Traian Băsescu államelnök újabb országértékelő beszédében, melyet a parlament plénuma előtt makogott el, egyetlen követhető, tisztázó gondolatot sem volt képes kifejteni. Nem lehet tudni nagy expozéja nyomán, hogy az államfő akarja-e például a Boc-kormány hitelfelvételi szándékát támogatni, s azt sem, hogy miként is látja a válságból való kilábalás más útjait. Ilyen zavaros és zűrzavaros még soha nem volt eleddig, mert hol azt állítja most is, hogy a Nemzetközi Valutaalappal kár tárgyalni, hol meg azt, nincs más megoldás, mert ha nem fogadjuk el diktátumaikat, Románia nemzetközi hitelminősítése alaposan leértékelődhet.
Én úgy látom, hogy egy évek óta (ha nem évtizedekről van szó!) tartó önáltatásban éltünk, olyan tévhitben, mely szerint Romániának mindent elnéznek és megbocsátanak. A válság itt is úgy kezdett tombolni, akár másutt, s a magunkra szinte-szinte rákényszerített hazudozás kezdte szedni áldozatait. Az összeomlás szélére került leánybankokat, a kisvállalkozásokat, az egész közigazgatási rendszert, de legfőképpen az állampolgárok elemi érdekeit.
Kölcsönökre szükség van, de egyáltalán nem mindegy, milyen áron. Ebben a vonatkozásban Románia még mindig tanulhatna Magyarország szomorú példájából, mely — éppen a sorozatos felelőtlen kölcsönzések miatt — az államcsőd egyre fenyegetőbb közelségébe került. Románia ma még mondja a magáét, s megpróbálják fölkent vezetői letagadni, hogy ugyanúgy sodródik a világválság veszélyes örvényei felé, akár a többiek, szomszédai és a messzi földön lévő sorstársai. S nem is történik semmi ennek kivédésére. Mintha egy struccbanda dugosgatná fejét a homokba, hogy ne lássa a reális veszélyeket. Az ország súlyosan túlköltekezett — idegen pénzekből, idegen tőkére alapozva —, de sehol, soha nem tartott lépést a korszerűsítés és a racionalizálás valós lehetőségeivel. Ha itt elkezdődik a vágtató recesszió, az még rosszabb lehet, mint Magyarországon. Băsescu ajánlott néhány tétova megoldási lehetőséget a válság kezelésére, melyek közül a túlontúl felduzzasztott, here módra működő adminisztráció karcsúsítása lenne az egyik.
Azt jól mondja, hogy a túlduzzasztott adminisztráció csak a korrupció melegágyainak kiterjesztését jelenti, de arra már nem ad semmiféle választ, hogy egy szegény országban miért kell az erőszakszervezetek elősdi terjengésével növelni a tönkremenetelt!? Márpedig ez történik itt, hiszen a ,,nagy forradalom és rendszerváltás" óta a csuka fogta róka és a róka fogta csuka elve érvényesül. Mindegy, hogy ki az elnök és a miniszterelnök.
