Büszkék lehetünk a fajta történelmi szerepére, mivel évszázadokon keresztül az ország exportbevételéből komoly részt hasított ki magának. A szürke marha húsa messze földön keresett volt. A fajta hegemóniáját a magyar tarka törte meg a XIX. század derekán. Az 1960-as években majdnem a központi irányítás áldozatává vált, amikor megtiltották a magyar szürke tenyészbikával való fedeztetést és a bikanevelést. A kihalástól az állami akaratnak ellenálló, a fajta iránt elkötelezett emberek mentették meg dr. Bodó Imre egyetemi professzorral az élen, aki akkoriban a Hortobágyi Állami Gazdaságban dolgozott. A fő szempont ma a magyar szürke tenyésztésében az, hogy megőrizzük ezt a fajtát az utókornak, és nem az, hogy versenyezzen az intenzív termelésre nemesített fajtákkal. A magyar szürkét fajtatisztán tenyésztők, akiknél az elsődleges cél a génmegőrzés és a fajtán belüli vonalak fenntartása, a hároméves vagy idősebb teheneik után támogatást kapnak. Őshonos-támogatásra a magyartarka-tenyésztők egy része is jogosult, amennyiben tenyészállataik az elit (A) törzskönyvben szerepelnek. A magyar szürke szarvasmarha szerencsére megmenekült a kihalástól, és ma már újabb virágkorát éli.
Takarmányozás
– Hogyan alakul a takarmányozás Magyarországon? – tettük fel a kérdést a szakembernek.
– A tehenészeteknél napjainkban létkérdés a silókukorica. Viszont a silókukorica és úgy általában a kukorica szerepe Magyarországon egyre inkább visszaszorul a klímaváltozás miatt. Az egyre gyakoribb hőstressz és a csapadékhiány miatt a növény nem tud megfelelően fejlődni, és hozama jelentősen elmaradhat attól, amire optimális időjárási körülmények között képes. Ennek következményeként a betakarított kukorica területe az elmúlt években 25–30 százalékkal csökkent, és kérdéses, hogy ez folytatódik-e vagy stabilizálódik. Szerintem nagyobb az esélye a kukorica vetésterület további csökkenésének, mint növekedésének, mert egyre inkább nem éri meg kukoricát termelni olyan területeken, ahol nem lehet öntözni. Az egyre gyakoribb és súlyosabb július végi, augusztusi aszályok a tejtermelés legfontosabb tömegtakarmány-bázisát adó silókukorica termesztésének a fontosságát csökkentik. Helyette felértékelődött az olaszperjeszilázs, a korai betakarítású tritikálé, a rozs, a cirok vagy a szudáni fű jelentősége. A cirok például a kukoricánál jobban bírja a hőstresszt és nagyobb mennyiségű szárazanyagot biztosít. Összességében tehát a kukorica jelentősége minden bizonnyal tovább fog csökkenni, és bár még mindig meghatározó takarmánynövény, már nem olyan egyeduralkodó, mint korábban volt.
A tejágazat jövőjéről
– Hogyan látod a magyar tejágazat jövőjét a feldolgozóipar fejlődésének tükrében? – volt a következő kérdésünk.
– Magyarország tejtermelésben önellátó. A magyar tehéntej nemcsak hazánkban népszerű a fehér színe és kellemes ízvilága miatt, de külföldön is. A tejtermék-előállításban nagy lemaradásban voltunk még húsz éve, ezért is ömlött be annyi import az országba az uniós csatlakozásunk utáni években. Az elmúlt évtizedben sokat javult a helyzet ezen a téren. Vannak már kiváló magyar sajtok, joghurtok, kefirek, a rögös túrót 2019-ben az EU hagyományos terméknek ismerte el és vette nyilvántartásba, a Túró Rudi pedig örökzöld közkedvelt csemege. Az innovációnak ezen a termékpályán nagy szerepe van, hiszen hatalmas a verseny. A nyers tej fogyasztása hazánkban és a fejlett világban mindenütt csökken, de egyre nagyobb igény van az érlelt sajtokra, a funkcionális és speciális tejtermékekre. A hazai fogyasztás 2022-ben és 2023-ban a tejtermékek kiugró mértékű drágulása miatt visszaesett, de szerencsére 2024-ben már ismét növekedés volt megfigyelhető. A tejtermelés jövedelmezősége 2022-ben jó, 2023-ban pedig kifejezetten rossz volt. Tavaly már ismét pozitívra fordult a mérleg, és remélhetőleg idén a tavalyinál jobb évük lesz a tejtermelőknek. Ha a termelés és a feldolgozás egymással szorosan együttműködve tud fejlődni, és az elmúlt évekre jellemző pozitív irány megmarad, nem lesz probléma a belföldi kereslet kielégítésével, illetve a fenntarthatósággal, mert nekünk, állattenyésztőknek nagyon fontos, vagy talán a legfontosabb szempont az, hogy hosszan fenntartható legyen az, amit végzünk, és az utánunk jövő generációk is tudjanak egészséges környezetben élni – zárta beszélgetésünket Wagenhoffer Zsombor.
