Persze, gazdasági-pénzügyi deszolidarizációról van szó, s végül is csak annyiról, hogy Gurcsány Ferenc ne beszéljen az ő nevükben is, s ne kezdeményezzen kunyerálni közös gazdasági mentőcsomagot (csónakot) Brüsszelben és Londonban, mert egyikük sem áll olyan csehül, mint Magyarország. (Még a csehek sem! — kajánkodhatunk keserűen.) Na, azért a többi kelet-európai ország sem ugorhat nagyot — itt csak az uniós tagállamokra gondolunk —, hiszen a recesszió réme mindenütt megjelent (talán Szlovéniát kivéve), s ha nekik nem is jutott a gyurcsánykodásból, páholyban egyik sem érezheti magát. Egy új gazdasági-pénzügyi vasfüggöny készül Európa szívében, mely a KGST örököseit újra elválasztja a gazdagabb és szerencsésebb — tehát diktáló — Nyugattól. Hát akkor érdemes volt részt venni ebben az egész nagy uniós tülekedésben, mely beruházásokat hozott ugyan a térségbe, de valós gazdasági fellendülést és stabilizációt nem, s az életszínvonal sem szárnyalt a fellegekbe. Egyfajta gazdasági gyarmatosításról beszélhetünk inkább, a lehetőségek kíméletlen kihasználásáról, de ugyanakkor a hasznok preferenciális kezeléséről. Most pedig, amikor világszerte dörömböl a baj, a gazdagabbak semmi hajlandóságot nem mutatnak arra, hogy a szegényebbeken segítsenek, ellenkezőleg, kemény protekcionizmust érvényesítenek önmaguk védelmében és mentésében. Ez elsősorban a bankszektorban vált nyilvánvalóvá, ahol a nyugati kormányok igyekeznek feltőkésíteni állami szubvenciókból, de eme pénzekből már nem nagyon jut ugyanezen bankok kelet-európai leánybankjainak. ,,Minden szentnek maga felé, hajlik a keze" — mondja a bölcs magyar szólás, s meg is lehet érteni a nyugat-európai politikusokat, hiszen, ha nem így tennének, holnapra már munkanélküliekké válnának maguk is. Rövid úton kicsúszna alóluk a szék, s mehetnének ,,nárittyembe jeget aszalni". Nem így a mi Ferink, aki úgy vonulgat a brüsszeli és londoni protokolltermekben, mintha a spanyolviasz feltalálója lenne, s Kelet-Európa megmentője egyben. Sem ott, sem otthon nem hiszik el már egy szavát sem, nem is veszik komolyan, de még senki nem kérte számon rajta az okozott károkat.

Szóval, Nyugat elhatárolódott Kelettől, a keleti tagállamok pedig elhatárolódtak Magyarországtól. Ez utóbbi gesztus váratlanabb és fájdalmasabb, mint az előbbi, mert azért nem ártana tudni csehjeinknek, lengyeljeinknek, románjainknak, bulgárjainknak és szlovákjainknak, hogy egy csónakban evezünk — a bizonytalanság felé. ,,Ma rajtam, holnap rajtad!" — ez is bölcs mondás.

A többnyire autóipari beruházásokra alapozott ,,keleti csoda" úgy fog összeroppanni, mint a kártyavár, még az igen büszke és rátarti Szlovákiában is.

Mi, magyarok nagy eredményeket értünk el, mert már Barack Obama amerikai elnök is emleget — elrettentő példaként.