Megyénkben mintegy háromszáz család még mindig várja a huszonvalahány éve befizetett Dacia gépkocsi ellenértékét.
Azokról van szó, akik a kilencvenes évek elején átvitték a bankbetétet az akkori takarékpénztártól (CEC) a fejlesztési bankhoz (BRD) — előbbi pénzintézetnek ugyanis tavaly ősszel kiutalta a kormány a sokévi késéssel megszavazott törvény szerinti összegeket, a bank azonban megismételt kérései ellenére sem kapott semmit, még magyarázatot sem.
Azt sem lehet tudni, hogy az állami költségvetésben van-e keret ennek a régi adósságnak a rendezésére, még a kárpótlásra jogosultak száma is elég tág határok, országszinten 36 000 és 40 000 között mozog. Szerettük volna megtudni, hogy ebből hány háromszéki lakos vette fel az őt megillető (esetenként változó) összeget, a CEC azonban ezt titkos adatként kezeli. Biztos csak az, hogy zömükben nyugdíjasokról van szó, akik átlag húszezer lejes kártérítést kapnak. Ebből természetesen nem futja egy új személygépkocsira, még egy súlyosabb betegség kezelésére sem.
