Ünnepre készül a Magyar Polgári Párt elnöke. Elképzelése szerint az alakulat hét végén esedékes, gyergyószentmiklósi kongresszusán a párt bejegyzésének első évfordulóját ünnepelnék. A szervezeten belül mégsem örömteli várakozás előzi meg az eseményt, hanem sárdobálás, vádaskodások, rágalmazások hangzanak el, feszültség és zűrzavar uralkodik.
A választás szabadságát fennhangon hirdető alakulat elnöke ugyanis éppen a szabad választást igyekszik minden erejével megakadályozni, hosszú ideje ez jelenti számára az egyetlen elfoglaltságot. Pártépítésről beszél, de közben csak összeesküvés-elméleteket gyárt: ellenfelei lejáratása érdekében azt hangoztatja, egyesek az RMDSZ-be szeretnék visszavinni az MPP-t. Azokat vádolja, akik itt, Háromszéken tisztességes eredményt értek el az önkormányzati választásokon, akik azóta is dolgoznak, ötletekkel állnak elő, közmeghallgatást szerveznek egy-egy, a közösség számára fontos kérdésről, kezdeményezéseik vannak. Közben az elnök hibát hibára halmozott: lemondott a parlamenti választásokon való indulásról, elszalasztotta a lehetőséget, hogy az alakulat megmutassa magát, az összefogást sürgető közhangulattal szembehelyezkedve elutasította az RMDSZ—EMNT-megállapodást. Legújabban pedig ama egypártrendszeri beidegződés mentén szeretne választásokat, amelyet a diktatorikus rendszerekből ismerünk: éspedig hogy választani lehet ugyan, de jelölt csak egy van.
Szász Jenő görcsös ragaszkodása az elnöki székhez azonban végzetes lehet a párt számára. Könnyen megeshet ugyanis, hogy miközben az elnök ünnepelni készül, az MPP választói kiábrándultan elfordulnak a választás szabadságát még saját portáján is ellehetetlenítő alakulattól. Csak nehogy a választás szabadságának eszméjét is végérvényesen a sírba vigye.
