Kies hazánkban oly mély és számtalan gyökerű a minden rendű és rangú korrupció és a véle társuló közbűntényes és intellektuális bűnözés, hogy az ember lassan már azt sem hiszi el, hogy a bankrablók, a pénzbeváltókat és zálogházakat fosztogató fegyveres és álarcos banditák azok az igazi bankrablók lennének, kiket ,,nagy erőkkel üldöz a rendőrség", hanem egyre inkább hajlamosak vagyunk arra hajlani, hogy legalább a cinkosaik belülről irányítják őket, s látják el éceszekkel.
Meg aztán a bűnüldözésre hivatott rendőrség, az ügyészség meg más nyomozati szervek sem éppen patyolattiszták. Éppen ezért megfelelően cinikus fenntartásokkal kell figyelnünk a nagy rendőri intézkedéseket, büntetéseket, ellenőrzéseket a bankfiókok, a váltóirodák, a zálogházak (a zatyik) háza táján, azt az igyekezetet, ahogyan az őrző-védő szolgálat megerősítését, a térfigyelő kamerák, a vészcsengők felszerelését kezdték követelni. S büntetnek, példásan. Mondják ők, s alig hisszük el mi, hiszen a pénzintézetek elemi érdeke az lenne, hogy maguk gondoskodjanak saját biztonságukról.
Példátlan dolgok derülnek ki a romániai bűnözés berkeiben! Legutóbb például az, hogy legalább tizenötezer hamis egyetemi diploma került forgalomba, s olyanok birtokolhatják, kik még érettségizni sem voltak hajlandóak és képesek, de az is lehet, hogy az általános iskolát sem végezték el. S ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen ennyit egyetlen leleplezett bűnszövetkezet ,,termelt", melyben szerepet vittek a híres magánegyetemek, államilag akkreditált felsőoktatási intézetek, a közvetítők, s persze, a ,,szemhunyósak". A hajtási jogosítványok árusítása már közmondásos igazság, s ha a gyakorlatát Argeş megyében kitalálják, az pont Háromszékig elgyűrűzik, ugyebár. Velejéig korrupt lett ez az ország, s ezt a tényt nem menti a híres-hírhedt pénzügyi és gazdasági világválság, hiszen az még a láthatáron sem volt, amikor itt már vidáman tombolt és dőzsölt a bűnözés és a korrupció. S elsősorban a legfelsőbb körökben estek meg a nagy dobások, de még egy igazi nagykutya sem került a tárgyalóterembe sem, nemhogy a rácsok mögé...
Mit mond ilyenkor a kisebb stílű bűnöző? ,,Ha nektek szabad, nekem is szabad!" — s végzik ők is ,,áldásos" ténykedésüket, a bankrablásoktól, diplomahamisításoktól kezdve, el egészen az adócsalásig, bankónyomtatásig, bankkártyák klónozásáig. Az ötletek sora végtelen, a tárház szinte kimeríthetetlen, hiszen hivatalosan bejegyzett cégek is megengedik maguknak, hogy — teljesen illetéktelenül — sarcolják és zsarolják a szerencsétlen lakosságot, soha nem létezett állami szabályozásokra hivatkozva, anélkül hogy őnékik bármilyen hatósági hatáskörük lenne.
A legnagyobb ,,vezércselt" most viszont a nagypolitika kívánja végbevinni azzal, hogy az ország jegybankját, a nemzeti bankot rendelné politikai ellenőrzés alá egy olyan tanács felállításával, melyben részt venne az államelnök, a miniszterelnök, a két ház elnöke s — szakértőként — a jegybank kormányzója. Ez valószínűleg nem fog menni, mert a nemzetközi pénzvilág, a politikacsinálók háborodnának fel Európa-szerte, s még a gondolat is alkotmánysértő. De miért ne lehetne kipróbálni?!
