A cél röviden és velősen megfogalmazva így hangzik: minél több fiatal sportoljon rendszeresen, azaz térjen vissza a sportpályákra, s fedezze fel újra, majd kedvelje meg a sportban rejlő szépségeket — most kezdem csak igazán érteni egykori tanítóképzős tanárom, Haáz Sándor (civilben rajztanárunk volt, de sportköri órákat is tartott) szavait, amikor az első sportórát ezzel a mondattal kezdte: A sport széppé tesz. (Na nem csak a fizikai szépségre gondolt, hanem a jellemvonás, az erkölcsi formálás eredményezte nemes emberi vonásokra). Ismerjék meg a sport igazi értékeit. De ne csak a fiatalok, hanem a szülők és a pedagógusok is ismerjék fel, fogadják el a sportot mint nevelési eszközt a gyerekek tulajdonságainak, emberi jellemvonásainak, más szóval élve, egyéniségének formálásában. És akkor még nem szóltunk a sport egészségünkre gyakorolt áldásos hatásáról. Elvitathatatlan tehát a sport és a testnevelés szerepe a fiatalok harmonikus testi és lelki nevelésében.
A Vándorgyűlésen két iskola — az egri Kemény Ferenc Általános Iskola és a budapesti Csík Ferenc Általános Iskola — is részletesen ismertette e téren végzett (és végzendő) munkáját. Az egri iskola például nem osztályoz testnevelésből, nincs is felmentettje, azért testnevelés, azért sport, hogy a gyerekek érezzék jól magukat. Az iskola tantervében szerepel az olimpia heti egy órával. Az osztálytermek egy-egy olimpiai versenyző nevét viselik, rendszeresen szerveznek sport- és olimpiai témájú szellemi vetélkedőket, na és sportversenyeket. S hogy sikerük teljesebb legyen, igénybe veszik a világhírű egri sportmúzeum szolgálatait. A Csík Ferenc Általános Iskola — a sportutánpótlás-nevelésre, valamint a német és a média emelt szintű oktatására szakosodott — helyi tantervében szerepelnek speciális tantárgyi modulok, mint a sport és szervezés, a sporttörténet, a testnevelés-elmélet, a sportági ismeretek, a sportpszichológia, az edzéselmélet. Tantermei egy-egy olimpiához kötődnek, kapcsolatot tartanak a mindenkori olimpiai versenyzőkkel, iskolazászlójuk van, logójuk, évkönyvük. S hogy csak néhány végzős diákjukat említsük meg: Kásás Tamás, Storcz Botond, Bor Barna, Szávay Ágnes, Bartha Nóra...
Tudom, furcsának tűnik a két említett iskola példája. De elmondtam, mert ebből lehet tanulni. Lehet... Talán még akkor is, ha tényleg kivitelezik a romániai testnevelés-oktatás mostanában gyakran emlegetett „reformját" (a testnevelési órák számának csökkentésére gondolok), hiszen olimpia ezután is lesz, s oda az út legtöbb sportoló esetében a világ- és Európa-bajnokságok során át vezet... Elmondtam, mert arra is gondoltam, hogy ebből hátha okulnak az illetékesek, nem mint az Iskolás Sportklubbal kapcsolatos székelyudvarhelyi példából.
Na persze, a Vándorgyűlésen szóltak az edzők, testnevelő tanárok erkölcsi megbecsülésének milyenségéről, munkakörülményeik javításának szükségességéről, mert nem véletlen, hogy míg 1928-ban például húszezer edző dolgozott az országban, 1998-ban csak nyolcezer edzőt tartottak nyilván... Fontos tehát, hogy minél több edző és testnevelő — jól képzett edző és testnevelő, aki tudja, hogy miért lép be a testnevelési és sportórára, s az óra végén is tudja, mit tanított — dolgozzék az igényeknek megfelelően, hogy ily módon találkozzék a kereslet és a kínálat.
Érdekes módon nem esett szó a pályákról, sporttermekről. Valószínű, azért, mert ez nem gond. Amikor életre hívták a sportoktatásra szakosodó iskolákat, előbb megteremtették a munkafeltételeket, érthetőbben szólva, biztosították sportlétesítmény-bázisukat. Ebből is tanulhatnánk mi, sepsiszentgyörgyiek.
