Az akció magában nem lenne túl macerás, nem olyan hatalmas az a terasz, és olyan jó tavasszal felfrissíteni a felfrissítenivalót kívül-belül. Az viszont már kevésbé kellemes, amikor a galambok után kell kimondottan erre az alkalomra vásárolt harci eszközökkel felszámolni mindazt, amit maguk alá, maguk után rámoltak becsületes munkával. Mert azért a benti seprű, kefe, vödör és egyebek mégsem alkalmasak erre a kis szórakozásra, ugyebár.

Beöltözünk rendesen az alkalomhoz illően, gumikesztyű és minden, ami ilyenkor dukál. Napok óta készülünk erre a kedves programra, de valahogy nehezen futottunk neki mégis. De lassan újra virágokat lehet ültetgetni, gyertyafény mellett este jó itt üldögélni. Csak azok a galambok...

Azért jól elvagyunk, ha belegondolok. A hegyi lakba az ember (én) a medvék miatt nem mer kijárni. Pedig ott aztán a patak is zúg, de a macik már az udvaron is otthonosan mozognak. A városban nem zúg a patak, ette fene, de hát az ember annak örüljön, ami van. Csakhogy itt meg azok a méretes, kövér galambok keserítik meg az örömpillanatokat. Mert ezek is már olyan mértékben szocializálódtak, mint a medvék fent a hegyen. Azokat nem zavarja semmiféle hangzavar, tábortűz, teljes lelki nyugalommal érkeznek hozzád, mostanság már egyre gyakrabban fényes nappal is betoppannak. Városi szárnyas barátaink is karnyújtásig képesek elüldögélni, s nemcsak a korláton, de egyenesen a kerti széken. Nem zavarja őket a teraszra hirtelen kipattanó macska sem. Ilyenek ezek is, barátkozni akarnak. Bezzeg a brassói vakációk idején hiába próbáltam galambot fogni az udvaron, nagyapám tanácsára, sóval. Mert nagytata szerint meg kellett sózni a galamb hátsó felét, s máris megvolt, meglett volna a zsákmány. Kitartóan próbálkoztam, és nem értettem, hogy miért nem sikerül, és azt sem, hogy imádott nagyapám az ajtóban minek vigyorog. Nagymama meg közben zsörtölődött a konyhában, hogy hová lett az a sok só.

Terasz szépen, tisztán tavaszra készen áll. Ornitológus barát, sirámaimat meghallgatva, adott pár tanácsot, hogy milyen cseleket próbáljak bevetni. A sót nem említette, a borsot viszont igen. Zacskó bors elszórva, csak a szél el ne vigye! Na, így készülök én az itthoni tavaszi, nyári napokra, estékre! Azért minden rosszban van valami jó, újra végighallgattam a Képzelt riportot. Különben eszembe sem jutott volna.

Fotó: Pixabay.com