Olyannyira, hogy sem halott édesapám emlékére, sem családomra nem voltak tekintettel. Mindezt olcsó kampányfogásnak tekintettem, nem pazaroltam rá energiát. Azonban a napilap március 9-i számában Simó Erzsébet szerkesztő ismét alaptalanul támad, és ezt már nem szabad eltűrni. A Miért fizetünk többet a gázért? című, a pletyka és a rágalmazás sajátos keverékét nyújtó irományból világosan látszik, hogy lejáratásom, jó hírnevem bemocskolása a cél, amiért kénytelen vagyok jóvátételt kérni.

A szerkesztő asszony újfent 50 000 eurós fizetést akaszt a nyakamba, holott már annak idején bebizonyítottam, hogy ez politikai célzatú újságírói koholmány. A vagyonnyilatkozatom változatlanul nyilvános, a fizetésemről szóló bizonylatot tavaly személyesen adtam át a Háromszék napilap kézdivásárhelyi munkatársának.

Továbbá azt állítja: nekem tulajdonítható, hogy — gázról lévén szó — ,,a romániai háztartásokban jelen pillanatban két eurócenttel többet fizetünk minden elhasznált köbméterért, mint az Európai Unióban". Ez egyrészt nem igaz, másrészt nagyfokú tájékozatlanságra vall, hiszen az unióban nincs egységes gázár. Az én ,,hibám" annyiban merül ki, hogy 2008 júliusa óta az uniós gyakorlatnak megfelelően nem mennyiség, hanem energiaérték alapján állítják ki a számlákat. Ennek eredményeként Erdély bizonyos részein, ahol köztudottan gyengébb a gáz minősége, a lakosság 14 százalékkal kevesebbet fizet az elhasznált gázért, mint azt megelőzően.

A félretájékoztatást el lehetett volna kerülni, hiszen nem okozott volna különösebb erőfeszítést egyenesen tőlem érdeklődni az energiaügyi felügyelet 62-es számú határozatának mibenléte felől. Ehelyett Simó Erzsébet az Avram Iancu Kulturális Hazafias Társaság kolozsvári elnöke, Adrian Gurzău ortodox teológus politikai imázsépítésének ,,bonyolult számításait" népszerűsíti. Az energiaügyben való tájékozódás eme kézenfekvő lehetőségével azonban mindeddig egyetlen alkalommal sem élt a szerkesztő asszony.

A szakmai kérdésekhez érteni nem kötelességük sem a hazafias ortodox teológusoknak, sem az újságíróknak, a témában publikálni kívánó és a közvéleményt akarva-akaratlanul befolyásoló közíróknak azonban kötelességük a megfelelő forrásokból tájékozódni.

Ezt kívánja a szakma becsülete, de az emberi tisztesség is.

Jogorvoslatért bírósági eljárást kezdeményezek.

Olosz Gergely, az RMDSZ felső-háromszéki parlamenti képviselője

Képviselő úr!

Bizonyára annyit politikusi pályafutása alatt már megtanult, hogy aki emelvényre áll, kiteszi magát a szélverésnek. Ettől függetlenül, lehet nyugodtan perelni is, pénze van, ideje van, miért ne tenné? Ami a gázárat illeti: számláimmal bizonyíthatom, hogy idén januárban annak dacára fizettem kétszer annyit, mint az előző év első hónapjában, hogy utódai a híres-hírhedt energiaszabályozó hatóságnál azt állítják, hogy a gáz ára nem emelkedett. Valaminek mégis kellett történnie, ezt nemcsak az Ön által Avram Iancu Kulturális és Hazafias Társaság tagjaként emlegetett Adrian Gurzău állította, hanem a szocdem Iulian Iancu is, a parlament iparügyi bizottságának elnöke és mások a több estét is betöltő különféle beállítottságú televíziókban lefolytatott vitákban. Valóban, nemcsak Önt kell hibáztatni a gázárszámítás körüli visszaélésekért, hisz még igazgatóként is meglehetősen jelentéktelen figura lehetett ebben a nagy rablásban. Ami fizetését illeti: a rendelkezésünkre bocsátott dokumentumok Önt igazolják. De nem is a havi fix ütötte ki a közvéleményben a biztosítékot, hanem a havi jövedelem, ami — ma már köztudott — nagyságrendekkel volt magasabb. S amiről mindenki hallgat.

Képviselő úr, nem igazán férfias, hogy ennek az árvitának a fogát az Avram Iancu Kulturális és Hazafias Társaság elnökére, azaz annak nacionalizmusára hivatkozva akarja kihúzni.

Simó Erzsébet