Ti elhaltatok, de éppen vértanúságotok biztosítja a halhatatlanságot számotokra a jelenben és a jövőben egyaránt — hangzott a Váradi József és Bartalis Ferenc sírjának is helyet adó vártemplomi cinteremben. A Váradi József Általános Iskola gimnáziumi tagozata ünnepi műsorát bemutató diákok a forradalom és szabadságharc dicső és véráztatott pillanatait foglalták versbe, prózába és dalba, kár, hogy sem a székely, sem a magyar himnusz nem volt elég késztetés arra, hogy a Tóth Emőke által vezetett énekkar tagjain kívül a több száz résztvevőből tucatnál többen bekapcsolódjanak a nemzeti dalok közös kórusába.
Később a Plugor Sándor Művészeti Líceum végzős diákjai a Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva kezdetű dallal, hangszeres kísérettel vonultak a cinterembe, ahol Albert-Nagy Örs rendhagyó szónoklata némileg meglepte a jelenlévőket. „Ünnep? Megszokás? Mert ha az, akkor inkább a csendet választom. Prédikálásból elég" — kiáltotta a mikrofonba, mielőtt meggyújtotta a kegyelet gyertyalángját. Ezek után a verses-zenés műsor nem tűnt erőltetettnek, a falakon kívülre vezető kockaköves út mentén elhelyezett hangszórók még sokáig visszhangozták a művészetisek történelmet idéző hangját.
