Mindennapjaink során sokféle szerepet játszunk és teljesítünk – néha álarcban vagy nélküle –, továbbá többféle választás és döntés vállalásával vagy kikerülésével végrehajtunk – vagy nem – mindenféle cselekedetet. Az, hogy mi mellett vagy ellen határozunk, külső és belső tényezők összességének a végeredménye. Itt érhető tetten az önazonosság mértéke, hogy milyen szempontok szerint vezetjük/éljük az életünket.

Hiszem, hogy minden belőlünk indul ki és oda is ér vissza. Ezért (lenne) lényeges, hogy minden választásunkkal magunk mellett döntsünk, hiszen ez adja a belső harmónia és a lelki egészség alapját. Hiszen abban az esetben, mikor külső nyomásnak engedve döntünk – félelem, zsarolás, megfelelés stb. miatt –, akkor nem önmagunk értékeit képviseljük, hanem másnak – vagy más parancsának – eleget téve cselekszünk. Az az ember, aki tisztában van magával, erősségeivel, de gyengeségeivel is, képessé válik önmaga teljes elfogadására. Így lesz az őszintesége erény, mikor képességei vállalásán túl elismerni tudja tévedéseit és hibáit is, és nem színlel tökéletességet. A helyes önértékelése nyomán pedig nem a külvilág kezébe adja, hogy pozitív visszajelzések alapján emelje az önmagába vetett hitét, hanem önbizalommal telve, hűséges marad önmagához és értékrendjéhez. Mindezen tulajdonságok és képességek összessége segíti elő a tudatos döntések meghozatalát.

A magunkkal törődés folyamatában az önfejlesztés is fontos helyen szerepel, ugyanis értelmi, érzelmi és lelki képességeinket egyre inkább csiszolva érhetjük el az önmegvalósítást, ugyanakkor így lehetünk leghasznosabbak embertársaink javára is.

Ezért engedjük el a kényszert, hogy megfelelni akarjunk a „mit mond a falu” elvárásainak, és az önismereti munka segítségével legyünk hitelesek, önazonosak belső világunkhoz és hittel, felelősségvállalással haladjunk előre saját utunkon.

Keresztes Erika

bizalmi tanácsadó