A Fekete-dűlő — itt még tél végi csend honol, de a területek már gazdát cseréltek
Nyugati típusú szabadidőközpont, valóságos ikerfalu épülhet Vargyas határában. Legalábbis erről szólnak azok a tervek, amelyeket az osztrák befektető dédelget. S a hír, amely lapunkban is többször felbukkant, nem csak az erdővidéki falu, hanem egész Háromszék érdeklődését felkeltette.
Ilyen méretű tervről ugyanis eddig senki nem beszélt tájainkon, ráadásul a beszéden túl a nagyméretű területvásárlás már a tettek mezejére terelte az elképzelést. Mind méreteiben, mind jellegében szokatlan, ismeretlen dologról van szó, így a várakozás mellett — szinte törvényszerűen — a kétkedés is felütötte a fejét. Hiszen mi van, ha csak ingatlanügynökök járják a falut, a színes terv csak porhintés? Mi van, ha a falu népe föld nélkül marad? Nehéz vajúdást él meg Vargyas.
Hatvanmillió euró
Korántsem túlzás azt állítani: amit Ernst Pebal osztrák tanácsadó és vállalkozó vezetésével az erdővidéki nagyközség szomszédságába terveznek, az a megye, de lehet, hogy az egész Székelyföld legnagyobb méretűnek ígérkező vidékfejlesztési terve. Az első látásra túlzónak tűnő megállapítás alátámasztására elég, ha egyetlen összehasonlító adatot idézünk: az elmúlt közel két évtizedben a tervezett beruházási összeg alig kétszerese érkezett Háromszékre közvetlen külföldi tőkeinfúzióként. De a hatalmas összegen túl — amely a bokrosodó tervek miatt akár duplája is lehet majd — mind az előkészületek, mind a már megkezdett területfelvásárlás mértéke azt vetíti előre, hogy maga a terv nem csupán Vargyas számára ,,nagy falat", a térség egésze számára ,,megemésztendő" kérdés mindaz, amit — hogy a korántsem véletlen gasztronómiai analógiánál maradjunk — egy ilyen változás az asztalra tesz.
De röviden és a teljesség igénye nélkül (hiszen ezt maguk a megálmodók is egy önmagát fejlesztő tervnek tekintik) nézzük, mit is tartalmaz a Riverside (Folyópart) nevet viselő terv: egy 160 szobás, háromcsillagos ifjúsági szálloda (természetesen úszómedencével, szaunával, wellness-szolgáltatásokkal, vendéglátó egységekkel), ifjúsági sportközpont (fitnesz-, tenisz-, fal-, tollas- és röplabda-, gördeszkapályák, továbbá vizessport-lehetőségek, családi kirándulásra alkalmas terep, csónakázótó stb.), helyi mesterségek termékeit bemutató üzletsor, 60—150 négyzetméteres lakásokat magában foglaló lakópark, irodák, személyzeti lakások stb. A terv egy tizenhét lyukú golfpályával egészül ki.
A területigény mintegy másfél száz hektáros, ezt a falu délkeleti bejáratánál, a Fekete-dűlőben kezdték meg felvásárolni (eddig több mint harminc hektárt), de a golfpályát a vidéket átszelő Vargyas-patak jobb partjának teraszára képzelik el. A tervekről egyébként — igaz, német nyelven — a TDB Kft. honlapján lehet olvasni (www.tdbsrl.eu), s a minap lapunk egyik írására reagálva maga a beruházás irányítója is fontosnak tartotta ismertetni a sajtóval.
Mese vagy valóság
Az EP Consulting nevű cég, Ernst Pebal osztrák vállalkozó, tanácsadó már korábban feltűnt Háromszéken. Vargyasi és megyei hivatalosságokkal találkozott, sőt, egy tapasztalatszerző-bemutató útra is meghívta az illetékeseket. Ám az itt-ott felbukkanó híradásokon túl bizonyára nem sokan vették készpénznek a meglebegtetett terveket. Hiszen ilyen ajánlatokkal az utóbbi tíz esztendőben tele lett a padlás, s ha a közvetlenül megszólítottak hittek is a megvalósulásban, a szélesebb közvélemény szép meseként értelmezte. Ám tavaly beindult a területfelvásárlási henger, s a szép mese lassan elevenbe vágó valósággá kezdett formálódni. A valóságnak pedig — természetéből fakadóan — az árnyoldalai is felsejlettek.
Kétség és kényszer között
Vargyason immár mindennapos beszédtéma ,,az osztrák" ténykedése. Úton-útfélen hangot adnak az emberek kételyeiknek, ám véleményüket kevesen vállalják a nyilvánosság előtt. A fő téma maga a területvásárlás, mert a tervről kevesen és keveset tudnak. Így nem csoda, hogy kételkednek is benne...
Németh Árpád (képünk) a birtokaik nagy részét visszaszerző Daniel bárók leszármazottainak megbízottjaként már a kezdetekkor részt vett a tárgyalásokon. Az olasz útépítő vállalkozó által néhány évig kavicsbányaként használt patakmelléket ugyanis a báró kapta vissza, s az akkor még Vargyason alig ismert osztrák befektetőnek kézenfekvő volt egy ,,nagyobb falattal" kezdenie a területek megszerzését. Németh Árpád nem titkolja, amit a befektetők képviselői még ma is üzleti titokként kezelnek (a sajtótájékoztatón erre hivatkozva hárították el a választ), hogy a terület hektárjáért 15 000 euróról indult az alku, hogy aztán 12 000-ben megegyezzenek. Ez az árszint egyébként egész Vargyason nem titok, hiszen a báró és az önkormányzat mellett (a tanács a Transbar vállalat háta mögött egy 1,6 hektáros parcellát értékesített) több tucat földtulajdonos ment bele a vásárba ezen vagy ezt megközelítő áron. És sokan örömmel, hiszen az itteni termőföldárakhoz képest csaknem a tízszerese ütötte a markukat. Arról nem is beszélve, hogy a vásárló az átíratással járó ügyintézését is felvállalta (ami a hírek szerint további legalább kétezer eurót jelent hektáronként). Mindez egyébként a Fekete-dűlőben, vagy ahogy a helyiek mondják, a Feketében, amelynek neve is mondja, hogy Erdővidék vonatkozásában igencsak fekete, vagyis jó minőségű termőföld található itt. A patak közvetlen közelében levő felhagyott felszíni kavicsbányáról már korántsem mondható ez el, mint ahogy a Veresfű szege helynév sem föltétlenül erről árulkodik.
Ám a kedvező ár(ajánlat) nem tartott sokáig, ma már a golfpályának kiszemelt Nagy- és Kis-völgy nevű dűlőben hektáronként kétezer euróra kötnek előszerződéseket. Hogy mennyit, azt még nem tudni, de sokan ottani területeikért többet várnának el. Soós Béla közbirtokossági elnök például nem titkolja, hogy a teraszon levő területét nem szívesen adja, ennyi pénzért pedig ugyanvalóst. László Albert pedig egyenesen úgy fogalmaz, hogy ő drágábban sem szívesen adná el, de az előszerződésekkel már ,,körbevették" a földjét. Kétség és kényszer között feszülnek a gondolatok, s bár nyíltan nem ellenzik az eladást, az ősi föld átruházása nem megy jó szívvel.
Igaz legyen
Ennél talán még nagyobb kétségeket szül a terv valódisága. Németh Árpád, aki a polgári frakció tagja az önkormányzatban, frappánsan fogalmaz: nagy szükség van beruházásra, munkahelyre, de csak azt tudjuk, hogy a terv honnan indult, azt nem, hogy hova jutunk el. Hiszen elmondása szerint a polgármesterrel már többször ismertették, de a tanács közvetlenül még nem találkozhatott a tervvel. A szóbeszéd pedig burjánzik, az üdülőfalu mellett itt már lámpagyártól tojásfarmig sok mindenről szó esett. Az üdülőfalu tervét, már amennyi nyilvános belőle, látták ugyan, de hát szép színes rajzot még sok helyen találni. Nem csoda hát, ha a telekspekuláció gyanúja markánsan felmerül. Sőt, olyan, látszólag minden valóságot nélkülöző, ám az Európa-szerte tényként kezelhető ,,szemétturizmus" mintájára akár szeméttelepet is építhetnek ide. Azt hogyan akadályozzuk meg? Egyébként sokan azzal magyarázzák a telekspekuláció gyanúját, hogy már nem csak összefüggő földdarabokat vásárolnak, hanem a falu legkülönbözőbb dűlőiben lévő parcellákra is előszerződést kötöttek.
Csak igaz legyen mindaz, amit az üdülőfaluról hallottunk — összegez Németh Árpád, aki nem felejti el megjegyezni, hogy a lakópark építésével úgyis marad egy nagyon kényes kérdés: kiknek adják el azokat a lakásokat? Mert a vargyasiak aligha tudják megvenni...
Védekező reflexek
A faluban felmerülő aggályok korántsem meglepőek. A közelmúlt történelme által is erősített következménye ez a régóta tartó nyomorúságnak. Nehezen visszaszerzett vagyonát, valamiképpen megteremtett életterét féltő közösség reflexreakciója ez, amelyet bizonytalanná tesz a hirtelen és általa aligha értelmezhetően felvillantott változás előszele.
Vargyas-patak — a ,,folyó", amely megihlette a Riverside-tervet
Érdekes részelemei az aggálypanorámának a szintén tervbe vett vadásztatási elképzelések. Mert az osztrákok nem rejtik véka alá, hogy a rendkívüli potenciállal bíró — értsd jövedelemmel kecsegtető — vadásztatási lehetőségek is vonzották erre a szűz tájra. Ahol még a spanyol király is eldurrantotta fegyverét, és bizonyára nem eredménytelenül (sem számára, sem a vadászatot szervezők zsebe vonatkozásában). De mennyire készültünk fel arra, hogy a nagy nehezen, sok vesződés árán végre visszakapott erdőrengeteg vadállományának haszna ne elsöprő mértékben a vadásztató szervezetek-cégek ölébe hulljon, hanem az erdőtulajdonosok is, tehát maga a közösség is részesüljön belőle?
A szakember erre azonnal rávágja: a vadászati jog, sajnos, az új törvénykezésben sem köttetett össze egészében és egyértelműen az erdő tulajdonjogával. Benedek Barna málnási vadgazdálkodási szakember szerint ezért ebben az ágazatban is, bár némileg enyhébb módon, de tovább tart a köztes állapot, amikor a vadásztársaságok nem a tulajdonosoktól, hanem az államtól veszik bérbe a területet. Igaz, bizonyos kulcs szerint a tulajdonos is részesül a jövedelmekből. S ha arra gondolunk, hogy az osztrák beruházó vadásztársaság létrehozását is kilátásba helyezte, ami egyértelműen a vadásztatás fellendülését is hozhatja magával, fontos lenne az erdőtulajdonosok jogainak érvényesítését is bebiztosítani. A szakember az egyesületek létrehozásában, de főként a létező magánerdészetek ilyen irányú fejlesztésében látja a megoldást. A vargyasi közbirtokosság egyébként lépett ez irányban, Soós Béla elnök kérdésünkre elmondta, hogy az északi területekre csíkiakkal együtt egyesületet hoztak létre, és újabb bejegyzését tervezik.
Milyen gyermek születik?
Az üdülőfalu építése tavasszal rajtol — ígérik a beruházók —, s akkor talán a rendeltetés körüli bizonytalanságok is szűnnek némileg. De ezzel a sok kérdőjel, a várakozás kíváncsisággal fűszerezett kétkedése bizonyára nem sokat lanyhul. Nem csoda, hiszen Vargyas — sajátos története során először — alig egy-két év alatt megszüli(heti) ikerfaluját. Nem tudni még: édesgyermekként épül-e be a tájba, vagy magának mindent követelő fattyú lesz belőle. Mint ahogy azt sem, hogy felkészült-e a falu, a közösség, a vidék egy ilyen ,,újszülött" fogadására, nevelésére.
