Községünkben a megszokott hagyomány szerint ünnepeltük a magyar szabadságharc napját, március 15-ét. E napon községünk polgárai, a református, katolikus lelkész és plébános együtt ünnepel a református templomban, mely nagyobb befogadóképességű. Sokan részt vettünk az ünnepen, azonban községünk lakosságához viszonyítva többen is lehettünk volna.
Ungvári Barna András tiszteletes egy jelzésértékű egyházi éneket mondott be, amelyre felcsendült a templomi orgona: „Térj magadhoz, drága Sion, van még néked Istened.” Mint kifejtette, minden év más és más, változik a világ, változnak az emberek, zajlanak újabb és újabb történések, de ha van hitünk Istenben, el nem veszhetünk. Fontos tudni, kik vagyunk, mit képviselünk, miben hiszünk.
A 177 éve kirobbant magyar szabadságharcban részt vevő katonák hittek önmagukban, s nem hátráltak meg, nem féltek életüket áldozni a szabadságért. Bár a szabadságharc nem diadallal végződött, azonban jelzésértékű volt Európa számára, hiszen például az osztrák hadsereg nem bírta legyőzni a magyar honvédeket, emiatt kozákokat hívott segítségül, s csak így tudták leverni a forradalmat. A magyar–Habsburg kiegyezés 1867-ben történt meg Deák Ferenc idején. A szabadságharcról megemlékezést az 1900-as évek elején tarthatott a magyar lakosság – először Pécsett –, Ferenc József osztrák császár éppen csak hogy eltűrte ezt. Kossuth Lajos fia, Kossuth Ferenc ajánlotta, hogy március 15. legyen a megemlékezés napja. Romániában 1989-ben derengett fel a szabadság fénye, március 15-ét ezt követően ünnepelhettük meg.
György Imre plébános atya felidézte: Hargita megyében is ünnepeltek a 90-es évek legelejétől, a polgárok szekerekkel vonultak fel a Nyergestetőre. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy legyen hitünk mindannyiunknak: az ifjúságnak, a pedagógusoknak, a lelkészeknek, a politikusoknak, és minden polgár tudja, hogy hol a helye és mi a hivatása.
A tiszteletesek után Uzon polgármester asszonya, Bordás Enikő köszöntötte az ünnepet és ünneplőket. Ezt követően az uzoni Tatrangi Sándor Általános Iskola tanulói vették át a szót ünnephez illő műsorukkal pedagógusaiknak köszönhetően. Felolvasták a márciusi ifjak kiáltványát, forradalmi verseket szavaltak, elhangzott a Nemzeti dal című vers, valamint a Kölcsey Ferenc által írt Himnusz is, amelynek sorait belefoglalták a Magyar Alkotmányba: „Isten, áldd meg a magyart.” Az ifjak ajkáról felcsendült a dal: „Európa közepén élt valahol egy nép (...), míg a földön ember él, a költő visszatér.” Petőfi Sándor költő-szabadságharcosunknak nyoma veszett, de szellemisége köztünk él.
A templomi ünnepély befejezésével újra felcsendült a Himnusz, és a központi parkunkban koszorúzások következtek a helyi Atlantisz Fúvószenekar kíséretében, majd elénekeltük a székely himnuszt is. Az ünnepen részt vevőket a polgármesteri hivatalba tessékelték szeretetvendégségre.
Veres Ibolya, Uzon
