Az április 30-ig látogatható emlékkiállításon több mint negyven egyedi grafikai alkotást mutatunk be, amelyek szemléltetik Cseh Gusztáv életpályájának legfontosabb állomásait, így a korai linómetszetek és a szocreál szellemiségében fogant munkásábrázolások mellett a hatvanas évekbeli dekoratív tollrajzai és a hetvenes évek végén készített fontosabb rézkarcai (pl. Vándor, Mecénás, Torzó) is megszemlélhetőek. Kiállítottuk a művész mindkét rézkarcsorozatát is, amelyek kiemelkedő értékűek az erdélyi magyar művelődéstörténet szempontjából: az 1981-ben bemutatott Hatvan főember c. sorozat az erdélyi magyar történelem és kultúra példamutató személyiségeinek állít emléket; az ugyancsak hatvan rézkarcot magában foglaló Jeles házak (1982–1984) fontos erdélyi műemlékeket örökít meg.

A változatos technikájú egyedi grafikai lapok mellett a tárlat az életmű egyik jellegzetes „mellékszálát”, az ex libris-készítést is gazdagon szemlélteti, hiszen szinte az összes Cseh Gusztáv által készített könyvjegyet (mintegy hatvan darabot) sikerül bemutatni. Tekintve, hogy az ex libriseiről kevesebb szó esik a (szak)irodalomban, ezeket a műveit szeretném jobban megismertetni a közönséggel, bízva abban, hogy kedvet kapnak a parányi műalkotások alapos helyszíni tanulmányozására.

Az ex libris (könyvjegy) műfaja egy sajátos területe a kisgrafikának, amely eredetileg szorosan kapcsolódott a könyvekhez és a könyvgyűjtéshez, hiszen a gyakran művészi kivitelű ex libriseket a könyvtábla belső oldalára ragasztva jelölték meg könyveiket a tulajdonosok. A sokszorosítható grafikai eljárással (fametszet, linómetszet, rézkarc stb.) készült ex librisek sajátos formanyelven utaltak a könyv tulajdonosára, annak jellemére, foglalkozására, érdeklődési körére. A 20. század elején már az ex libris önálló grafikai lappá vált, és megkezdődött a gyűjtése is.

Dr. Demeter Ungváry Juliánna ex librise, 1977 (Gábor Dénes gyűjteménye)

A század közepén tapasztalt megtorpanás után Erdélyben és Magyarországon az 1960-as években éledt fel újra az ex libris-készítés és -gyűjtés divatja, ezt többek között az 1962-től újraindult Kisgrafika című folyóirat segítette. A romániai és magyarországi grafikusok és gyűjtők is bekapcsolódtak a nemzetközi körforgásba, az alkotók külföldi kiállításokon és pályázatokon vettek részt, a fontosabb gyűjtők pedig több tízezres példányszámú ex libris-kollekciókat hoztak létre. A korszak nevesebb erdélyi gyűjtői közül a legjelentősebbek: az ex libris lázas népszerűsítője és a téma szakírója, a kolozsvári Gábor Dénes (1936–2019), a baróti dr. Demeter Jenő (1934–1984) és a brassói dr. Virágh Zoltán (1905–1989) orvos. A hatvanas évektől kezdődően több erdélyi magyar grafikus (pl. Deák Ferenc, Feszt László, Paulovics László, Cseh Gusztáv, Vecserka Zsolt) alkotott maradandót ebben a műfajban.

Cseh Gusztáv viszonylag későn, a hetvenes évek elején kezdett el komolyabban foglalkozni az ex libris-készítéssel. Egy-két kivételtől eltekintve szinte kizárólag rézkarctechnikával dolgozott, legtöbb ex librisét az 1976–1983 közötti időszakban készítette. Az ex librisek azért is meghatározó fontosságúak az életműben, mert ezekkel kezdte 1972 körül a rézkarctechnika elsajátítását, s a kis méretű kompozíciókon begyakorolt módszerrel hozta létre később a fő műveit, nagy méretű, önálló grafikai lapjait, valamint a Hatvan főember és a Jeles házak című sorozatot. Erről a művész maga így vallott 1978-ban: „A rézkarckészítést tulajdonképpen az ex libriseken tanultam ki, kölcsönpréssel, kölcsönfestékkel és kölcsönpapíron. (...) Az ex libris is művészi termék, amely főleg abban különbözik a grafikától, hogy egyetlen ötletre épül. Azt az egyetlent viszont nehéz megtalálni.” (Ferencz Zsuzsanna: A sorok mögöttit éreztetni; A Hét, 1978/20., 6.) Első rézkarcait Deák Ferenc barátja rézkarcnyomó présén vagy a kolozsvári képzőművészeti főiskola grafikai műhelyében dolgozta ki, amíg 1975-ben Szabó Dénes technikus készített neki egy saját prést, amelyen nagy méretű grafikai lapjait is levonhatta. (Csapody Miklós: Cseh Gusztáv. Exit, Kolozsvár, 2013 – a továbbiakban Csapody 2013) 1976 után lendült bele jobban az ex librisek készítésébe, többek között Gábor Dénes gyűjtő ösztökélésére.

Pittmannék ex librise, 1978 (Gábor Dénes gyűjteménye)

Egyik megrendelője szerint ex libriseiben a grafikus „»A kis felületen nagyon sokat elmondani« elvét vallja. Tenyérnyi remekműveinek mondanivalója elmélyült, kivitelezésük sohasem elnagyolt, míves finomságuk megejtő, briliáns technikája a könyvjegyeken is mindig jól érvényesül.” (Polgárdy Géza: A kolozsvári képíró. Confessio, 1985/2.) Cseh Gusztáv apró, mindössze néhány centiméteres, igényes művészi kivitelezésű ex librisei már ötlet- és részletgazdagságuk miatt is figyelmet érdemelnek, ugyanakkor több szempontból vizsgálhatóak, mint például az ábrázolások stílusa, a motívumok és jelképek forrása, a tulajdonosok személye. A grafikus több mint hatvan személynek rajzolt könyvjegyet, köztük számos orvos, irodalmár, képzőművész barát, családtag és ex libris-gyűjtő volt. A megrendelők személye után kutatva izgalmas összefüggések derültek ki az ex librisek alapötlete (képi metaforája) és a tulajdonos foglalkozása, jelleme között, és sikerült megfejteni számos könyvjegy „mondanivalóját”.

Képzőművészek számára készített könyvjegyei közül az egyik elsőt közeli barátjának, Deák Ferenc (1935–2013) grafikusnak dedikálta 1976-ban: a remek kép humoros parafrá­zisa Ádám és Éva bűnbeesésének, Deák népmese-illusztrációi­nak stílusában megrajzolva. Cseh Gusztáv saját ex librisébe (1976) biederme­ier asztali állóórát rajzolt, amelynek oromzatát a nyeregben fordítva ülő lovas figura díszíti – az óra utalás a művész régi óraszerkezetekhez kapcsolódó gyűjtőszenvedélyére, ugyanakkor ez a motívum és az idő fogalma visszatérő elem a munkásságában.

Nagy Olga ex librise, 1976 (Bocskai István Múzeum, Hajdúszoboszló)

Íróknak és irodalomtörténészeknek készített ex librisei közül több is egyértelműen utal a tulajdonos foglalkozására. A családi barát Ignácz Rózsa (1909–1979) színésznő és író ex librisének (1976) „főszereplője” egy lúdtollat metsző kézpár, kétoldalt a komédia és tragédia maszkjai is megjelennek – tehát mindkét foglalkozását felfedi a könyvjegy. Zágoni Jenő (1937–2015) bibliográfus, eszperantista 1974–1989 között a Székely Nemzeti Múzeum főkönyvtárosa volt: ex librisén (1977) a kódexet olvasó humanista tudós és környezete utal a foglalkozására és szellemiségére. A Zrínyi Miklós munkásságát kutató Kovács Sándor Iván (1937–2019) irodalomtörténész könyvjegyén (1984) a medalionkép szinte pontos mása az Adriai tengernek Syrenaia (1651, Bécs) című Zrínyi-kötet címlapját díszítő Georgius Subarich-metszetnek. Ez a megrendelő kívánsága is lehetett, ugyanis Kovács négy évvel korábban jelentette meg a Zrínyi-kötet hasonmás kiadását. Cseh elhagyta a könyvjegyről az eredeti metszet két szirénjét, a vitorlába pedig a megrendelő monogramját véste be Zrínyi könyvcíme helyett. Ezzel a frappáns megoldással egyszerre utalt a megrendelő legfontosabb kutatási területére és lépett vissza a megidézett 17. század rajzi világába.

A könyv, mint fő motívum, számos ex librisén megjelenik. Apja jó barátja, Gábor Dénes bibliográfus több fontos ex libris-kiállítást is rendezett, 12 000 darabos gyűjteménye az egyik legjelentősebb volt Erdélyben – a jelen tárlaton szereplő könyvjegyek számottevő része is innen származik. Gábor Dénes számára Cseh Gusztáv több különböző könyvjegyet is rajzolt, egyik linómetszete egy könyvet ábrázol, amelynek szó szerint „lába kél”. Az irodalomhoz különösképp vonzódó dr. Kertész Dénes (1930–1993) cibakházi állatorvos, európai hírű ex libris-gyűjtő 1982-es könyvjegyén Ádám és Éva megkísértésének jelenete látható, azonban meglepő (ugyanakkor logikus!) átfogalmazásként a tudás fáján könyvek nyílnak, s Éva gyümölcs helyett egy könyv elfogyasztására csábítja Ádámot. A sokoldalú rejtvénykészítő és bibliográfus Keresztes Zoltán (1929–1996) szürreális hatású könyvjegyén (1976) egy realisztikusan ábrázolt, félbevágott férfifej jelenik meg, amelyből egy nyitott könyv pattan ki. A portréhoz a grafikus „újrahasznosította” az évekkel korábban Páskándi Géza Záróra után című elbeszéléséhez készített illusztrációját (Utunk, 1973/6., 7.), a könyv viszont közvetlen utalás lehetett Keresztes 1975-ben megjelent Törd a fejed! zsebkönyvére.

Deák Ferenc ex librise, 1976 (Bocskai István Múzeum, Hajdúszoboszló)

Cseh Gusztáv könyvjegyei közül talán a legérdekesebbek azok a szürreális, meghökkentő és elgondolkodtató kompozíciók, amelyek a legközelebb állnak az egyéni grafikai lapjaihoz és egyben a legjobban érzékeltetik a grafikus invenciózus és humoros jellemét. Szilá­gyi Júlia (1936–2025) irodalomkritikus, esszéíró ex librisén (1976) egy üvegvágót tartó kéz hasít nyílást egy emberi fejbe. Az ábrázolás „prototípusaként” sikerült azonosítani Panek Zoltán Négyszögletes huzat, avagy a Jóreménység foka című novellájának illusztrációját (a novellát és az illusztrációt közli: Utunk, 1970/44., 5.), amelyben Cseh remekül ötvözte a főhős lelkiállapotának kivetítését a novella cselekményének ábrázolásával (Biczeghy gyémántvágóval négyzetes „huzatot” vág az ablakba, és azon keresztül lép ki boldogtalan házasságából). A baróti kardiológus főorvos, dr. Demeter Jenő (1934–1984) és felesége, dr. Demeter-Ungváry Juliánna számára invenciózus ötlettel állt elő 1977-ben, amellyel a megrendelők foglalkozására is utalt: a doktornő ex librisén egy szürreális emberfej „belsejét” rajzolta meg fogaskerekek és mechanikus szerkezetek elemeiből összekomponált aggyal; a férj könyvjegyén egy ódon zárszerkezetet – amelynek eredetijét a Jeles házak sorozathoz való adatgyűjtése során fényképezte le egy székelyföldi templom kapuján (Csapody 2013) – alakított át egy olyan „csontházzá”, amely az emberi koponya szerkezetére is asszociál a főbb csontok megnevezése által.

A magyar sokszorosított grafika egyik legnagyobb gyűjtője, a szombathelyi Pittmann László (1943–2006) tanár és családja számára Cseh Gusztáv két ex librist is tervezett, közülük a korábbi, 1978-as változat nagy méretű önálló grafikai lapként is megállná a helyét, és hasonlóságokat mutat a hetvenes évek elején készített kollázsszerű illusztrációival. A könyvjegy egy „nyeleskerék-meghajtású emberdaráló szerkezetet” ábrázol, amely az Európa feliratot viseli, hengeréből Az óriásbálna (1970) című, Panek Zoltán novellája által inspirált tollrajzáról ismerős bal kéz nyújt ki egy rózsaszálat (Csapody 2013).

Keresztes Zoltán ex librise, 1976 (Bocskai István Múzeum, Hajdúszoboszló)

Külön csoportot alkotnak azok a könyvjegyek, amelyek forma- és témavilága az erdélyi népköltészethez és népművészethez kapcsolódik. Szanka Rózsa (sz. 1938) neves ex libris-gyűjtő „Hódolat Kalotaszegnek” témában rendelt ex libriseket több erdélyi grafikustól (pl. Bar­dócz Lajos, Deák Ferenc és ifj. Feszt László), Cseh Gusztáv egy festett kelengyés ládát és népi kerámiatárgyakat ábrázoló könyvjegyet rajzolt neki. Hasonló jellegű dr. Vida Klára (1934–2020) népi motívumokkal keretezett, egy varrottaskészítő jelenetet ábrázoló könyvjegye. E csoportból a legszebb és a legkiforrottabb, önmagában is egy népmese-illusztrációval felérő alkotás Nagy Olga (1921–2006) író, újságíró, néprajzkutató ex librise, amely azt a kedvelt népmesei jelenetet ábrázolja, amikor a szegénylegény megmenti a sárkánytól a királylányt. A bájos, részletgazdag könyvjegyet a grafikus azokból az illusztrációkból gyúrta össze, amelyeket az írónő népmese-gyűjteményes köteteihez, A nap húga meg a pakulár (1973) és A szegény ember táltos tehene (1976) címűekhez rajzolt korábban. Ilyés István 1982-es ex librise szintén a humoros-kedves népmeseillusztrációk stílusában készült, egy sárkánnyal harcoló lovas vitézt (Szent Györgyöt?) ábrázol, a sűrű párhuzamos vonalakkal kitöltött dekoratív felületek a művész hatvanas évekbeli tollrajzainak rajzmodorát is felidézik.

Az erdélyi népi építészet különböző emlékei is szerepet kaptak ex librisein, például a fiának, Áronnak készített második könyvjegyén (1978) egy faragott székely kapu részletező rajza látható, Kohout Gábor ex librise (1977) pedig egy régi csernátoni kúriát ábrázol. Konkrét történelmi emlékek is inspirálták a grafikust, például Passuth László (1900–1979) történelmi regényíró ex librisén (1977) a páratlan 10. századi magyar régészeti lelet, a turulmadaras rakamazi ezüst hajfonatkorong hű másolatát láthatjuk, a Szilágyi Péterén (1977) pedig a népvándorlás kori nagyszentmiklósi aranykincslelet bikafejes ivócsanakja köszön vissza.

Ignácz Rózsa ex librise, 1976 (Gábor Dénes gyűjteménye)

Cseh Gusztáv élénken érdeklődött az erdélyi építészeti emlékek és műemlékek iránt, számos kirándulás és tanulmányút során rögzített benyomásait a nagy hatású Jeles házak rézkarc­sorozatában foglalta össze. A sorozat lapjainak egy-egy eleme a könyvjegyeken is visszaköszön, például a Szi­lágy megyei Krasznát ábrázoló rézkarc egyik részlete, a református templom 1736-os famennyezetének „Kanahán beli Sidok”-at ábrázoló kazettája (két férfi egy eltúlzott méretű szőlőfürttel) látható a tállyai borász családból származó dr. Lippóczy Miklós Gábor (1913–2004) jogásznak tervezett ex librisen (1984). Az ex libris utal a megrendelő családi hagyományaira, de egyben emléket állít Pataki Asztalos Jánosnak is, a csodálatos krasznai festett famennyezet alkotójának. Dr. Boros Edit (1949–2020) magyartanár, költő, műfordító Erdélyi gyöngyszemek című ex libriséhez a Jeles házak sorozat Magyarvalkót ábrázoló lapját „használta újra” a grafikus, átemelve onnan a templom látképét és a megszemélyesített napkorongot ábrázoló famennyezet-kazettát.

E néhány kiragadott példa jól szemlélteti, hogy a főleg szürreális-metafizikus grafikáiról és könyvillusztrációiról ismert művész az ex librisek terén is különlegeset alkotott, ahogyan azt Semsey Andor korábban megállapította: „Erdély kisgrafika-művészetében Cseh Gusztáv hangja egyéni, rokonszenves és senki mással össze nem téveszthető. Munkássága igazolja, hogy az igazi művésznél nem lehet éles határt húzni a kisgrafika (főleg ex libris) és a képgrafika között: ugyanabból a forrásból táplálkoznak, egyforma igényességgel lépnek fel, de a könyvjegyművészetnél még egy tényező szerepel, a tulajdonos személye, és ez adhat olyan tartalmi többletet, ami az ex libris-művészetet évszázadok óta élteti.” (Semsey Andor: Cseh Gusztáv „Pantheonja” és ex librisei. Kisgrafika, 1982/1.)

Kis méretű ex librisein is megmutatkozik Cseh Gusztáv magas fokú rajztudása, remek komponálókészsége és kísérletező szelleme. Bámulatos az is, ahogyan ex libriseinek vonalvezetését és ábrázolásmódját mindig a témához, a megrendelő személyéhez, a megidézett korstílushoz igazította, így változatos stílusú képeket alkotott: az egyvonalas, finom rajzai mellett készített fametszetet idéző, darabosabb vonalvezetésűeket (ld. Zágoni Jenő könyvjegyét, ami a korabeli rajzkultúrára is utal); ex librisein néhol visszaköszön a kollázsaira jellemző szerkesztésmód, a pop-artos rajzok hatása vagy az érett tollrajzaira jellemző vonalhálós felület­alakítás.

Bordás Beáta,
a kiállítás kurátora