A rendező 1918. július 14-én született Uppsala városában lutheránus lelkészi családban. Első filmjét, a Válságot 1945-ben készítette, de alkotásaira csak 1957-ben figyelt fel a világ, amikor a cannes-i filmfesztiválon a zsűri különdíjával tüntették ki A hetedik pecsét című filmjét. Az expresszionistába hajló képsorokkal készült fekete-fehér mű, majd a még ugyanebben az évben forgatott A nap vége (Eredeti címén: A vad szamócás), egy öreg orvos szembenézése saját önzésével aranydiplomája átvétele alkalmával rövid idő alatt azonosította Bergmant a modern svéd filmmel. Az 1960-as évek első felének remekművei voltak a Trilógiaként emlegetett filmjei, a Tükör által homályosan, az Úrvacsora és a Csend, amelyek az istenkeresés csődjét, az emberi kapcsolatok egyre felszínesebbé válását mutatták meg, a kor ízlése szerint nemegyszer ,,botrányos" eszközökkel. A Farkasok órája és a Persona viszont már a belső démonok elleni harc, az elvesztett identitás tükre. A Szégyen (1968) a kilenc évvel később készült Kígyótojással együtt az ifjúkori ,,eltévelyedés" magyarázata Bergman részéről, a totális elnyomással szembeni tehetetlenség és a bukás filmje. A testi-lelki kínok filmen soha nem látott nyers ábrázolása a Suttogások és sikolyok (1971), amelyet annak idején bergmani ,,Három nővérként" is emlegettek. A szexuális elfojtások emberromboló hatását is felszínre tudta hozni a Rítusban és főleg a Jelenetek egy házasságból című tévésorozatban, amelyből utólag készült moziba szánt mű. A rendező soha nem maradt hűtlen első szerelméhez, a színházhoz, és egy időben a stockholmi opera igazgatója is volt. Élete utolsó húsz évében visszavonult a filmezésből, de irodalmi értékű forgatókönyveket később is írt. Ingmar Bergman a filmművészet történetének egyik legnagyobb rendezője; nemcsak műveivel, hanem személyes megjelenésével és erejével is sokat tett a filmművészetért, ezen belül az európai filmművészetért — jellemezte Szabó István filmrendező.

Michelangelo Antonioni

Elhunyt Michelangelo Antonioni világhírű olasz filmrendező. Hétfőn este otthonában érte a halál. Csütörtökön helyezik végső nyugalomra szülővárosában, Ferrarában. Antonioni szeptember 12-én töltötte volna be 95. életévét. Bolognában szerzett közgazdasági diplomát, de már fiatalon a filmszakmát választotta, előbb kritikusként, később forgatókönyvíróként és dokumentumfilm-rendezőként. 1940-ben Rómába ment, és ott a Mussolini-rendszer hivatalos filmlapjához, a Cinemához szerződött, de haladó nézetei miatt néhány hónap múlva felmondtak neki. Ekkor a Roberto Rossellini vezette Filmes Kísérleti Központban, a neorealizmus bölcsőjében talált munkát, majd Franciaországba ment, ahol Marcel Carné asszisztense lett A sátán követei című misztikus filmben. Hazatérése után A Pó népe címmel készített dokumentumfilmet szegény halászokról. Mindezek azonban számára csak útkeresések voltak. Első önálló filmjét, az Egy szerelem történetét 1950-ben rendezte. Igazi hangját az 1950-es évek végén találta meg az olasz polgári lét kiüresedésének ábrázolásával. A mai napig egyik legnagyobb remekművének tekintik A kalandot (1959), de legalább ilyen hatású volt Az éjszaka (1960) és a Vörös sivatag (1964) is. A 60-as évek második felét jellemző ,,ellenkulturális" mozgalmak olyan irányadó filmjeit készítette el, mint a Nagyítás (1966) és a Zabriskie Point (1969). Szüntelen kísérletező kedvére jellemző, hogy 1980-ban elektronikus eszközökkel készítette el Az oberwaldi titok című filmjét, sőt, még videoklipet is készített az olasz rocksztárnak, Gianna Nannininek. 1985-ben súlyos agyvérzést kapott, félig megbénult, és többé nem tudott beszélni, ennek ellenére felépülése után ismét dolgozni kezdett: 1995-ben Wim Wenders német filmrendezővel közösen forgatták a Túl a felhőkönt. Utoljára két évvel ezelőtt készített rövidfilmet Erős címmel. Michelangelo Antonioni művészetét a látvány kötötte le, ezt próbálta meg filmjeiben megfejteni; a saját útján indult egy olyan csapás felé, amely végtelenül veszélyes, szirtes és göröngyös út volt — jellemezte Gaál István filmrendező.