Még sosem voltak olyan sokan egyetlen közönségtalálkozón sem a sepsiszentgyörgyi Művész moziban, mint a Véletlenül írtam egy könyvet című magyar családi film péntek esti bemutatója után. Ezt Lázár-Prezsmer Endre, a mozi programfelelőse jelentette ki a beszélgetés elején, melynek vendégei a film főszereplői, Demeter Villő és Mátray László voltak. Nem véletlenül érdeklődtek ilyen sokan az esemény iránt, hisz Mátray László színművész a sepsiszentgyörgyi közönség egyik kedvence, Demeter Villő pedig ugyancsak sepsiszentgyörgyi származású, édesapja városunkban nőtt fel.
Lakos Nóra új filmje egy holland regény, Annet Huizing Hogyan írtam véletlenül egy könyvet? című műve alapján készült, mely egy összességében vidám, de mélységektől sem mentes, helyenként megható családi történet. Főhőse Nina (Demeter Villő), egy kamaszkorba lépő kislány, akinek írói ambíciói vannak, de a hétköznapok eseményeinek leírásában minduntalan elakad, azért egy bohém írónő segítségével próbálja elsajátítani az írói szakma csínját-bínját. Kreativitását talán animációsfilm-rendező apjától (Mátray László) örökölte, aki egyedül neveli Ninát és kisöccsét, az édesanya ugyanis már olyan régen elhunyt, hogy a gyermekeknek emlékük sincsen róla. A családban időnként a nagynéni látja el a női teendőket, akit már megszoktak a gyerekek, azonban egyszer csak betoppan egy új szerelem az apa életébe, amitől felborul a családi egyensúly, Nina lelkivilága pedig egészen összekuszálódik. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy közben neki is udvarolni kezd egy kamasz fiú, teste elindul a felnőtté válás útján, és még egy valamirevaló fotó sem maradt az édesanyjáról, mely biztonságot jelenthetne számára ebben a rendkívül nehéz időszakban...
A film valójában egy többszörös gyászfolyamatot mesél el rendkívül érzékletesen, miközben az önkifejezés nehézségei és lehetőségei még tovább árnyalják azt az érzelmi hullámzást, amely lejátszódik a kamasz lány lelkében. Ugyanakkor a film formája is figyelemre méltó, színes betűkből készült animációk kísérik a színészek játékát, rárímelve ezzel a gyermeki lélek eredendő vidámságára, de az írott szöveg általi kifejezésmód nehézségeire is, mely nemcsak központi gondolata, hanem mozgatórugója, alakítója is a történetnek.
A közönségtalálkozó
A vetítés utáni beszélgetés jó hangulatban telt, sok mindent megtudhattunk a meghívottakról, szereplőválogatásról, forgatásról. Demeter Villő elmondta, hogy nyáron nagyon sokat szokott olvasni, hogy már harmadikos kora óta jár az iskola színjátszó körébe, hogy egy vers- és prózamondó versenyen nyert egy forgatást, ahol az M2 gyerekcsatorna szerkesztője hívta fel a figyelmét erre a szereplőválogatásra. Több casting után, nagyjából 300 lány közül választották ki Nina szerepére, mert a rendező biztos akart lenni abban, hogy a legmegfelelőbb lány kapja meg ezt a szerepet. Nagyon szerette a forgatást, a szövegtanulás nem okozott nehézséget, inkább az volt megpróbáltatás, hogy minden jelenethez más lelkiállapotban kellett lennie, más és más érzelmeket kellett mutatnia. Mint mesélte, a rendezőnő a forgatás előtt már közös programokat szervezett a szereplőknek, hogy baráti kapcsolat alakuljon ki közöttük, ami segítette a későbbi munkát.
Azt is megtudhattuk, hogy Mátray László színművész régi barátja Villő édesapjának, tehát már korábbról jól ismerte a lányt, és bár csak véletlenül találkoztak a szereplőválogatáson, már a próbafelvételeken kiderült, hogy a közöttük lévő kapcsolat segíteni fogja filmbéli alakításaikat.
Villőnek egy egész nyara ráment a film forgatására, csupán négy szabad napja volt egész vakáció alatt, és a végére el is fáradt. Szerencsére akkor forgatták a mélyebb, érzelmesebb jeleneteket, így talán jót is tett a filmnek a fáradtsága.
A közönség kérdéseire válaszolva arról is meséltek, hogyan kellett játékban igazodniuk az animációkhoz, hogy a Bagossy Brothers Company zenekar azért került be a filmbe, mert a rendező és a fiatalok is kedvelik, hogy Villőt azoknak a stábtagoknak a munkája is érdekelte, akik a kamera másik oldalán álltak. Mátray szerint „annyira jóban volt a kameracsapattal, hogy nekem mint az apukájának szóltak, hogy vonjam el tőlük, mert koncentrálnia kellene a saját feladatára”. A film formanyelvéről, színeiről, jelmezeiről, egyes jeleneteiről, nemzetközi változatáról és a többi szereplőről is beszélgettek, valamint azt is megtudhattuk, hogy Mátray László majdnem kimaradt ebből a filmből a Hunyadi miatt, mert nagyjából egybeesett a két film forgatása.
Mivel nyáron vették fel a jeleneteket, Villő nem maradt ki emiatt az iskolából, de mostanában a filmbemutatók, fesztiválrészvételek, közönségtalálkozók miatt elég sokat kellett hiányoznia. A közönségtalálkozón is jelen lévő édesapja szerint azonban ez nem megy a tanulás rovására.