Épületes, elmés és gyönyörű ,,szellemi" pengeváltást tartott a napokban Ion Iliescu exelnök és Traian Băsescu, az éppen fungáló. Én értem azt, hogy nem sokkal a leköszönése után az ügyészség Jacques Chirac államvezető után szaglászik, mert némi korrupciógyanús ügyleteket véltek felfedezni az általa vezetett udvartartás háza táján, azt is értem, hogy Schröder exkancellárt is gyanúsítgatják ezzel-azzal. Ez az igazságszolgáltatás dolga, s ugyebár ,,senki nem emelheti magát a törvények fölé".
Ám ami nálunk történik, az már nevetséges és szánnivaló: Băsescu elnök nem csupán Tăriceanu miniszterelnökkel áll állandó háborúban (még a köszönő viszonyt is mellőzik néha), hanem több liberális miniszterrel is, kik közül az egészségügyi ellen egyenesen polgári pert kezdeményezett rámenős államelnökünk. Igen, Nicolăescu minisztertől még valami pénzbeli kártérítést is követel Băsescu, mert az azt találta mondani, hogy az államfő mintha valamilyen elme- és lelki betegségben szenvedne. De a legszebb tényleg ez a mostani affér, amikor egy volt és egy hivatalban lévő államfő szidja és mocskolja egymást, akár a veszekedő dádék.
Most éppen Iliescu kezdte — igaz, nem minden előzmény nélkül! —, olyan nyílt levelet írt Băsescunak, amit nem tesz ablakba, lefanariótázta, aki az ország trónjának megszerzésére ácsingózik úgy, hogy a ,,Magas Portától" vár fermánt, mely uralkodói minőségben újra és újra megerősíti. Ha ezen az elnök felfüggesztése ügyében tartott népszavazásra utalt, akkor nagyon melléfogott Ion bátyó, s megsértett néhány millió embert. Ha Băsescu Amerika előtti gazsulálására utal, az is melléfogás, még akkor is, ha van némi igazság benne, melléfogás, mert a világ legtermészetesebb módján indukálja az ellenvádat: Ion Iliescu egész életében, nem túl dicsőséges pályája során moszkovita volt, aki mindig elérzékenyült, ha a Kreml vörös csillagjaira gondolt.
Băsescu és az elnöki hivatal nem is késett a válasszal, a kiérdemesült főaktivistát mindennek leszidta, de a legsúlyosabb vádak mégis három pontban összegeződtek: az úgynevezett ,,forradalomban" a hatalom megszerzése érdekében igazi népirtást kezdeményezett, hónapokkal később hazug állításokra alapozva verette-gyilkoltatta a főváros lakosságát, az értelmiségieket és ellenzékieket, a Cotroceni-palotát a kommunista típusú korrupció melegágyává tette, szemet hunyt elvbarátai összes szélhámossága fölött, hogy azok őt cserébe tartsák meg a hatalomban. Az állam intézményeit a posztkommunisták szabadrablása eltussolásának szolgálatába állította, s ha ő maga — mint számtalanszor állította — ,,szegény és tisztességes" is maradt (vajon?), szűkebb körű hívő csapatának tagjait a vadkapitalizmus lovagjaivá tette.
Na, most mi kit válasszunk: a moszkovitát vagy a fanariótát?
