A Román Kupát korábban megnyerő, az országos bajnoki címet tavaly és tavalyelőtt is elhódító, európai kritériumversenyeken diadalmaskodó Nagy-Rozsnyai Lotti a hétvégén Brassóban megrendezett versenyen nem kaphatta meg az országos bajnoki címet, jóllehet utcahosszal nyerte azt. Hiába a mezőny legjobbja, teljesítményének hivatalos elismerése elmaradt: az országos műkorcsolya-szövetség ugyanis átszervezés alatt-után áll, klubja pedig egyelőre nem lehetett tagja a föderációnak, így Nagy-Rozsnyai Lotti versenybe szállhatott ugyan, és meg is nyerte azt, csak nem kaphatta meg az országos bajnoki címet. Egy sor adminisztratív, bürokratikus tényező – s még ki tudja, mi minden: talán emberi mulasztás, nemtörődömség, közöny, egyéni hiúság, sértettség? –, a lényeg, hogy egy sor rajta kívül álló ok miatt nem részesülhetett az őt megillető elismerésben. Elkötelezettsége, tehetsége, tudása, teljesítménye és a rengeteg befektetett munka ellenére.

Vajon milyen tanulságokkal marad a történtekből az a kilencéves gyermek, aki mindennap hajnalban zokszó nélkül kel, iskola előtt és után jókedvűen edz, minden szabadidejét feláldozza, külföldi edzőtáborokban készül, Európa számos országában megfordul jeget, edzőt, tudást keresve? Biztos-e, hogy gyermekként kell szembesülni azzal, hogy nem mindig elég a tehetség, a szorgalom, a teljesítmény, az áldozat, mert a bürokrácia, a rendszer vagy éppen az emberi kicsinyesség, a felnőttek világának igazságtalansága, sokszor kegyetlensége képes mindezt elsöpörni?

Vajon megbecsüli-e kellően környezete azokat, akik többet akarnak és többre képesek, tiszteljük és támogatjuk-e tehetségeinket? 

Fotó: A család gyűjteményéből