Hogy Szeredő-e, avagy Szerda-tető ez a hely, az teljesen attól függ, hogy melyik faluban kérdezünk rá. Ez nem lényegtelen abból az okból, hogy a Szeredő-ponk a Kárpát-kanyar hegyvonulatának legmagasabb pontja (1030 m), ahonnan patakok indulnak a szélrózsa minden irányába: a Kese-kútból a Kornél-patakba, a Bába-forrásból a Mocsárba, a Lisznyó- és Dobolló-patak pedig nyugatra, a Cotor-patak pedig kelet felé, a Bodzák vidékére fut le.
A Bodzákon is mindenki így ismeri a Szeredőt, a román falvak lakói Siridiului-nak nevezik a hegyet. Mindenütt látnivalók várják az egyszerű kiránduló embert: a Dobolló-patak völgyében érdekesség a Kincses-gödör és a Décse köve sziklaformáció, amelyen a nép még ma is óriások vagy Szent László király lovának lábnyomát véli felfedezni. A Kövesponk Bikfalva felé nyúló ormán középkori eredetű őrtorony romjait találjuk, népi nevén Csigavár ez a hely. Kövei közt „kígyók élnek, amelyek gyémántkövet fújnak” – tartja egy helyi hiedelemmonda. A szomszédos Lisznyó középkori templomát átépítették ugyan, de még őrzi a gótika emlékeit; műemlék harangja 1693-ból való, brassói mester öntötte. Lisznyópatakon a Temesváry-kertben kénes forrás tör a felszínre, a gyógyvíz azonban senkinek sem kell, van gyógyszer itt mindenre! A sepsimagyarósi Ivánka alatt húzódik a Homárka, „határából római leletek, kerámia vízvezetékcsövek kerültek napvilágra”. Hevenyében soroltuk a vidék egy-egy látnivalóját – érdekességeire, helyneveire, forrásaira olvasóink a térképszerű kézi rajz alapján is rátalálhatnak. Az általunk gyűjtött helynévcsokor érzékelteti azt a törekvést, mellyel egy-egy falu lakói megteremtették a vidék helyneveit. Az elkövetkezőkben többnyire a felkeresett adatközlőink szólalnak meg.
Bordás Enikő uzoni polgármester
„Változik Bikfalva arculata”
Nem nehéz eligazodni Szeredő vidékén, hiszen Uzon község önkormányzata néhány évvel ezelőtt szöveggel ellátott turisztikai kalauzt adott ki, 2016-ban pedig hivatalos turistajelzésekkel és kilátópontokkal kötötte össze az érdekes látnivalókkal rendelkező ösvényeket.
Vitán felül áll, hogy Bikfalva a jellegzetes stílusú alsó-háromszéki udvarházak, egykori kúriák egész sokaságát őrzi, ezeket ma már hivatalosan is építészeti emlékként tartják nyilván. Ha a lombkorona lehetővé teszi, a Pojás kilátótól nyugati irányban látni lehet a bikfalvi templomdombot és az Alsó-háromszéki-medence egy részét. A falu felett a szájhagyomány szerint őrtorony állt, a falubeliek mindenkori rejtekhelye a török-tatár dúlások idején. „A várban feneketlen kutat ásattak, csigalépcső vezetett le a pincéjébe, innen ered az őrtorony neve is.” Jómagam nem egy alkalommal jártam be a vidéket, hiszen a Kövesponktól nincs messze a Barabás nevű hely, melyet Borzos néven is emlegetnek Bikfalván és Lisznyóban is. A bikfalviak szerint az udvarházak és kúriák tulajdonosainak örömet szereztek a „régies” épületek, de hallatták azon véleményüket is, hogy védelmük, szakszerű javításuk támogatása Uzon község térségfejlesztő és hagyományápoló önkormányzati stratégiájának tudható be, de nem csak. Bár a községközpont Uzonba, Szentivánlaborfalvára és Uzonfüzesre csak később látogatunk el, Bordás Enikő polgármestertől a bikfalvi Kúriák útja program alakulása felől érdeklődtünk.
Újjászületett családi ház
– Haladunk – felelte –, van olyan, amit már befejeztünk az összesen nyolc objektumból (például a Szentgyörgyi Zsombor-féle családi házat), kettőnél jelenleg is folynak a munkálatok, mindkettő Bikfalván van. S ha már Uzont említjük, hamarosan folytatják a földgázvezeték azon szakaszait, melyeken Illyefalva és Sepsiszentgyörgy területén a fővezetékbe kapcsolódnak be majd.
– Öröm egyházközségünk számára, hogy a Kúriák útja program keretében megújul az egyházközség régi harangozói háza, ahol helyet kap majd egy kisebb egyháztörténeti gyűjteményünk is, közelében pedig az új bikfalvi ravatalozó, mely a községi tanács önerejéből épült – részletezte Barti Ferenc Róbert bikfalvi református lelkipásztor. Műemléktörvény védi a helyi református templomot is – melynek még egy harangja is műkincsértékű, tesszük hozzá. Felirata: O REX JESU CHRISTE VENI CUM PACE * JOHANNES NEIDEL. BRAS. Alatta magyar nyelven: MÜ BIKFALV AZ ISTEN DICZRETIRE CZINALTATUNK ES HARANGOT 1640. A körirat alatt az adakozó bikfalviak neve, hadd olvashassa bárki, mennyire ragaszkodott anyanyelvéhez a székely falu népe a 17. században: „Simon István, Nagy János és Nagy Imre. Nagy László, Harkó Márton, Nagy János, Szabó Tamás, Toeroek György, Bikfalvi János, Markos Péter, Falka István, Vajda Ferencz.” Az időközben sérülés miatt némaságra ítélt harangról Orbán Balázs ezt írta: „Bár a latinnal párosítva, mégis nevezetes kezdeményezésnek kell tekintenünk azt, mint amely egy századdal előzte meg (ezen a vidéken – a szerző megj.) nemzeti nyelvünknek a harangfeliratokon való győzelmét.”
Tiszteletes Gál Adél
Mire int a lisznyói torony jelképe?
A település református temploma régi középkori épület a 16. századból, melyet két ízben módosítottak, először az 1802. évi földrengést követően 1804-ben, így egykori stílusjegyeiből kevés maradt meg, gótikus szentségtartó fülkéjét egy 1913-ban történt renoválás alkalmával tárták fel. Kör alakú vármaradvány övezi az épületet, ennek bejáratára épült rá a harangtorony. Tetején, akárcsak a székely címerben, aranyozott nap és félhold van, amire nagyon büszkék a lisznyóiak „Akinek itt öntötték a fejére a keresztvizet – mondja a ma is élő szájhagyomány –, annak vallásosnak, becsületesnek és kitartónak kell maradnia élete végéig.” A toronyban látható a vidék egyik igen értékes, reneszánsz levelekkel díszített ún. „fémeres” (érmékkel ékített) műemlék harangja, Lampen Henrik brassói mester műve 1693-ból. Adatunk van arra is, miszerint az eklézsia ennek társát „ágyúba adta Gábor Áronnak negyvennyolcban”. Cintermében bukkantak rá az 1719-es nagy pestisjárvány áldozatainak tömegsírjára, a hant fölé emlékkopját emelt az emlékező gyülekezet. A templom előtti kis parkban millenniumi hársfák veszik körül az első világháborúban elesett 50 lisznyói áldozat emlékművét. Ide helyezték el a negyvennyolcas forradalomra és Háromszék önvédelmi harcára emlékeztető kopjafát is. A lisznyói 260 fős kálvinista eklézsiának új lelkipásztora Gál Adél tiszteletes, aki az egyre fogyatkozó szomszédos Sepsimagyarósra is beszolgál. Sala Zsolt frissen megválasztott lisznyói gondnoktól megtudtuk, hogy nagyon tevékeny a presbitérium, több gondot sikerült már rendezniük, jelenleg a lelkészi lak melléképületeit újítják, kerítést építenek a temető körül.
Ifj. Kese József gazdálkodó
Lisznyónak számos jeles szülötte volt. Innen származott L. Damó Kálmán (1823–1863) költő is, aki Petőfi Sándorral együtt egyike volt a márciusi ifjaknak, részt vett a forradalom előkészítésében.
A település fölötti hegyre helyezi a népi emlékezet az egykori Törökvárat és a Barabások várát. A hagyomány mindkettőhöz mondákat, hiedelmeket fűz, ásatások tárgyát azonban egyik helyszín sem képezte még. A Barabáson emberi alkotások maradványait lehet sejteni. Kémlelőtorony vagy vár lehetett ott, amely tán Lisznyó népét szolgálta. Néhai Kese Géza szerint „lehet, hogy azt a Kese család építtette a Barabásokkal együtt, akikkel rokoni kapcsolatban álltunk”.
Bekopogtattunk a lisznyói Kese családhoz. Kese József családi vállalkozó és édesapja lakja a bennvalót. Tetemes földterületen gazdálkodik a család (kukoricát, repcét, búzát, krumplit termelnek a földeken), lassan végére járnak a téli gépjavításoknak, megkezdődtek a tavaszi munkálatok: lucernát, árpát vetnek, ültetik már a krumplit is.
– A megváltozott klíma dirigál nálunk – mondja Kese József –, ahhoz kell igazodnunk. A helyi erdő-közbirtokosság gondjait is ő viseli, joguk után tűzifát osztanak a tagoknak és örökösöknek ebben az esztendőben is.
Sala Zsolt gondnok
Szórakoztató minden családtörténet
A Kese família legrégebbi képviselője Kese Miklós volt, aki szabad székelyként esküdött fel Rudolf királyra 1602-ben. Kese Pál református lelkész az ikafalvi Dienes családból nősült, lányai kálvinista papokhoz és tanítókhoz mentek férjhez, Lőrincz Sándor lisznyói tanító a Kese családból nősült, Kese Vilma pedig Havadtőy Gerő kőrösi lelkipásztor felesége lett. A család egy másik ágából született Kese Elek, a háromszéki önvédelmi harc résztvevője, aki előbb Törökországba menekült, aztán mint szabadságharcos hét évig a josefstadti börtön rabja volt. Testvére, Kese György (1839) földbirtokos, akinek Elek nevű fia Károlyi gróf gazdatisztje volt. Lisznyói Kese Ferenc a szabadságharc közhonvédjeként tért haza, és a Rikán Belüli Honvédegylet tagja lett. A Kesék generációk munkájával szerzett birtoka 1944 után a totalitárius rendszer áldozata lett, a família kuláklistára került, amit az értelmiségi Kesék küzdelme követett. E sorok írója ekkor ismerte meg a pár évvel idősebb, Miskolcon elhunyt, egykori Mikó-kollégiumi kollégáját, Kese Zoltán (szül. 1932) későbbi közgazdászt és Mikóné Kese Judit kollégiumi biológus tanárt. A Kesék kirajzottak a Csonkaországba, Németországba és az Egyesült Államokba is. Rokon volt velük dr. Kese György (1906–1977) kolozsvári orvos, szakíró és néhai Kese Jenő, Barót egykori református lelkipásztora. Az adatokért köszönet a Sepsiszentgyörgyön élő Hervainé Kese Vilma adatközlőnknek.
Telchné Dancs Rózsa
Falu a Csere alatt
Arról a 719 méter magas Csere-tetőről van szó, amelyről évtizedekkel ezelőtt röpítették a Feketeügy völgye felé a látványos vitorlázórepülőgép-modelleket. Kevés olyan emberrel találkoztam, aki úgy szerette volna szülőfaluját, mint a sepsimagyarósiak. Amikor hajdanában még falunapot is tartottak, hazalátogatott mindenki, aki még mozogni tudott, alig maradt szabad ülőhely ősi templomukban. Jött volna szívesen a falu egyik jelessége, Kóréh Ferenc (1910–1996) író, szerkesztő, a negyvenes években lapunk előde, a Székely Nép felelős szerkesztője, majd az Amerika Hangja és a Szabad Európa Rádió bemondója, akinek nevét felvette szülőfaluja kultúrotthona. Jönnének a tanítók, rektorok is, akik Magyarós szülöttei voltak, de már a túlsó parton vannak. Jönne Fodor János is, aki több mint 30 évig oktatta a magyarósi diákokat, vezette a dalárdát, a gazdakört, mindenese volt a helyi közművelődésnek, s büszkén viselte az éltanítói címet is – nevét 1999-ben vette fel a mára már sajnos tanulók nélkül maradt helyi általános iskola. Az alacsony gyereklétszám miatt a magyarósi gyerekeket iskolabusz szállítja a lisznyói és az uzoni óvodákba, iskolákba. Kanadából látogat haza időnként Telchné Dancs Rózsa író-szerkesztő a magyarósi Simon családhoz, ahol testvérhúga él. Több évtizede szerkesztője a Kalejdoszkóp című magyar–angol nyelvű folyóiratnak, amely elszakíthatatlanul és kitartóan tartja kezében a köteléket a nagyvilágban élő és a honi magyarság között.
Mesélő kedvűek a magyarósiak. Tőlük tudom, hogy a Hegyfarkán halad át a Homárkának egy szakasza, ahonnan égetett agyagból készült római kori vízvezetékcsövek kerültek napvilágra. Valahol a Hevederi út tetején a tovatűnt kuruc világ emlékét őrzi a Kuruchalom nevű domborulat. A Lisznyóban lekaszabolt kuruc harcosok tetemei nyugodhatnak ott, véli a helyi szájhagyomány. „Tömegsír lehet, sejtjük, de ezen a részen még soha nem végeztek ásatásokat” – mondja Kovács Zsombor falufelelős, községi tanácstag, az egyre fogyó – hetvenet alig meghaladó – református egyházközség gondnoka. A Rákóczi-szabadságharc idején, 1706-ban feldúlták Uzont, onnan a kurucok Lisznyóba, majd Sepsimagyarósra menekültek. Későbbi vészterhes idők kapcsán néhai Fodor Sándor nyugalmazott marosvásárhelyi tanártól, Magyarós kismonográfiájának szerzőjétől tudjuk, hogy „Erdély-szerte, Sepsimagyaróson is nacionalista erők kezdtek garázdálkodni az interbellum idején. Félkatonai öltözetben jelentek meg a Maniu-gárdisták, bosszúból több férfit összeszedtek, hogy azokat a földvári táborba kísérjék, de útközben a falustársaknak az uzoni csendőrőrsről csodával határos módon sikerült kiszabadulniuk.” Fodor Sándor testvéröccse, a Hosszúfaluban élő Fodor Levente gyógyszerész gondozója a magyarósi templom előtt álló történelmi emlékkopjafa-hármasnak.
A Kuruchalom
Igazi értéke az apadó lélekszámú településnek műemlék református temploma, melyet „közerővel” emeltek a 18. század derekán. Régebbi adatra nem akadtunk. A templomnak szerencsére megtartották eredeti, szép, hatszögű ólomkeretbe foglalt hutaüveg ablakait, melyekről nem zárható ki, hogy éppen Zalánpatakon készültek, ugyanis adatunk van arra vonatkozóan, hogy zalánpataki üveget kapott annak idején a szépülő brassói Fekete templom is. Az ólomkeretes ablakokat annak idején mind-mind tehetősebb helyi családok készíttették, nem kis anyagi ráfordítással, ezeken a régi nevek is kibetűzhetőek. A padokat és a kórus (az orgonakarzat) mellvédjeit a korra jellemző virágmintákkal díszíttették, melyeket időközben lefestettek, de mert a vékony festékréteg alatt még látni lehetett az eredeti ornamentikát, szakemberek segítségével megtisztították ezeket – ha sikerülne restauráltatni a díszítéseket, eggyel szaporodna a vidéken eléggé ritka késő reneszánsz kazettás templombelsők száma. A templom külső fele a kor jellegzetes stílusát őrzi, két háromszögű portikusza azonban már a kora klasszicizmus jeleit hordozza.
Magyaróson kéthetente 13 órai kezdettel hirdet igét Gál Adél lisznyói lelkipásztor, aki a templom és az imaház romló helyzete miatt nem egy alkalommal fordult – sajnos mindeddig sikertelenül – anyagi támogatásért a felettes szervekhez – hangsúlyozta a helyi gondnok, aki azt is elmondta, hogy részleges tatarozásra szorulna még a Kóréh Ferenc nevét viselő kultúrotthon is.
