Igaz, mindeddig még csak a tavalyelőtti támogatást tudják immár a kasszában, az összesen valamivel több mint 800 hektár legelő több mint felére kapták meg a hektáronkénti 80,55 eurót. A pénz azonban nem sokat szunnyadt, mert ebből sikerült mintegy 200 hektár legelőt feljavítani, nyolc ember fél évig dolgozott a közbirtokosság területein.

Némileg meglepő, hogy, ismerve a közbirtokosságok meglehetősen nehéz helyzetét, Vargyason majdnem mind megvalósításokról beszélnek a vezetők. A beszélgetésbe bekapcsolódik az időközben érkező Imets Imre legelőfelelős és László Albert alelnök is. Így megtudhatjuk, hogy hamarosan új székházba költöznek, mert sikerült megfelelő, a tűzifa kiosztására is alkalmas udvarral rendelkező telephelyet vásárolniuk a volt szeszgyár területén. Az osztrákok mészköves terve is szépen halad, a rendkívül jó minőségű alapanyag területének nagy része a közbirtokosságé, így onnan is származik majd jövedelem.

Egyébként a közbirtokosságnak 399 tagja van, és több mint 2200 hektáron gazdálkodnak. A visszaszolgáltatási nehézségek után (pedig milyen egyszerű lett volna minden, ha az 1947-ben elvett területeket egészben visszaadták volna, hiszen itt, Vargyason mindet telekkönyvvel tudták volna igazolni — jegyzi meg Soós Béla), nos, néhány esztendeje nyereségesen tudják működtetni a közös vagyont. Igaz, ma már a falu kisebbik része rendelkezik joggal, holott amikor elvették, a helybeliek közül még tíz százalékra sem rúgott azok aránya, akik semmilyen résztulajdont nem tudtak magukénak. A közbirtokosság mostani vezetői egyébként ma is csodálattal veszik elő azokat a regisztereket, amelyeket az elődök vezettek.

De mindez a múlté, s bár okulni lehet belőle, a közbirtokosság szerepe is némileg módosult. A vargyasi közbirtokosság irányítói az indulás nehéz első éveit immár maguk mögött tudják, most már mindennapi pénzügyi gondokkal nem küzdenek, s napirenden a fejlesztés is.