Közhelynek számít, mégsem lehet eleget hangsúlyozni, hogy átalakulóban az a világrend, amelyet néhány éve még stabilnak, megingathatatlannak gondoltunk. És ez nem csupán a globális erőviszonyokat, a különféle nagyhatalmak közötti kapcsolatrendszert és rangsort érinti, hanem a teljes társadalmi berendezkedést, és kihat mindannyiunk életére. Vegyük csak számba kicsit: az elmúlt évek különféle krízisei közül szinte mindenik lecsapódott ilyen vagy olyan módon a saját életünkben. Hiába indult a pénzügyi válság másfél évtizeddel korábban Amerikából – néhány hónappal később a romániai tanárok és orvosok fizetését kellett drasztikusan csökkenteni. És ugyan egy kínai halpiacon azonosítottak először egy vírust – pár hónappal később a sepsiszentgyörgyieket is érintette a Covid-járvány megfékezésére elrendelt karantén. Ezekben a válságokban anyagi biztonságunk került veszélybe, egyéni szabadságjogaink csorbultak. Oroszország Ukrajna ellen indított háborújának egyelőre inkább közvetettek a gazdasági hatásai életünkre, de a fegyveres agresszió ténye arra világított rá: a béke sem valamiféle örök adottság az életünkben.

Ami pedig a vámháborúnak nevezett intézkedéssorozatot illeti, a gazdasági következmények mellett legalább olyan fontosak azok a világpolitikai, társadalmi folyamatok, amelyek ezt kísérik. Az egyik ilyen folyamat, amire a vámháború kirobbantása rávilágít az, hogy az Amerikai Egyesült Államok egyre inkább befelé fordul. Úgy tűnik, immár nem a világ csendőre szerep fenntartására törekszenek Washingtonban, hanem belső megerősödésükre kívánnak összpontosítani – alighanem éppen azért, mert veszélyeztetve érzik gazdasági és katonai világelső pozíciójukat, de az sem kizárt, hogy így készülnek egy majdani nagyobb konfliktusra, amit például Kína ellen kell majd megvívniuk. A vámháború egyik olvasata tehát az lehet, hogy Amerikának most nincs pénze, ideje, energiája a világ bajait rendezni, hiszen nagyon gyorsan meg kell erősödnie. Erős pedig akkor lehet egy állam, ha elég nyersanyaga, energiája, saját termelő ipara van – ez tehát az elsődleges célja az amerikai kormányzatnak, és ez a magyarázata annak, hogy akkor is elrendelték a büntetővámokat, ha rövid távon maguk is megérzik majd ennek káros hatásait például az inflációban vagy a tőzsde zuhanásában.

A vámháborúnak azonban a nagyhatalmi erőviszonyokat érintő átalakulásokon túlmutató üzenete is van. Ez pedig arra világít rá, hogy a globalizáció jelenlegi szintje sem olyan adottság, amely immár egészen biztosan örökkön-örökké életünk része lesz. Hogy ez jó-e vagy rossz, vagy hogy egyáltalán végbemegy-e, és a globális helyett újra előtérbe kerül a lokális, az majd elválik. De tény az is, hogy azért van valami természetellenes abban a gazdasági berendezkedésben, amelyben ha az ember egy székelyföldi kisvárosban elmegy a piacra vagy egy átlagos üzletbe, török paradicsomot, spanyol epret, lengyel vajat talál, miközben meg a szomszédos faluban mindenki eladja a teheneket, mert nem tudja olyan áron értékesíteni a tejet, hogy megérje a fáradozást.

Fotó: Pixabay.com