Csodálatosan megalkottál – ez volt a mottója a 2025-ös év Ökumenikus Női Imanapjának, melynek programját minden évben más és más ország asszonyai állítják össze. Az idei évben a Cook-szigetek asszonyainak jutott az a feladat, hogy ne csak az imanap liturgiáját közvetítsék, hanem ehhez országukat bemutató képsorokat is közreadjanak. Egy távoli, „más” világ hétköznapjaiba, problémáiba, szépségeibe, női-asszonyi sorsokba, hitük mélységeibe kukkanthattunk be néhány óra alatt.
A „bekukkantást” a gidófalvi Nőszövetség tette lehetővé, ugyanis ők szervezték meg március 5-én a Sepsi Egyházmegye nőszövetségeinek imanapját a kultúrotthonban. A házigazda lelkész Bereczki László és az egyházmegye esperese, Dénes Előd köszöntötték a körülbelül 180 összegyűlt érdeklődőt. A helybéli nőszövetség elnöke, Tamás Gyöngyvér meleg szavakkal, verssel üdvözölte a vendégeket. Elhangzott a Cook-szigeteken élők köszöntése is, melyet minden jelenlevő elsajátított: KIA ORANA. Ennek a két szónak komplex jelentése van: Élj soká! Élj jól! Ragyogj, mint a nap! Táncolj a hullámokkal! A Cook-szigeti asszonyok által összeállított liturgiát a gidófalvi asszonyok olvasták fel. A házigazdák színes ruhákban jelentek meg, hajukban színes virágokkal, a kultúrotthont is virágokkal, pálmalevelekkel, színes abroszokkal, déligyümölcsökkel díszítették. Az óceán hangját hallgatva próbáltak lelkiekben is kötődni a kb. 17 000 km-re élő asszonyokhoz. A liturgia része volt az Egyed Júlia iskolalelkész által megtartott áhítat. A lelkésznő a 139. zsoltárt olvasta fel, amelyben elgondolkodtató kérdéseket és ezekre válaszokat fogalmazott meg. Lehet-e távol lenni Istentől? Nem lehet, halljuk a zsoltárból. Hétköznapi helyzetekben mégis úgy viselkedünk, mintha nem lenne ott Isten. Az Ige megerősítette bennünk a gondolatot, hogy semmi nem választhat el Isten szeretetétől, sem külső körülmény, sem belső történés.
Az angyalosi Nőszövetség a Cook-szigetek földrajzi helyzetéről, történelméről, jellegzetességeiről tartott vetített képes előadást, valamint a jelenlevők érdeklődéssel hallgatták, nézték meg az ország érdekességeit: pl. mit ábrázol a címerük?, mi az egyik legfontosabb exportcikkük?, mi az Aitutaki-sziget érdekessége?, miért nem szabad felügyelet nélkül hagyni az asztalra kitett ételt stb.
Egy videón megnézhettük a híres Haka táncot. Ez egy tradicionális maori harci tánc, erőteljes, ritmikus, stilizáltan erőszakos mozdulatokat tartalmaz, félelmetes grimaszokat, nyelvnyújtogatást. A mozdulatsorokat harci kiáltásokra emlékeztető kántálás kíséri, és mindezt a hagyomány szerint csoportosan adják elő.
Megtudhattuk, hogy a Cook-szigetek Új Zélandtól keletre fekszenek, az északi szigetektől a déli szigetekig aranyló nap süt át a tiszta kék égen, és a madarak szabadon repülnek. A ragyogó fehér homokos partoktól egészen a legmagasabb hegycsúcsig szigeteik bővelkednek friss gyümölcsökben, színes növény- és állatvilágban. Minden szigeten kimagaslik a hatalmas kókuszfa, az erő és a jóság szimbóluma. A kókuszpálma gondoskodik egészségükről és jólétükről. Hálásak, hogy a kereszténység 200 évvel ezelőtt megérkezett partjaikra. Az új hit Jézus Krisztus evangéliumának megértésével reményt, békét és világosságot hozott. A nők létfontosságú szerepet játszanak örökségük és hagyományaik életben tartásában. Ők a tehetségek őrzői, tanárai és mentorai. Anyanyelvük a maori, igyekeznek gyerekeiknek is megtanítani, mivel a hivatalos nyelv az angol. Az anyáktól a lányokig az élet, a hit és a szeretet körforgása folytatódik itt, a paradicsomi szigeteiken. Az ének és az ima harmóniájában mutatják meg tiszteletüket és szeretetüket Isten és egymás iránt. Szívből tanítják és nevelik szeretett gyermekeiket, a fiatalabb generációt, vagyis a jövőjüket. Bármilyen együttlét után az idősek mindig ezekkel a bátorító szavakkal köszönnek el: „Kia mau te serenga! Kia mau te napena! Kia mau!” ami azt jelenti, hogy „kapaszkodj szorosan abba, aki vagy, életed minden területén!”
Az együttlétet Ungvári Éva egyházmegyei elnöknő a maori asszonyok köszöntésével zárta: Azt kívánom neked, hogy élj sokáig és jó életed legyen, ragyogj, mint a nap, táncolj a hullámokkal! Megköszönte a házigazdák lelkesedését, az elkészített szeretetvendégséget, Porzsolt Levente, Gidófalva község polgármesterének a segítségét, a Dália virágkertészet ajándékát – minden jelenlevő egy cserepes virágot kapott nők napjára –, a Madárlátta Pékség adományát, a jelenlevőknek az érdeklődését, Isten gazdag áldását kérte az asszonyok önzetlen, áldozatos munkájára.
Az imádság láthatatlan szálai nemcsak a 180 embert kötötték össze, hanem együtt dobbant a szív a messze élő, más országokban imádkozó asszonyokéval is, akik az ismeretlenség ködébe vesznek ugyan, de mégis karnyújtásnyira kerültek egy csoda segítségével: a mindennapjainkban őrző, szerető, védő Isten csodája által! „Csodálatosak a Te cselekedeteid! és jól tudja az én lelkem!” (Zsolt. 139, 14) Istené a dicsőség!
Bereczki Zsuzsa
