Az orosz Gazprom jelezte, hogy március folyamán — ha az ukrán állam nem törleszti mintegy 300 milliós adósságát — újra elzárja a nyugati irányba szállító vezetékek gázcsapjait, de ezzel nem csupán a rossz adós Ukrajnát bünteti, hanem a térség több más országát is, Bulgáriától, Görögországtól egészen Németországig.
Ez nem amolyan ,,temondabeszéd", Oroszország a Putyin-éra beköszöntése óta nyilvánvalóvá és érthetővé tette, hogy bármilyen gazdasági és politikai zsarolásra, presszióra képes. Most megint úgy akarja nyakon verni Ukrajnát, hogy a többiek is értsenek belőle, a felsorolt három országon kívül Moldova, Románia, Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Szlovákia, Csehország, Magyarország is, s továbbá a balti köztársaságok, de utóbbiakat nem érinti közvetlenül az orosz—ukrán bakalódás.
Minket viszont nagyon közvetlenül érint, bár dicsekszünk, hogy vannak elég komoly hazai gáztartalékaink, a megvonásoktól mégis berezelünk, mert nincsenek komoly gáztározóink, s mi más is lehetne válaszunk mindenféle krízisre: a fogyasztói áremelés. Ezt nyögjük, ezt fogjuk nyögni.
Vlagyimir Putyin ,,cár" és bábocskája, Medvegyev elnök a gázfegyverrel úgy tartja sakkban a Nyugat felé kacsingató Ukrajnát, ahogyan akarja. Az orosz bel- és külpolitika igazi moszkvai fellegvára ma már nem is a Kreml, hanem a Gazprom mamutcég cukorsüvegre emlékeztető fellegvára, mely teljesen átvette az egykori KGST-székház (az ugyancsak gusztustalan építészti förmedvény) szerepét. ,,Ha nem viselkedtek jól, nem kaptok földgázt!" — mondja Putyin, s lassan teljesen elveszi Európa kedvét attól, hogy Ukrajnát valahogyan integrálja, az unióhoz és a NATO-hoz közelítse a nyugatabbra leledző közösség. De Ukrajna is megéri a maga pénzét, amikor mai ,,narancsos" (nacionalista, de Európa-barát) vezetése egyre több kisebbségellenes intézkedési kísérletre szánja el magát, de azokkal nem a hatalmas orosz minoritásra, hanem a valóban kicsikre, a magyarokra, a románokra, a lengyelekre, sőt — horribile dictu! —, a maga ruszinjaira sújt. Az ukrajnai oroszok legyintenek egyet, s mennek tovább a maguk útján, mely előbb-utóbb visszavezeti őket Oroszország anyácska kebelére. Krímestül, Donyecestül, Szevasztopolostul, Fekete-tengerestül. Ez idő kérdése! És itt lép be Románia is a képbe, amikor egyre sűrűbben pedzeni kezdi, hogy azért Észak-Bukovinát és Herţa tartományt ő is szívesen elvenné Ukrajnától, ha már nem veheti el a románok által soha nem lakott Dél-Besszarábiát, Transznisztriát, Ogyesszát. De ezt nem ragozzuk és képezzük tovább, hiszen jól tudjuk, hogy minékünk még a bolgár Kvadrilater, a szerbiai Timok-völgy, Nyugat-Bánság és a Tiszántúl is kellene. Álmodni szép, de nem mindig hasznos.
Évekkel ezelőtt Traian Băsescu még politikusi példaképének nevezte Vlagyimir Putyint, aztán meghasonlott eme véleményében, s csak akkor találkozott vele, ha nem vala kiút: a Bukarestben megtartott nagy paláverek alkalmával. Meg is kapta a magáét egykori példaképétől.
Most Diaconescu külügyért küldte Moszkvába egyeztetni, s mi egyetlen dolgot mondhatunk: ott nem érdemes ,,keménykedni", mert az oroszok nem az olaszok, s különben is, tavasz közeledvén, a medve kijött a barlangjából.