Az a kvalitásos kortárs képzőművész – állítják –, aki mélyen és árnyaltan reflektál jelenünk társadalmi, művészeti vagy filozófiai problémáira. Aktuális – jelentik ki –, hiszen szembesít korunk felkavaró és igazságtalan eseményeivel. A mindennapi megoldás nélküli diagnosztizálások viszont szorongást keltenek, kérdőjelekké görnyedve idegenszerű az élet napos oldala. Nem kortárs-e, aki sorskérdések helyett vigasztal? Nem korszerű az, aki marasztal bennünk valami elveszettnek hitt reményt? Önmagáért való a gyönyörködtetés? Tökéletesnek álmodni a tökéletlen világot?
Hamvas Béla ötezer év bölcsességét összegyűjtő antológiája a következő gondolattal kezdődik: „E lapokról ötezer év néz le reánk. Ami ez alatt az ötezer év alatt a felszínen történt, azt megőrizte a világtörténet; a háborúk, az éhség, a forradalmak, a népek pusztulásának, a vérontásnak átkozott története. Nem ez az egyetlen. Alatta és mögötte van a művészetek, a vallások, a filozófiák és a költészet áldott története. Ez a másik, és ez az igazi. Az emberi lét igazi melódiájának szövege nem a pusztuló Babilon, a letiport Egyiptom, nem a rothadó Róma és Bizánc panasza és átkozódása, őrjöngése és halálkiáltása, hanem az a néma tudás, amit a piramisok, a görög szobrok, a kínai templomok és a mexikói városok őriztek meg. Igazi létünk abban van, amit alkottunk, és nem abban, amit elpusztítottunk. Abban, ami megmarad, nem abban, ami mulandó.”
Egy ilyen áldott történet krónikása Darvay Tünde, művésznevén Napocska is. A Bihar megyei Monospetriben született, alkotói pályafutását Nagyváradon kezdte Bölöni Vilmos grafikus, díszlettervező önképzőkörében, majd 2003-ban szerzett diplomát a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetemen, ahol monumentális és ikonfestészetre szakosodott. 2004 és 2017 között az amerikai egyesült államokbeli Oklahomában élt és alkotott. Munkái gyakran visszamosolyognak Erdély-szerte csoportos kiállítások mellett a Napsugár és a Szivárvány gyermeklapokban is.
Vásznaihoz Darvay Tünde az egyetemi évei alatt kezdte el készíteni saját kereteit, amelyek mintegy túlcsordulva szerves részeivé váltak a teljes kompozíciónak. Leginkább a fa mesebeli emberközelisége vonzza, és engedi, hogy magával ragadják erezetének véletlenszerű hullámai. Fest, ragaszt, nyomtat, karcol és éget. Egy szobrász magatartása jellemző rá, hiszen nem csak az előzetes ideához keres utólagos megfelelő formát, hanem gyakran inspirálják a garázskiárusításra vagy ócskapiacra, pincébe vagy padlásra toloncolt tárgyak és azok rejtett üzenetei. Örökbe fogadja az elnémult hegedűt vagy a fiók csendjét, és együtt kezdenek mesélni. Önmagát beleszőve tesz kézzelfoghatóvá egy emléket, s így ment át az öröklétbe feledésre ítélt, kiselejtezett történeteket.
A fantázia stimulálja az emlékezetet. A felfedezés öröme és a rácsodálkozás mámora életre kelti a képzelet világát. Képi rejtvényeiben filmek jelenetei és könyvek szereplői válnak személyes megtörtént, elképzelt vagy álmodott események alkotóelemeivé, színei kontrasztjában pedig felolvadnak a valóság törvényei. Szürrealisztikus asszociációi a természetet és a kozmoszt avatják az emberi ügyek részévé. Az Óperencián túlról szerzett élményei által a szeretet nemzetközi nyelvén szól, ami áthidal kulturális és nyelvi megosztottságokon.
Háy János író, költő szerint az igazán jó dolgok kedvből születnek. Az itt kiállított alkotásokból is a kedv sugárzik, a világ és önmagunk megismerésének szenvedélye. Ez a művészet nincs elzárva magas, rideg elefántcsonttoronyba, hanem a gyermekkor kalandvágyával hív egy olyan játékra, amelynek komoly küldetése van. „Hiszek abban, hogy a művészetnek tanító, gyógyító ereje van, bátran lehet simogatni, mert visszasimogat, ami jó a léleknek” – vallja Tünde. Ez a szemlélet az, ami képes megszemélyesíteni egy tárgyiasított világot, és ami értéket keresve felemeli azt, amit nőttünkre kidobunk: a kíváncsiságot, a felfedezést és a csodálkozást.
Kinek már álma sincs, meddig tart élete? – kérdi Szabó Magda. Kívánjuk Tündének, hogy soká őrizze tovább kedvét a játékos álmokhoz.
Lénárt Tamás
(Darvay Tünde kiállítása április 23-ig tekinthető meg a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Központ emeleti dísztermében)
