Ha tartjuk magunkat az útmutatáshoz, 24 órából 25-öt kell foglalkoznunk a megjelent információk szelektálásával, mivel ilyeneket javasolnak: Olvassa el a (megjelent) cikkek teljes tartalmát, ellenőrizze, hogy hiteles forrásból származnak-e? Ellenőrizze azok szerzőinek kilétét. Mérje fel, próbál-e érzelmeket kelteni a szöveg? (Az az igazság, hogy mikor idézik egy-egy jelölt megnyilvánulását, az bizony – hogy szépen fejezzem ki magam – bennem gyakran negatív érzelmeket kelt.) Meg kell nézni, van-e helyesírási hiba az írott információkban. (De hátha nem csak a hírközlő, de az olvasó is hadilábon áll a nyelvtannal és helyesírással?) És így tovább, oldalakon keresztül…

Oda jutottam, hogy már a közvélemény-kutatásokat is gyanakvással figyelem az elnökválasztás tavalyi első fordulója után, amikor eltalálták a szarva között a tőgyét, mert annak két nyertesét nem. Azt mondják, hogy nem a közvélemény-kutatást kell megnyerni, hanem a választásokat. Reméljük, így is lesz, mert Isten őrizz, hogy a jelenlegi felmérések szerinti eredmény szülessen és a most első helyre jósolt George Simion nyerjen.

Egyelőre az elnökjelöltek egymást „gyilkolják”, de ez nem jelenti azt, hogy nem kerülnek a második fordulóba.

Remélhetőleg azt, amit élő egyenesben mondanak egy tévéstúdióban a jelöltek, valós információnak (és esetleg hamis ígéretnek) lehet tekinteni.

Crin Antonescut megkérték, hogy válaszoljon arra az elméleti kérdésre, ha együtt volna egy csónakban a miniszterelnök Marcel Ciolacuval és az ideiglenes elnökkel, Ilie Bolojannal, a csónak kezdene süllyedni s a megmenekülés érdekében egyiktől meg kellene szabadulnia, melyiket dobná ki, azt válaszolta, hogy Ilie Bolojant.

Nomármost, tegyük fel, hogy 11 elnökjelölt evez egy csónakban (mert mindegyikük szeretne becsorogni a Cotroceni-palotába), és a csónakba víz szivárog, akkor mindegyik próbál a csónakban maradni. Emiatt aztán elkezdik egymást vízbe hajítani, és ha nem sikerül, akkor egymást fojtogatni a csónakban. A végén csak ketten maradnak élve, és ha csak egy kanál víz lenne a csónak alján, akkor abba belefojtanák a másikat. Sajnos, a választók – úgy néz ki – az egész társaságot kihajítanák (a politikából), de hát az ország csónakja nem maradhat kormányos nélkül, és kell egy vezér (elnök).

Jelenleg a jelöltek rendesen gyilkolásszák egymást. George Simion azt állította, hogy Ponta támogatói 7 millió eurót fizettek azért, hogy úgy tűnjön, mintha a Trump-adminisztráció támogatná Ponta jelöltségét. Ponta azt mondta Simionról, hogy továbbra is úgy viselkedik, mint egy huligán a politika szurkolótáborában.

Elena Lasconi, aki (a közvélemény-kutatások szerint ötödik lenne az első forduló után) decemberben egy hízelgő, dörgölőző levelet írt Donald Trumpnak, most azt mondja, minden arra utal, hogy diktátor lehet Simionból. Crin Antonescuról és Pontáról meg azt, hogy 2012-ben államcsínyt akartak elkövetni.

Crin Antonescu a háborús bűnös Ion Antonescu marsallt idézte mondván: Románok, kelljetek át a Pruton! De meg is magyarázta, hogy ne fegyverrel, hanem „újjáépítéssel, innovációval”. (Ezzel vajon nem a hazafiak vitorlájából fogja-e ki a szelet, burkoltan az egyesülésre célozva?)

Elena Lasconit azzal támadják, hogy férjét parlamenti tanácsadóként alkalmazta közpénzen, ami „közönséges nepotizmus”.

Nicușor Dant nem csak versenytársai támadják, hanem Țăndăreiben egy fiú megdobta egy sapkával is. Mikor erről faggatták, azt mondta, ő maga sem érti, hogy miért akar elnök lenni, mikor már Bukarest polgármestere, de nem is magáért teszi, hanem mert ha már politikus, megpróbálna az embereken segíteni. Csak azért, hogy nehogy Simion és Ponta jusson a második fordulóba, megfontolja akár saját visszalépését is.

Fotó: Facebook / Crin Antonescu