,,Tisztelt szerkesztő úr! Miután megjelent a Mi lesz veled, szentgyörgyi sport? című írása, abban reménykedtünk mi, sportbarátok, hogy a polgármesterben lesz annyi betyárbecsület, s a lapon keresztül — hiszen a lap vetette fel a problémát: pontosan mennyi pénzt, mekkora összeget fordít, természetesen, az adófizetők pénzéből, a megszerzésre kiszemelt sporttelep karbantartására és főleg fejlesztésére — nyilvánosságra hozza azt a pénzösszeget.
Figyelve a lapot, csak azt mondhatjuk, tévedtünk. Először is, mert a lap nem közölte az összeget, másodszor, mert Tibodi Ferenc tudósításában — melyet a prefektus kezdeményezte meghallgatásról írt Nagy hűhó semmiért címmel — sem esik említés a lényegről, azaz a pénzről, mely nélkül ma minden csak üres beszéd... Bátorkodunk, s mi is megfogalmazzuk a kérdést: Akkor hát mennyi az a mennyi, melyet a sporttelepre, aztán a sportra szándékszik fordítani a város?... Tisztelettel, a Sportbarátok Köre"
Kedves Sportbarátok, szíves engedelmetekkel itt megállunk mondandótok közlésével. Hogy melyik sportág mennyi pénzt kap, az hadd legyen azok problémája, gondja, akik adják. Mi együtt csak azt kérjük a város pénzével bánó illetékesektől, hogy Sepsiszent-györgy nagypályás labdarúgásának újrafellendítésére annyit fordítsanak, mint a kosárlabdára, és annyit kapjon az olimpián szerepelt birkózás is! De ne feledkezzenek meg a férfi kosárlabdáról, a női kézilabdáról, a karatéról, a tornáról, az úszásról, a tollaslabdáról, a dzsiu-dzsicuról... és természetesen, ne feledkezzenek meg a gyermek-, valamint az ifjúsági és a lakossági szabadidősport anyagi támogatásáról se. Gyerekeink és magunk örömére. Mert még mi is szeretnénk sportolni.
