Csak az a közösség életképes, amely nem feledi egykori nagyjait és példájukból, tetteikből erőt merít a jelen küzdelmeihez. És nekünk, székelyeknek a magyar nemzet többi részéhez hasonlóan van, akire és van, amire emlékezni a legkisebb településen is. Étfalvazoltánban például többek között Benkő Rafaelné Lázár Rozália (1808–1896) szabadságharcosra és zászlóanyára, a helybéli egyház és iskola kiemelkedő támogatójára. A tiszteletére állított kopjafa leleplezésére és megáldására nemzeti ünnepünk, március 15. alkalmából került sor a zoltáni temetőben, Gidófalva község vezetősége és szépszámú megemlékező jelenlétében.
Elsőként Barabás Béla étfalvazoltáni református lelkész szólt az összesereglettekhez. Ünnepi beszédében az immár aggasztó méreteket öltött és éppen ezért hosszú távon minket kipusztulással fenyegető gyermektelenség veszélyére hívta fel a figyelmet. Véleménye szerint ez a rajtunk eluralkodott „kishitűség, önzés és földhöz tapadt gondolkodás” áldatlan következménye, amiért mindannyian bűnösök vagyunk. Szabaddá válni viszont csak az önmagunkkal való szembenézéssel, szembesüléssel, a bűn szolgaságából történő kilépéssel, valamint a Krisztus általi megújulással és újrakezdéssel lehet.
Porzsolt Levente polgármester az egységbe tömörülés és közös cselekvés szükségszerűségéről beszélt. Ennek eredménye a kopjafaállítás is, amely az Étfalvazoltáni Református Egyházközség kezdeményezésére és szervezésében, a Gidófalva Község Fejlődéséért Egyesület, az Étfalvazoltáni Közbirtokosság, Gidófalva Polgármesteri Hivatala, Péter Pál, Imreh Ferenc, Zsigmond Zoltán Károly, Demeter György, Bakk István és Bakk Péter támogatásával valósult meg. Az ünnepség pedig az Étfalvazoltáni Nőszövetség, a Sándor Sándor fúvószenekar és Gödri Ünige cselekvő részvételével. Nagy szükség volt az összefogásra, mert a Benkő Rafaelné, valamint férje sírját fák és bokrok fogságából szabadították ki, de a környékét is meg kellett tisztítani az elvadult növényzettől.
A kopjafa Máthé István egyesületi elnök és Péter Pál egyházi főgondnok általi leleplezését követően annak faragója, Zsigmond Zoltán Károly tanár ismertette a rajta található formák jelentését.
Benkő Rafaelné Lázár Rozália életútját Szabó Ferenc ismertette. Megtudhattuk, hogy Dálnokban látta meg a napvilágot Lázár Dávid kézdiszéki királybíró gyermekeként. A testvére, Lázár Mihály honvéd százados, Háromszék főispánja, majd országgyűlési képviselője, a Rikán Belüli Reformátusok főgondnoka volt. Zoltánba Benkő Rafael császári századossal kötött házassága (1832) révén került.
Benkő Rafaelné született Lázár Rozália kopjafája
Demeter Lajos sepsiszentgyörgyi helytörténész az Acta Siculica 2008. évi kötetében ezt írja róla: „Több nőtársával ő is szerepet vállal Háromszék önvédelmében (1848–49 sz. m.), később pedig főszerepet játszik a Váradi-féle összeesküvés szervezésében, a kapcsolatrendszer kialakításában. Zoltáni kúriájában rejtegeti Váradi Józsefet és hű társát, Bálint Áront. Az összeesküvés felgöngyölítésekor, 1853-ban Kovács kapitány Dálnokban tartóztatja le. Kézdivásárhelyen van fogságban, majd bűnrészességért három évre ítélik el. Több Váradi-ballada főszereplője. Szabadulása után legtöbbet testvére, Lázár Mihály dálnoki és aldobolyi birtokán tartózkodik. 1861-ben mint »honleány« a Rikán Belüli Honvéd Segélyező Egylet részére gyűjtést szervez Oltfej községeiben. Aldobolyban hunyt el, de hazaszállították Zoltánba a családi sírba, férje mellé helyezték örök nyugalomra.”
Nemes cselekedetei közé tartozott a 85. székely honvédzászlóalj zászlajának a hímzése, amely alatt 1849 júniusában hat honvédszázad és egy szakasz lovas védelmezte a Tömösi-szorosban épült erődöt, az ott betörő harmincháromezer főnyi orosz és osztrák hadsereg ellenében.
Az ünnepség a kopjafa megáldásával és megkoszorúzásával, valamint himnuszaink közös eléneklésével ért véget.
