Az utcai megmozdulásokat előrejelezték a gazdasági szakértők, a válságnak ez az egyik következménye. A kabinet mégis kapkodva, kétségbeesetten próbálja csillapítani a társadalmi elégedetlenséget, s miközben a Nemzetközi Valutaalaptól több milliárd eurós hitelt szándékozik felvenni, Emil Boc azzal vigasztalja az állampolgárokat, áprilisban érződik majd igazán a krízis, Traian Băsescu államfő pedig szolidaritásra szólította fel a lakosságot. Felhívása azonban hiteltelen, hiszen az elnök szemmel láthatóan mindent egyetlen célnak rendel alá, és az nem a gazdaság élénkítése, hanem inkább az államfői szék megőrzése. Félő egyébként, hogy éppen az elnökválasztás miatt szorul háttérbe a válságkezelés: már most világosan látszik, mesterségesen gerjesztett, üres politikai csatározásokkal telik majd el az év, koherens gazdaságélénkítő programot pedig a kormány nem tud gyakorlatba ültetni, még ha vannak is erre vonatkozó elképzelései.

Jó példa erre a kabinet azon szándéka, hogy töröljék vagy csökkentsék a különféle pótlékokat, pluszjuttatásokat a közalkalmazottak esetében — ezzel ugyanis pénzt takarítana meg az állam, ráadásul egyfajta társadalmi egyenlőtlenséget is megszüntetnének. Az önmagában dicséretes elképzelés azonban visszájára fordul, ha nem társul más kezdeményezésekkel — például az oly sokszor beharangozott egységes bérezési rendszer kidolgozásával —, hiszen nem lehet ugyanúgy megvonni a pótlékokat az így is alig tengődő kezdő pedagógustól, mint a több tízezer lejes jövedelemmel rendelkező hivatalvezetőktől. Ráadásul arra sem esküszik minden gazdasági elemző, hogy a fogyasztás csökkenését okozó takarékossági intézkedések a legmegfelelőbbek a válság idején, amikor gyárak és vállalkozások százai kénytelenek egyik napról a másikra elbocsátani az alkalmazottakat megrendelések hiányában.

Ötletszerű, kapkodó intézkedései révén a jó szándék ellenére az utcai tüntetések lavináját indíthatja el a kabinet, tovább súlyosbítva ezáltal saját — és a lakosság — helyzetét.