S nem mások ezek, mint a régi feljegyzések, egyházi levéltárak jegyzőkönyveinek bejegyzései, nemkülönben a ma is élő szájhagyomány. Mert: most is van olyan falu, ahol március idusán büszkén emlegetik a helybeliek, hogy ,,a mi falunk is ajánlott fel harangot a szabadságharc oltárára!"

Amikor az ágyú még harang volt

Gábor Áron ágyúinak előélete is volt. Nem más ez, mint maga a harang, mely még a tornyokban szólt, vészharangként, hogy harcra hívja, buzdítsa, serkentse és toborozza azokat, akik igaz hazafinak érezték akkor magukat. Nagy Sándor hidvégi református lelkész, ,,a háromszéki nép közhangulatának népszerű szónoka" részt vett a háromszéki önvédelmi harcban, és leírta: amikor Kézdivásárhely már arzenállá változott, a falvak lakói előkeresték ereklyéiket, tálakat, tányérokat, kanalakat, levették harangjaikat, s vitték, hogy ágyúgolyókká öntessenek. ,,Elégnek tartották az egyházak, ha egyetlen harangjuk marad, amely vészharangként csatára hívja, vérrel, élettel adózni a szabadság istenének. A nép a harangokat használta fel tárogatóknak, a véres kard hordozása helyett, amely lassú hírnök lett volna. Egy óra elég volt arra, hogy talpra álljanak, s induljanak a központba, Sepsiszentgyörgyre csatarendbe sorakozni a harcképesek. Ha itt vagy amott támadott az ellenség: megkondult a legközelebbi vészharang, rá megszólalt az első, második szomszéd falu harangja, s percek alatt elterjedt a rémes zenévé olvadó hang. Óh, rémesen szép volt e harangharmónia! Valami megható misztérium vala. Ebben rejlett Háromszék taktikája. Ez a... harangtelefon s ez úton kifejlett csatarendszer tette őt győzhetetlenné." Amikor 1848. november 24-én érkezett a hír, hogy az ellenség megrohanta Aldobolyt, ,,Sepsiszentgyörgyön megkondultak a vészharangok, s utána az egész Háromszék harangjai, s egy óra alatt a Kálnoky grófoktól kapott másfél fontos ágyúval a nép az aldobolyi réten volt" — érzékeltette a harangok hadba mozgósító szerepét Nagy Sándor. November 28-án a sepsiszentgyörgyi székház feletti magaslaton Gábor Áron két felszerelt ágyúja célba talált! A lelkesedés lángja magasra csapott, egész Háromszék harcra készen állt. Gábor Áron első két ágyúja Hidvég alatt eldördült, Barcaföldvár elesett. Kimondhatatlanul fontos szerepe volt tehát a harangoknak a szabadságharc idején, akár a tornyokból riasztottak, akár ágyúba öntve dörögtek a hídfőkön. A szabadságharc történetének volt azonban egy érdekes, az események felidézése közben sokszor elsikkadó pillanata: az ellenség nem kis irigységgel szemlélte a harangokból öntött ágyúkat, s jobban szerette volna, ha azok a tornyokban maradtak volna. 1849 újév napján Barcaföldváron báró Heydte százados, császári királyi meghatalmazott nem átallotta beíratni az árapataki békeszerződésbe, hogy ,,az ágyúk… Háromszék költségére, ismét harangokká öntessenek!" Kevés nép büszkélkedhet még a harangokból öntött ágyúkkal vívott küzdelmeivel, de az is örökre egyedi ötlete marad a mindenkori osztrák önkényuralom hatalmasainak, hogy az ágyúk ismét haranggá öntessenek!

,,Oh, e nagy nép önfeláldozása és áldozatkészsége előtt meghajolva le kell borulni az utókor gyermekének!" — jegyezte fel az illyefalvi Németh László kormánybiztos. Pósa Lajos költő, aki soha nem járt Háromszéken, verset faragott az ágyúöntő emlékére, melyet megzenésítettek, s a Monarchia elején széltében-hosszában tanították az iskolákban. A sepsibesenyői Kovács Berta nénitől jegyeztük le ezt a változatot 1998-ban: Sötét felhők tornyosulnak már az égen / Elnémultak a harangok Háromszéken, / Elszálltak a csatatérre viharszárnyon / Mind ágyúnak öntötte be Gábor Áron. / A két elsőt kivitték a dombtetőre / Harang voltál, légy szabadság hirdetője / Dörgésed is az egekbe messze szálljon / Meglengeti lobogóját Gábor Áron!

Most, március idusán számolgatom jegyzeteimben, hány harang van még Háromszéken, mely negyvennyolcban vészt kongatott, és ma is énekli, hogy: A villámokat megtöröm, a felhőket szétoszlatom, az élőket hívogatom, a holtakat elsiratom! Az eredmény meglepő: ötvenkét, 1848 előtt készült harang van, mely ha egyszerre megszólalhatna, 1848 óta eddig még nem hallott nemes zenei ércgyűrűbe ölelné egybe Háromszék ünneplő falvainak népét!

Ökörszekerek sora kanyargott

A háromszéki és a székelyföldi falvakból különös hangulatban, hazafias érzéssel s a jövőért kissé aggódva hozták a keresztény egyházaktól felajánlott harangokat. Nem minden eklézsia irattára rendezett, van olyan egyház is, ahol a levéltár eltűnt, vagy éppen a tűz martaléka lett. Nos, ezekben kutakodva csak elvétve akad rá az ember ritkábban korabeli, de későbbi bejegyzésre, visszaemlékezésre, mely a „harangkálváriára" utal. Alsócsernátonnak elhasadt egy hatmázsás harangja, s mert „hangjában meghalványult", felajánlották Gábor Áronnak — mesélte az áldott emlékű Haszmann Pali bátyánk 1972 nyarán.

Fennmaradt a szabadságharc irodalmában, hogy legelsőnek a sepsiszentgyörgyi vártemplomi egyház ajánlotta fel két harangját ágyúöntésre. ,,De utána mi következtünk, a bölöni unitárius gyülekezet. Ez apáról fiúra fennmaradt emlékezet" — jegyeztük le néhai Benczédi Domokos lelkész szavait 1963-ban. 1848. december 30-án Gidófalváról, Étfalváról, Kovásznáról, Zágonból, Bitáról, Bodzafordulóról (az akkori Magyarbodzáról) kérte a harangokat Gábor Áron, s indultak útnak az ökörszekerek. ,,Székely Mózes két harangot öntetett Rétynek — írta sok évvel ezelőtt néhai Bálint Ferenc nyugalmazott lelkész —, s a kisebbet, egy 1773-ból valót ágyúba adott az eklézsia 1848-ban." A felsőrákosi unitárius egyház jegyzőkönyvében még Fekete Dezső papsága alatt találtunk rá a bejegyzésre, miszerint ,,volt Rákosnak két régi harangja: egyik 1648-ból, a másik 1708-ból való volt. Egyik, nem tudni, melyik, ágyúba öntetett 1848-ban."

Szívest-örömest szólaltatjuk meg a régi és megsárgult dokumentumokat most, a háromszéki önvédelmi harc 160. évfordulóján. A vargyasiak évtizedekig sajnálattal emlegették, hogy hazafias lelkesedés közepette az unitárius egyház régi, legdrágább harangját ajánlotta fel egykori papjuk ágyúöntésre — mesélte Dimény András nyugalmazott lelkész az 1789-es püspöki vizitációs jegyzőkönyv alapján, éppen 39 esztendővel ezelőtt. A féltve őrzött harang felirata: Fusa sum utsonem in honorem et gloriam unius veri Dei et Filii eius Jesu Christi. Patrono Generoso Stephanus Daniel de Vargyas. Me fudit Petrus Muratius 1667.

Az illyefalvi kálvinista gyülekezet Nagyságos Petke Barabás kurátor javaslatára egy 1789-ben öntött harangját szállíttatta be az Olt utcába. A kökösi unitáriusok még nem sejthették, hogy a Feketeügy hídjánál veszti életét az ágyúöntő őrnagy, amikor egy régi harangjukat felajánlották neki. S hogy az utókornak is megmaradjon ez a nemes tett, a harang feliratát rávésették a templom portikusának homlokfalára: Venite, audite verba vitae. Ec. Unit. Kökös. Past. M.C. Bedőházi Andr. Killye 1707.

Gábor Áron eresztevényi szomorú temetésének késői emlékét Demeter Aranka sepsiszentgyörgyi kórházi alkalmazott mesélte el: ,,Nem merték a halottat Bereck felé vinni, mert a kozákok el akarták kobozni a holttestet. Hiába volt harangja a kicsi templomnak, hogy fel ne hívják a figyelmét az ellenségnek, nem harangoztak, csak egyet-kettőt kongattak a monyával." Nos, az eresztevényi régi megyebíró évtizedekig lakásán őrizte Gábor Áron harangját. Most bárki megtekintheti ezt a történeti értékű, XV. századi elhasadt harangot az eresztevényi templomban.

Egyed Ákos adataira hivatkozva ismételjük, hogy a Székelyföld összesen 313, Háromszék 125, Marosszék 93, Csíkszék 56, Aranyosszék 25 s az egykori Bardoc-fiúszék 14 harangot szereltetett le a tornyokból, hogy ágyút öntessen belőlük. Nem többet s nem kevesebbet — írják a szakemberek —, mint hetvenet! S mert a rohanó idő, az állandó használat s néha az erős fagyok is tizedelik harangjainkat, egy-egy ki is esik használatból. Ezért most, ünnep küszöbén megemlítjük, hogy értékes idegenforgalmi látnivaló lehet a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum udvarán lévőhöz hasonló, háromszéki állandó szabadtéri harangkiállítás.

Nálunk több régi, értékes elhasadt harang menekült meg a századok folyamán, mint benn, az anyaország területén, ahol hosszabb ideig pusztított a török és a tatár. Nem volt század, amikor ne született volna vers a szabadságharcról, Petőfiről, Gábor Áronról, a harangokról. Kányádi Sándor kedves versét (A kökösi hídon) iskolások szavalják szerte nyelvterületünkön. Ugyanilyen gazdag a magyar és a világirodalom harangról szóló versekben. Több mint tucatot adott át örök emlékül gyűjteményéből e sorok írójának néhai Bardóczi Domokos székelyszáldobosi református lelkipásztor. A harang nagyságát, méltóságát meglepően szépen énekli meg Horváth Alpár. Arról szól a vers, hogy a harangozó lejött a toronyból, amikor fenn megkondultak a harangok. Felment, és meglepetéssel tapasztalta, hogy emberfia sincs a toronyban. De a harangok szóltak. Elvagdosta a köteleket, megkötözte a harangokat, de azok csak zúgtak tovább. Idézzük a vers utolsó szakaszát:

végül vízbe vetették őket

ott, ahol a legnagyobb a tenger

és akkor..................................

...........................megkondultak

a tengerek...............................

A háromszéki önvédelmi harc 160 éve felénk hullámzó emléktengeréből több mint háromszáz harang szól, és zúg, ha akarjuk, ha nem, szünet nélkül, megállíthatatlanul. Zúgnak azokban a tornyokban, ahonnan alávetették őket negyvennyolcban, zúgnak a Dél-Hargitában s azokon a helyeken, ahol földbe ásták őket, Rákiné kútjában, ahová beeresztették. Hallani a laborfalvi Harangos-tóban, ahová elrejtették, az Olt martjában, hogy ,,ne kapja és ne vigye el az ellen".

Benedek Marcell Déli harangszó című versében olvastuk a Képes Kálvin Kalendá­riumban: ,,Aztán egyszer eszembe villan. Különös! A mi kis kálvinista falunkban harangoznak mindennap délben. Tovább játszom ezzel a gondolattal. Vajon hány óra lehet Amerikában vagy Ausztráliában, amikor nálunk a déli harangszó megszólal? A déli harangszó szakadatlanul szól, amikor a Földön valahol 12 óra van. Csengő ércgyűrűt von a világ köré, ez a gyűrű fogja össze a szeretet egységébe az emberiséget..."