— És az alpolgármester úr?

— Valahol a faluban kell lennie, mert az autója nincs itt — hangzott az egyik hivatalnok válasza.

Tárcsázom Kolumbán Sándor alpolgármestert. Becseng, nem veszi fel, de nem hagyom magam, s újra hívom. Bejelentkezik.

— Alpolgármester úr, itt vagyok a hivatal folyosóján, beszélni szeretnék önnel. Lehetne?

— Mivel kapcsolatosan?

— A szemétről lenne szó...

— A polgármester úr nincs Bardocon, nélküle nem mondhatok semmit.

— Ha jól tudom, a szemételhordással kapcsolatos kérdések a legtöbb helyen az alpolgármester hatáskörébe tartoznak...

— Hogy mi tartozik rám, nem tudom, csak azt, hogy a polgármester úr nélkül nem mondhatok semmit.

— Arra panaszkodnak, hogy nem viszik el a szemetet...

— Kik panaszkodnak?! Ki meri ezt mondani?!

— Például a Telek utcában lakók.

— S magának mi köze ehhez?!

Ilyen körülmények között nem volt, miként elmondanom, hogy Demeter Árpád azért keresett meg, mert háztartási hulladékát a polgármesteri hivatal emberei — arra hivatkozván, hogy nem tudnak megfordulni az utánfutós traktorral — nem hajlandóak elvinni. Mint ő és fia állítják, akár abba is belemennének, ne hetente, csak havonta egyszer-kétszer hordják el a szemetüket, de azt ne várja el senki, hogy órarend szerint valamelyik ,,szerencsésebb" helyen lakó falusfelük háza elé szállítsák. Nem másért, de ha nekik is annyit kell fizetniük köztisztasági illeték címen, mint másnak, akkor kötelezettségük mellé járjon némi jog is.